Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Nagy fák   mögött, torlódó tömeg szédülten lépked, riadozva remeg, menne  is, odább is állna egyben, amíg egy hullám elsodorja messze . Magában újabb , izzó vágyakat visel s mikor már fáradt: enyhülést találhat a kiszárad  tóban,  egy korty sem maradt mindenkinek  jutott, jött ment is  kapott. Csak igazáért megy emésztik gondok, hogy semmi nem maradt az utolsóknak izzadsága is elkelt : mindenki hordozza még újra termelődik,de egészen másra.. Érzi szomjasan a terve még nincs kész s a minden másnál tartósabb szerelme hiába forr benne a hazug szerencse, érzi  léptén-nyomon ott van mellette. Tehát újból nekirugaszkodik izzadtan míg egyszer megáll, végképpen ájultan, de várja  a szerelme könnyű lepelben meghökken :  mintegy idegen átnéz felette.

Ha mindenki emberséges lenne, nem volna gyűlölet a szívekben kiéhezett lelked simulna tenyérbe faggatná tenyerem - még szeretsz-e ? Szépséges mámorból eszmélnél, keresve szememnek kék íriszét ki tudja hányszor számolom a percet szíved az értelmem feletti győzelmén. Gondolatok menetén küldőm feléd a gyönyört ,mi áthalad fájó testen a varázs mi közöttünk száll légiesen hiszem - számomra legyőzhetetlen. Keresem, kutatom a szavad minőségét néha mélységesen megigéz engem, tudom nem vétettem ellened semmit s mégis van bennem egy vad félelem.[W.B.]  

Brazii cei faimoşi Trebuie să avem multă bucurie să simțim parfumul de crăciun , mirosul bradului necopt,verde ne aduce bucurii in multe suflete . Brazii sunt faima pădurii veșnice ce nu se veștejesc in iarna grea , sufletul nostru din instinct ințelege , de ce sunt aleși pentru a serba . In zi de Crăciun când l-am podobit cu tot felul de zorzoane scumpe , și cu daruri aleși de îngerii păzitori simțim un aer de proaspăt in suflet. Nu e sărbătoare oarecare dat de zei , si prin sufletul nostru trec fiorii dulci oare am meritat toate aceste daruri când dorinţa noastră este un absolut .[W.B.]

Szomorú hogy te néma vagy velem vajon miért választottalak téged, érzelmek és egyforma gondolatok ugyanolyan benned ,mit tartogatok. Miért tűntél beszédesnek- mond reád néztem s megpecsételtelek várom az ígért üzenetet -küldted ? Vagy elfelejtetted ígért jöveteled ? Én nagyon megvádoltam ajkad, nem vagy méltó beszédes énemhez vajon hazugságot rejt a zárt szájad vagy csak várod hogy kérleljelek.? Bár lerészegednél hirtelen egyszer nem  törődnél az emberek törvényével lehet kizökken majd szavad, könnyekkel lehet varázslat faragta meg a lényedet. Szeretnélek megváltoztatni egyre tán egyetlen szóval biztatni lelked, szeretném karjaimba tartani tested egyetlen szavam meghozná könnyed. Szeretném megátkozni titkaidat mik nem hagynak szóra bírni sosem oly érthetetlen számomra minden csak ennyi lett volna a küldetésed?[W.B. .

Elenyészek mint egy  friss  illat mellyel tova libben  a gyenge szél, lehullok panasz nélkül a végnél mint egy rég  elszáradt falevél. Elhalok mint gitár húros dalom elhalok szelíden,mint  bánatom tündökölve éltemben lassan múlok mint a nap, ha lepihen-álmodok. Elhervadok , mint a  virágszirmok mely mosolygósan hervad alkonyán, azt kívánom, hogy akire  én vágyok mosolyogva jöjjön elém,csillagon. Mint a természet ősz halála keservén mikor a tél is erre igyekszik felém, azt kívánom, hogy szerelmem élete legyen szebb, nemesebb, szelídebb. De az ember mindig  egy hamis hang, mely összhangba nem megy át sosem gyáva jajszóval zavarja magát kéjjel egyre keresi a harmóniát,megkésve. Megbocsájtok halk várakozásomban  mert élni sem tudok,míg nincs párom merszem gyenge, rosszaságra gyáva, nyomorúságomban  lelem pusztulásom.. Perceim  kínban haldoklók  állomása köszönet nincs benne,  új bátorításra sz...

Éjszakai vad szelek csatáznak jeges halmok s hegyek felett, az élet örökké fázik magában ott is ahová én megyek. Isten hozzád,kis tavacskám zöldellő gyönyörű kis ligetem, tőled is a sors keze elszakaszt, így tündéri kedvem is elmaradt. Ha odvas fáid hűs árnyékában már csak szent magányt karolok, égi ihletek kesernyés bűbájában szállnak tündéri viharok. Ha az élet apró nyomorúsága felduzzasztja bús keblemet, szerencsém kis magányossága visszaadta csendemet. Ha összezavar, én esetemben, a sors ellen panaszt indítok, korhadozó fáid közt a fülemüle engem tűrni, szenvedni tanított. Kár hogy minden csak mulandó az idő rabláncát viszi ki halandó, Isten hozzád, kedves kis virágok szívem,itt veletek mindig boldog volt.