Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 A kávéházban ültem és néztem Sűrűre füstölték a levegőt, cigarettával és szivarral Valahogy éreztem fáradt volt a vérem, mint várandós, ijedt asszonyé, kit lázban ért a hajnal.   Hangosan lármáztak az asztalok körűl mindenfelé. Politika, kártya és asszony új őszi ruhák és cselédek. Hallottam, hogy a szomszédnő minek örül, hogy Párizsban az élet szörnyen drága, hanem a lányok istenemre szépek.     Egy sarokban hegedűs játszott mámoros bécsi kispolgár zénét .Banálist. Részegen merészet.     Az idő lassan mellettem megállott ,felzendűlt bennem száz mellódia, mit elvitték, vagy temettek az évek.   Beethoven zenélt. A hangok komor próféciát dörögtek.Zokogott a vágtató vihar mint fehér, dermedt márványszobor komoran várt varázstalant az élet  hangok minden póruson a testbe jöttek. Szégyellve bújtak, a süket fülek fölös szerszám,mint napernyő este, A nagy mindenség egyszerűvé nyílott mint víziós barát előtt az ég.           ...

 Mint  óriási  gyapju  takaró ,Befed  vigyázva  völgyet  és  hegyet .És  nincsen  rajta  gyűrődés,  redő S  alatta  halkan  jár  a  kegyelet. Mint  drága  mívű,  arany  hangfogó Keresztben  ül  az  érzés  búrjain  ,Hogy  ne  csattogjon  réztányér,  se  dob Az  ihlet  nagy,  szent  pillanatain. .S  ecsetével  lassan  színezni  kezd :Opál  békét,  rózsás  baráti  kört ,Violaszín  magába mélyedést ,Fehér,  családi,  h alk  intérieurt S diszkrét hangján balkan mesébe fog :Van  egy  nyugalmas  ország  valahol Ott  pálmalomb  virul  a  közökön És  minden  házra  cipruság  hajol. Ő  volt,  ki  már  bölcsőmnél  várt  reám S  mióta járok,  fogja  kezemet ,ö...

 Mindig, mindig előttem állsz A távolság fátylán keresztül édes arcod felém dereng.   Hív és csábít a mosolyod, mindenen át, hiába, semmi sem fedezhet el Tégedet.   Semmi. Erő vagy. Végtelen,  titokzatos, szent hatalom, s porrá omlik Előtted minden   Meg se kell csendüljön szavad, kezed se kell, hogy megmozduljon s győztes vagy mégis, könnyedén.   Szerelmed áttör gőgösen mindenen és hozzám sodor, ha száz mérföld is van közöttünk   Mindig, mindig előttem állsz,  s győztes vagy. Pedig nem teszel  semmit, Csak nézel,nézel,nézel

 ezét sohasem becéztem csak a szemébe benéztem, szerelemről sohse szóltam. ajkára rá nem hajoltam.   Csak csodáltam néma lázban  s a szavaim elméláztam mosolyogtam, ha mosolygott, s boldog voltam, mindig boldog.   Ittam a perc poharából drága mámort, tiszta mámort ültem vele önfeledten, csak szerettem, hogy szerettem.  

  Ma az arcodba néztem mondd, megérezted e ? Mert csillogott a két szem, a fényképed szeme.   Mondd, megérezted, édes? Mert mosolygott a szád, S hajad rám szórta édes, édes, lágy illatát.   Egy perce elfeledtem, hogy fénykép van kezemben és megcsókoltalak.   S éreztem, azalatt o Istenem, de jó volt hogy ajkad visszacsókolt.

 Lehetne csak egy zugocska bár. mit úgy neveznék, "az én szobám", milyen is lenne, hogy rajta, benne a szem, a lélek megpihenne. fehér, csillogó fényű, mint a hó legyen a fal, függöny s ágytakaró fehér kandalló mellett fehér szék állna a kereveten sok drága puha párna a falon képek a z ablakban virágok, szépek a láb süppedő szőnyegen járna a könyvespolcon japán váza és halványkék kötésű könyvek az íróasztal sok kis fiókkal tele leányos, halk titokkal. Karcsú vázában fehér rózsa nyílna s bánatos, sápadt bársonyos szirma A képed ,a Te arcképed elé hullna.     .                                    

 A  tuno   élet  tarka  piacán Egy por  vagyok  csak  . . Egy piciny  szemcse , . .Égy  bus  bolond  az  élet  piacán  :  Porszem,  ki  véled Szembeszálni  mer Elet;  te  büszke  Góliát.      Karod  lágy  testem Könnyen  töri  s z é t. . .Nem  félsz  te.  mondd  csak  Hogy  a  bus  hajós Kiszúrja Féltett  egy  szemét  • Mondd,  nem  félsz  tő lem * .,.X., Nem félsz  tőlem .. .. Te  nem . .   Mi  vagyok  néked?    Kis  sem m i. . idegen  .  A  tűnő  élet  tarka  piacán Egy  por  vagyok  csak '.1Egy piciny  szemer, .Egy  bus  bolond  az  élet piacin ,Porszem,  ki  véled/  ! Szembeszállni  mer.     Porszem,  kit  víg...