Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Csak óvatosan bújt ki a gyűlölet majd felszabadultan tört rám végre és merészen fenyeget vad szemed- meg ne próbáld , meg ne tedd . Először megfertőzted testem majd szívem ,lelkem lett beteg , persze ki maga sorsa igazát élte így nem lettem kivétel előtted. Nem tudtam megérteni sosem ki adott örök hatalmat felettem és ma sem tudom igazán miért nem hagytam el emésztő ideged. Utálom e zűrzavart , létem nehéz, testem lázasan vacog melletted bevallom bár szégyellem de legyen ölni tudnálak de értelmetlen lenne. A vad szerelemből maradt mellőzést bátran kiállom gyenge testemmel szilajon lobogó villám szemed sem, tudná megállítani menekülésemet. Nem mondsz le rólam, csókod méreg csak ösztöneid és féltékenységed mi tartja kötél helyett szerelmünket fejedre őrületet szitált illetlenséged . Nem érted a nap egyszer eltűnhet az életem vidámabb volna nélküled cipőm kopog a macska köves úton az embereket nézem,amíg megunom.[W.B.]

A három király keletről érkeztek finom piros bársonyba öltözve ruhájuk arany szálas díszítéssel tevék hátán gazdag szerencse. A pásztorok északról meneteltek ruhájuk régi, kopottas ,viseltes ölükben újszülött báránykákkal hozták Jézus megszületésére . Keleti három bölcsek merészen az aranyat marokkal mérték új észak csillaga vezérelte őket a glóriás karácsony éjjelén. Angyalok szálltak le az égből szárnyaik égi ezüst porral díszes kedves dalokkal várták a jötteket Isten égi kottája szent zenéjére. Három királyok kopogtak elsőknek kunyhóba léptek értelemmel utánuk pásztorok siettek előre látni Jézust , meg a zenészeket. Az angyalok daloltak akkor éjjel amíg a nap kibújt felhők mögül de az újszülött kis szent gyermek elaludt ,nem hallotta a zene végét. Így karácsony a szeretet éjszakája Jézusnak mutatjuk tiszteletünk születése megváltás lesz nekünk szeretetet adózunk mindenkinek. A három bölcsek aranyat mértek szegény pásztorok , hitet, szeretetet ,

Voltam ébredésben ,könyörtelen mikor már minden elveszett , sajnálat ült arcomon eleven , szenvedés nélküli szüntelen átkosan szikrák táncoltak , öklömben fogtam haragom féltően óvva ,keservesen játszottam velük elszédülten . Mert lehet az élet egy ajándék bár törtető keserű öntudat kísér átfogó karok gyürüként ölelhetnek ha nincs értéke, bárhogy is dicsér . Mert ábránd leszek üres légben keresem majd támpontom egekben rózsákat fűzők telt kontyom ékére és áldom az isteneket bőségesen. Fájdalmam nyugszik tovább csendben imáim suttogom képzeletben , sajognak vágyaim kedvveszetten és szívem vérzik lassú kényelmében .[W.B.

Szétszakad a tested , még is bírod többiekkel gázolsz pocsolyákon fegyvered csak a két kezed ereje ujjongásod hallgatásban elvegyülve. Erdők nélküli gőrőngyős türelem gumicsizmák szaga ,s a hányinger homlokodról csurog az izzadság külvilágba lépsz latyakos árkokon át . Megkinzott véremből néha csapolok ellenségek között nem szomjazhatok hátizsákomban régen kapott rádióm bárgyú énekeket gyötörten sirva dalol. S menetelünk, emlékemben őzvegység egymás lábait szinte elérhetnénk , bombák dördülnek földben kegyetlenül én fegyverem nélküli felgyúlt kereszttel. Zúdulnak egyre ,nincs időd magadra kihasadt bombák őnmaguk restellik csak vad kiáltások sebek fájdalmára száll kék ég felé szomorodó arccal.

Sosem vagyok egyedül,hiányban, valakik éppen most reám várnak , többnyelvű hangok ,ízek csodája megnémult igék, tettek vibrálása. Csenddel  zörögnek fájó  érzékek virágok ,madarak fákon, s a tövében lekapart falak, lecsorgó vakolatok nyikorgó ablakok ,lelakatolt ajtók. Mennyei hangok átlátszó kék égen mind velem vannak társas körömben hallom hangjukat lírai szenvedéllyel minden esemény egy külön kellem. Bennem is a vágy csak zenét szülhet lábam nyomából a világ mindenségbe , mert én vagyok üzenetük képviselője, testembe bezáródnak a  titokzatos éjjel. Ahogy évek nőnek ,hegedű hangrések széjjel fújt rózsabokrok  között véreznek , minden pórusomban zene kacérkodik míg rózsabokrok  teste kéjben  álmodozik.  [W.B.]

Hirtelen jött, nem akarattal, hozta az idő. Várt és hasított varázst akart, szépet színeset, állt, hallgatott, kint szenvedett a sok álomból semmi nem lett, csak sóhaj s megbosszult üzenet . Szívek dobognak semmi sem régi  álomból költenek varázst ígérni, apró hunyorok, csöndes sóhajok, felbuzdított szívek, halk kocogások, megdermedt lelkek futó emlékek, fájó testrészek, nagyon elcsüggedtek. Állok és várok, némán és sután gondolataim - már nem az enyémek, voltam és nem vagyok, szerettem csalást áldottam átkot, alkottam mámort, voltam és nem vagyok.[W.B.]