Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Ha rozsdás levelek hullnak válladra ne csodálkozz,az ősz ajándéka beborítja hajad, s tested zavarban csillogó gyöngyöt fűz hajadba. Minden esztendőben kavarognak  évszakok kemény hullámban furcsa neszek szétszórtan halványítják napnak sugarát . Ködös reggelekben csurog a dér aprítja homályban színének opálját kacagva száguld cudarul a szél elseperve az ősznek huncut gondolatát. A szőlő megérett,mustban csorog mézédes arany lebegő illatban hajadról lehull a sárgás falevél szívedben marad őszi gyöngy füzér. S majd göndör hajadról gyöngyöznek nyári hangulatok topáz színekben szállnak messzire a nyálkás légben az őszi napsütötte feszültségben . És bíborban fürödnek lágy neszek szalmavirágok hajlongnak kecsesen szirmaik beborítják a kékes ködöt majd lilás homályban elrepülnek.

  Hittem az igaz jóságban szenten az élet barátságos értelmében dicséretes erők erényeiben mit magamban hordok rendületlen. De az élet kegyetlen ,védtelen szelíd szívemben legyőzötten , zengem csalódott fájó énekem  mi üresen kong és értelmetlen. Ha gyengül jóságom erőtlen könnyekbe fut foszladozó éltem gyáván pengetem lantos énekem , kegyetlenséggel bezárom szivem. Mert egyre a rossz győz: őrültség , sátáni tüzes érzéki túlfeszültség rángatja testem míg elszomorodók, míg átkarolnak jóságos szent karok. Sose légy naivul szelíd, légy civakodó üvölts ha bántanak, hidd a valóságod zengjed bátran törékeny jóságod harccal védd meg szent igazságod.[W.B]

  Ma már csak a mában kutatok, sovány sóhajjal befele nézve, kigyúlt arcomon láz rózsa pihen s tenyerem nyitva mindig éberen . Létezésed most is szívem álma , s emlékeztet törvényes jogára szerelmednek gonosz varázsa búcsúzni készül örök távozásra.  Még sokszor láttalak azóta  szálltak darvak színesen az égen fényben csillogott szárnyuk te érkeztél csodák fényében. Fekete hajad lobogott lengén s mosolyod testemet kergette csókok hulltak keskeny ajkadról  szavaid csillogtak a szélben. Szólítottál bársony hangon fülemet becézte kéjes beszéded talpam alatt megrezzent a föld s a darvak csak keringtek sötéten. Most a volton is túl vagyok sebekkel csak magamban haladok feléd  majd lehet egy másik dimenzióban találkozhatok tündéri szemeiddel.[W.B.]

  Még most is olyan mint akkor csipkés fátyolba merült testem , és az illat mi száll felettem, felébreszti mohón kedvem . Még most is falánkul kívánlak, s álmaimban csókot formálok, tolakodnak a kimúlt vágyak, belém hasítanak öröm lázak. Mert vannak furcsa percek a szerelmem színes térképén , mit keresek némán, csöndesen, mint arany port a medrekben. De csak csend kíséri testem, megkövült rozsdás idők nyomán, de néha - néha simogat kezed és árnyékoddal játszok tovább. Érzelmem fonja boldogságát , s a bársony gondolat,hogy létezel , szavak nélkül hordozlak magamban és ragyogok az árnyékod felett . És amikor minden elfásul csendben újabb szavak tódulnak hozzám , újból megfestem kedvenc színed, újra arany porban futok hozzád.[W.B.

  Ahogy telnek az éveid, valami megtörik benned , bókolnak kemény bánatok lassan keringnek a dallamok. Érzed, ha becéznek,kezek, szikra töredezik szerteszét langyosodik tested ,ideged, beléd furakodik a szeretet. Minden porcikád kívánja vadul, tüdőd illatoktól szélesre tágul, átfut rajtad egy rejtett zápor, valami ősi érthetetlen mámor. Fogyó reménnyel táncolsz ,de felgyúl benned a tánc zenére , körtáncot jársz vidám ütemre , tüzesen járod nagy örömödre. Te vagy megint az , ki voltál, érzed bőrödön a párod illatát , újból beled száll a vágy ,s vár, hogy újból villámokat fogjál. [W.B.]

  Csillog a Hold, havak ezüstje szikrát vet kék illatok bűvöletében.  csikorog a fény a fák között  ragyogva kéklik az ég . Csendes az éj tisztult az ég fejed fölött , hajnalban lángra kél a Nap s hullámzanak bércek felett bolyhos csillagok önfeledten . Bűvös a kör , színes körök remegnek ez az áhítat titkos fénye szemünkben vígságot zeng, s habfehér kézzel integet . Dér cseppen , halk zizzenéssel dermedten szórja szirmait gyürükben, a szüntelen tisztuló légben villognak a hűvös pernyék . Ez az a pillanat, ráébredsz mindenségedben , hogy Nap és Ég mint egy igézet ketten az idő homályában örökre keresztezödnek, sebes zendülésben a tél bűvöletében.  És remegnek csillagok , jeges dermedés álnokságában pillék körülfogják sziporkázásuk s fullasztják testük ragyogását selymes zenével varázslatban.[W.B.]

  Ha tudnád,hogy te vagy a szikla ki őrzi testemet, te vagy a szárny ki körül ölel szeles estéken, lábam alatt az aranyos homok mi simítja talpamat bőrömön napfény táncolgat az a te ajkad, Melleden remeg a szívem  mint zápor után megtépett kis fecske fióka nyári délután, kezedből bárdot faragtál védelmemre s oly könnyen forgatod szemed mi engem őrizget. Te vagy a nyár a zúzmarás télben ki melegít s a télnek fagyos szemgödréből  te világítsz. Oly édes-könnyü az élet te veled szilárd talaj, gubancos ködös téli estéken csak csupa kacaj, szilárdan állunk a lépcsők fokain lágy menetben mert selymes titkok rezegnek bennünk mind örökben.[W.B.]