Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

A muzsikaszó  szép mesterség, lehet méltán szeretni-érzelmesség, nincs ott bánat, nincs  kedvetlenség, amikor zene kezd  szétterjedni. Terhes bút, sérelmet, bajt elkerget testet, lelket  tisztít   s dédelget jó kedvet ad egyből  mindeneknek, egyaránt felnőtteknek-gyerekeknek. Az égi tüzes csillagok  védik hangját mely éjjel villog, csillog ,bátran sajátos szeretett kényszerrel hajtva mind  kicsiket, mind a nagyokat.. A  fénylő nap járásában  a művészet a hold fogyta s  annak megújulása találkozik mind reggel, mind este, a muzsika szó az emberek lelkében.

Belém fészkelted bátran magad oly tompa aranyrögként, hiába akarlak egyre belém hegedtél tövisként. S úgy fáj felsebzett szívem vér csepeg minden léptemre , nemes testem hurokkal kötött, csak törölni tudom vérzésem. Tudom örök életemben vagy simogatsz s fürkészel vadul rejtett lángokkal égeted szívem s örökké bennem lakozol . Sóhajaimtól lebben a rengeteg, szájamból nehéz rebbenéssel feltörnek néha engedékenyen az esti áhítat szelén,fájó leheletek. S ha elfog a csüggedés lengén hosszú gondolataim mentén a csend, mi elaltat csendben , zokogásom elmossa ,szemedben..[W.B.]

Igyekszem eltűnni életedből örökre tipegek halkan magassarkú cipőmben, bezárom ablakom ,zárt reteszelek, de valami visszatérít mégis fél percre. Magamban kérdem :hol van más élet? Mindent mit terveztem csak személyes, mikor utoljára láttuk egymást a téren valami fontosat tisztázni akartam veled. Akkor is kerek szemed mohón követett de már ismertem gyáva erőfeszítésed, magadhoz szorítsz mint jó barát nővérét láttam a szomorúság csillag verőfényét Voltaképpen már ismertem milyenséged nincs miért szórjak rád szennyes érveket, mégis átgondolva előző életem keservét gúnyos nevetésem ajtómra reteszelem.[W.B.]

"Igen".Válaszoltam késő  este "Nem"!Uram mondtam ma reggel, a gyertya fényben látott dolgok nappal már nem ugyanazok. Amikor javában folyt a játék a házban égő villanófény felett, a"Szeressek" szó viccnek hangzott, hogy Igen vagy Nem - és nevetek. Hívj hamisnak, vagy hívj ledérnek - ígérni lehet bármilyen fény alatt, a te arcodon senki nem fog látni  szomorú  fájdalmat a változás miatt. Mégis, a bűn  mindkettőnkről  szól az idő táncra megy - nem nótázó a gyengébb fény csalfaságot okozó - és akkor megint újra rólam lesz szó. Tanuld meg, megnyerni a hölgy hitét nevezetesen most, mivel a tét magas; bátran, akárcsak az élet és a végzet- férfiasan egyedül nyerd meg csatádat. Vezesd őt fel az ünnepi díszlépcsőkre mutasd a ragyogó csillagokkal teli eget, tiszteld őt, szavaid legyenek őszinték, hízelegj neki, örvendjen beképzelt énje. De az  igazságod   szerint ő lesz feleséged mindig igaz  mint az  igazi fele...

Leplezett közöny ül közöttünk félárván ,szorongások között elmúlás démonjai üldőznek halhatatlanul titkosan felettünk . Szomorú idők utolsó búcsújában még benne van egy utolsó kacaj, kék tenger örvényének tájtékában talánnyal játszik a kényszermosoly. Mögöttünk marad, holt idők szennye amiben báj, titokzatosság van őrizve észrevétlenül álló mosódó üzenetek tenger homokkal sodrodnak becsületek/ . És eltűnnek csendben ismeretlenül édes illattá vállnak mit belélegzünk így ártatlanok maradnak bennünk , míg üldöz egy új  kaland közöttünk.

Úgy támaszkodunk ami marad arra, hisz oly semmi lett kívánatunk ára, oly bölcselettel izgulunk hamar helyzettől függően különös lázban. Szétszórt ruhák levendula illata már az sem a régi,virágok mása, nem terveztük meg a reményt jóra, még akkor sem ha tereltek volna. Tudatlanságunk mindennek az oka szerepét mindenki végig játszotta csend fogan s félelmünk felszakad tudattól független,minden szabad. Ahogy tünedezik már az ifjúság láza múlnak szőkeségek az üres lakásban de minden lehet ,gyorsan rosszabb következhet, egy-két másodperc alatt. Csak örökké élni s nem kell búcsúzni szívünk kamasz hévvel kecsegteti a megragadott alkalmas vásári színeket bízni kell egyre, élni vidáman ,nevetve.