Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Mindig belőled indulok s mindegyre megtérek feléd van-e, s ha van ki rejti a forro sínek görbületét? Hova mindig megérkezem, ahova mozdony tudva von, bús sínjeim mentén te vagy egyetlen pályaudvarom. S szádon, e nyitott peronon már izgatottan vár a csókod, a peron bolthajtásait tartom de fogak tartják: oszlopok. S hiába tűnsz mögöttem el, midőn zihálok már, megint elém kerülsz peron  mentén rejtelmes törvények szerint. Elém kerülsz, de, jaj, mi lesz ha egyszer érzem : fáj gondolatod, tilosra állítod  csillogó szemeddel a vas foggal tartott szemaforod.

Nézzétek  meg, milyen új új csizmáim  vannak!  -Kiáltotta Gyuszika és büszkén mutogatja kollégáinak az iskolában. -  Ez sok pénzbe került!  Híres cég gyártmánya és nagyon drágák voltak. És  hogy meggyőzze barátait, hogy a csizmák valóban szilárdak - először a lábát az iskola falába majd a szomszédos kerítésbe rúgja. Valódi csizmák  és ellenállók. Igazából a cég  akarata, hogy híresé tegye magát.Úgy hallottam ,hogy a  fehér  leopárd    bőréből  készítik! Gyuszika csizmái csak a leckék alatt tudtak felszusszanni. Végre -pihenhetünk , suttogta a bal csizma. A gazdánk túl élénk. Problémáink lesznek.         - Mi a teendő vele? Most az élete tőlünk függ - felelte a a jobb csizma Remélem, hogy jó fiú lesz - nem akarok hamarosan eljutni abba a helyzetbe,amilyenek a mellettünk levő csizmák vannak.         - Én inkább azt  mondanám, hogy a  szomszéd fiúnak sokkal szebb...

Szemed tüzétől lett melegebb, lágyabb sok édes versem színtelen sora, szép hevülés, amit a tiszta vágy ad, de nem kormozza lángját be soha. Az hódított meg, a te tisztaságod, a férfit csodálom benned s a férjet s míg női kezem simogatni  vágyott, te lettél lassan féltett gyermekem. Azóta más vagyok; a rideg észnek ha volt hatalma tennivalóim felett, egy szebb világról, boldogabbról győz meg már minden perc, mit veled tölthetek. Egyszerre tűnnek el roppant komolynak hitt elvek, célok, harag, hetyke dac szememben arcok, tárgyak összefolynak, csak téged látlak, érzem simogatsz.[W.B.]

Dombtetőn állok roppant egyedül, lelkembe tompa színskála vegyül, szürke szememben éledő homály leplei között tömörül felém a táj. Hamuszínű felhők gomolygó sora arcomon árnyat vonultat tova, összezárt ajkam sápadt vonalát lázas törések sora vontatja át. Elfáradt kezem fonnyadt szirmú kék virág fejeket morzsol szerteszét, homlokom körül kénsárga levél erezett lapját tova sodorja a szél. Tudom, semmit sem adnak ingyen s valaki egyszer számadást kérne micsoda tűzben égne össze minden mert parázs igéket lüktet a szívem. Kékvirág kezemben szétporló  búzavirág szétporló tenyeremből szökken egy  láng a szívedbe beleloptam    a megkapott  hitet, de eltűntél ki érettem angyali zene lett. Azóta  végzetesen megkomolyodtam szerelmed, csalfa  emberek között dúlt esték, fáradt  emlékek mögött életem nagyon -nagyon megrögzödött.{W.B.] .

Az ébredés lassan környékez minket, lassan hántjuk le a verejtékes inget s a világ úgy szorul közénk, akár az ék. Áporodott szagát érzed-é? S mégis, nem tagadhatod, minden íze tiéd is, átkarol fénye belép s hiába, szép. Fordul az ember meleg ágyában s felkél, munkájához siet, kissé megáll egy kertnél s elnézi a téli madarak étkezését a havon. Az a gondolat nem fut keresztül a lelkén, mi lenne, hogyha mások hideg telkén ő éjszakázott volna egy havas padon? A nagy hidegben összehúzódik válla, amint elfordul, nem hallja, hogy az állat, a borzas madár fázva, utána csipog. Bizony, ha mereng s nem vigyáz magára az ember s másokra néz, kihűl a pára szájában és mindennap megfagyhat valakivel.

Ne tépd össze a régi,fakó képeket, ahol te más vagy s én is más vagyok és a körülöttünk levő idegen világban egymásra semmi, semmi még nem utal. A fakó képed, ezt adjad nekem, ahol víg és fiatal és idegen fiúkkal együtt kacagva állsz, nyíltan gép szeme előtt, erre kell emlékeznem folyton emberien. Két patak voltunk, két külön mederrel most egy folyót mutat egy mélységgel tanuljad meg, napi adagolásban,hogy az örökkévalóságban mind mélyebb lesz. Mint ember , akitől éveket éltem távol közben élt külön, másokkal és magával nem lehetsz soha mindenhol befolyásolt nincs külön meder ,minden egybefolyt.

Karcsi  a csavargó, tétován állott meg a Görbe  utca 4-es    számú telek előtt. Május 10-én kellett volna idejönnie, éjfél után három órakor. Mint négy év óta minden esztendőben. Ezt az évfordulót eddig pontosan betartotta, ha beteg volt, ha részeg. Most mégis késett tíz napot. Már októberben híre járt, hogy az öreg házat lebontják. A telket egyesítik a szomszédos telekkel s valami nagy vállalati épületet húznak föléje. A csavargó Mende-mondának hitte. Sok Somodi  nemzedék nőtt fel ebben a házban s a Görbe   utca nem is   Görbe utca a Somodi ház nélkül. És Jánosnak  el kell ide jönnie minden esztendőben május 12-én, éjfél után három órakor. Mint a gyilkosok a bűntett színhelyére. Karácsonykor meg is mondta Elek Ádámnak, a barátjának: - Szó sem igaz. Ott áll. Javíthatatlan pletyka vagy. A Feri csorba száját rányitotta gúnyosan: - Mit hencegsz a rongyaidban?! Karcsi a csavargó restellte, hogy Feri  még az alvilágban...