Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Kegyetlen csend van körülöttünk időnként riadva egymást nézzük, de nevetés, szerelmes csók nincs csak alkudozunk,régóta van ez így . Vajon meddig lesz kényszermegoldás könnyeink úgyis elapadtak régen , állunk egymás mellett illedelmesen míg elzsibbadt lábaink remegnek. Kétségtelen megszoktuk a maradást csak tövisek kötik össze szívünket egybegabalyodott lelkünkben fáradás , a gyenge fényben szemeink szárazak . Érzéseink lassan hadakoznak ellenünk magunk sem tudjuk mit hoz a jövőnk játszani kellene egy kis romantikát mik szívet bűvölnek és csiklandoznák . Szórakozott a barátságtalan sors keze mikor még biztatott  a gyönyör ereje csak  betokosodott szívek merevsége van jelen ,a  rideg derengés hideg ereje.

A muzsikaszó  szép mesterség, lehet méltán szeretni-érzelmesség, nincs ott bánat, nincs  kedvetlenség, amikor zene kezd  szétterjedni. Terhes bút, sérelmet, bajt elkerget testet, lelket  tisztít   s dédelget jó kedvet ad egyből  mindeneknek, egyaránt felnőtteknek-gyerekeknek. Az égi tüzes csillagok  védik hangját mely éjjel villog, csillog ,bátran sajátos szeretett kényszerrel hajtva mind  kicsiket, mind a nagyokat.. A  fénylő nap járásában  a művészet a hold fogyta s  annak megújulása találkozik mind reggel, mind este, a muzsika szó az emberek lelkében.

Belém fészkelted bátran magad oly tompa aranyrögként, hiába akarlak egyre belém hegedtél tövisként. S úgy fáj felsebzett szívem vér csepeg minden léptemre , nemes testem hurokkal kötött, csak törölni tudom vérzésem. Tudom örök életemben vagy simogatsz s fürkészel vadul rejtett lángokkal égeted szívem s örökké bennem lakozol . Sóhajaimtól lebben a rengeteg, szájamból nehéz rebbenéssel feltörnek néha engedékenyen az esti áhítat szelén,fájó leheletek. S ha elfog a csüggedés lengén hosszú gondolataim mentén a csend, mi elaltat csendben , zokogásom elmossa ,szemedben..[W.B.]

Igyekszem eltűnni életedből örökre tipegek halkan magassarkú cipőmben, bezárom ablakom ,zárt reteszelek, de valami visszatérít mégis fél percre. Magamban kérdem :hol van más élet? Mindent mit terveztem csak személyes, mikor utoljára láttuk egymást a téren valami fontosat tisztázni akartam veled. Akkor is kerek szemed mohón követett de már ismertem gyáva erőfeszítésed, magadhoz szorítsz mint jó barát nővérét láttam a szomorúság csillag verőfényét Voltaképpen már ismertem milyenséged nincs miért szórjak rád szennyes érveket, mégis átgondolva előző életem keservét gúnyos nevetésem ajtómra reteszelem.[W.B.]

"Igen".Válaszoltam késő  este "Nem"!Uram mondtam ma reggel, a gyertya fényben látott dolgok nappal már nem ugyanazok. Amikor javában folyt a játék a házban égő villanófény felett, a"Szeressek" szó viccnek hangzott, hogy Igen vagy Nem - és nevetek. Hívj hamisnak, vagy hívj ledérnek - ígérni lehet bármilyen fény alatt, a te arcodon senki nem fog látni  szomorú  fájdalmat a változás miatt. Mégis, a bűn  mindkettőnkről  szól az idő táncra megy - nem nótázó a gyengébb fény csalfaságot okozó - és akkor megint újra rólam lesz szó. Tanuld meg, megnyerni a hölgy hitét nevezetesen most, mivel a tét magas; bátran, akárcsak az élet és a végzet- férfiasan egyedül nyerd meg csatádat. Vezesd őt fel az ünnepi díszlépcsőkre mutasd a ragyogó csillagokkal teli eget, tiszteld őt, szavaid legyenek őszinték, hízelegj neki, örvendjen beképzelt énje. De az  igazságod   szerint ő lesz feleséged mindig igaz  mint az  igazi fele...

Leplezett közöny ül közöttünk félárván ,szorongások között elmúlás démonjai üldőznek halhatatlanul titkosan felettünk . Szomorú idők utolsó búcsújában még benne van egy utolsó kacaj, kék tenger örvényének tájtékában talánnyal játszik a kényszermosoly. Mögöttünk marad, holt idők szennye amiben báj, titokzatosság van őrizve észrevétlenül álló mosódó üzenetek tenger homokkal sodrodnak becsületek/ . És eltűnnek csendben ismeretlenül édes illattá vállnak mit belélegzünk így ártatlanok maradnak bennünk , míg üldöz egy új  kaland közöttünk.