Isten veled Alomorszag
Tengerbe szórtam csónakom virágait És ezzel vége a sok álmodásnak .A szívem ki a barna földre vágyik, S a csíllag nézést elengedem másnak Alomországból hazajöttem. Összébb a szárnnyal szállni vágyó lelkem Ez immár nem a felhők országútja Fészeklakások puha, füves telken Az oldalukra piros rózsa futva .Alomországból hazajöttem Itt nincsenek már lábon forgó várak Hajlós lomb alatt, vad vírágos halmon Ott pihenek meg, ha a szívem fáradt S fejem az édes anyaföldre hajtom. Alomországból hazajöttem. Isten veled hát, Tündérország földje Hova ífjú lelkem álmodozni járt. Arany mezőíd a felejtés födje Én már kifáradtam s a falum is várt. Alomországból hazajöttem