Bejegyzések

Még akkor is---Vilhelem Margareta

Kép
Ha tudnád,hogy te vagy a szikla ki őrzi testemet te vagy a szárny ki körül ölel szeles estéken, lábam alatt az aranyos homok mi simítja talpamat bőrömön napfény táncolgat az a te ajkad. Melleden remeg a szívem mint zápor után megtépett kis fecske fióka nyári délután kezedből bárdot faragtál védelmemre, s oly könnyen forgatod szemed mi engem őrizget. Te vagy a nyár a zúzmarás télben ki melegít s a télnek fagyos szemgödréből te világítsz. Oly édes-könnyű az élet te veled szilárd talaj gubancos ködös téli estéken csak csupa kacaj, szilárdan állunk a lépcsők fokain lágy menetben mert selymes titkok rezegnek bennünk mind örökben. [W.B.]

Álomvilág---WILHELEM

Kép
Buzgalommal törekszem ,érted hogy meg ne bántsam szíved , mint álomból ébredő megértések , csak képzeletben engedelmesek. Mert álmomban riadtan kereslek felém merednek  apró szörnyetegek , hallgatok köztük, gyenge a lelkem soha meg nem fogom érteni őket . De van egy álmom mi kéjes öröm görcsbe meredt testem- kegyelet , olykor enyém tested ,bőröd ,szived enyém  a férfi karod s a lüktető ered Beszívom illatod, átitat ,érezlek félek hogy másnap már nem leszel álmomban enyém minden testrészed , csodás álmomban bármi történhet. Áltatom magam karodon fekve nem érted, hogy mennyire kellesz , enyém minden örömöm kegyelme olyan vagy ,mint egy görög isten.[W.B.]

Ha az áram kiég -----WILHELEM

Kép
Csak azt sajnálom hogy köztünk  kiégetett mindent egy  áramzárlat a drótok mik összekötöttek  valaha mind kiégtek ,a biztosíték zárva. Nincs mi összekössön összességben nem is volt soha semmi közöttünk , életem azon részén  régi bemélyedés jelzi titkosan azt  a régi szeretkezést. Minden ami történt  bűnös,elfelejtett minden mesterkélt  volt csók és ölelés , mert az akarat nem más mint őrültség amiket elértünk egymás lelkén,testén. És most hogy értelműnk újra működik mindketten külön egymás ellen vívunk csatát, csalóka mosollyal mögöttünk mely oly szenvtelen  lett-kínos közöttünk. Jövendőbeli tervből nem maradt semmi a végteljesülést lehet irgalmasan jóvátenni egy átszellemült éjben áramot szereltem                        biztosítékkal pótolt  kapcsos szerkezetet . ]W.B.]          

Vajon mi lesz----WILHELEM

Kép
Ki tudja holnap vajon mi lesz talán megújul a Világ örömmel lehet elpárolog minden, s tétlenül állok semmiségben, Lehet kivirul ablakom ,új napra újabb tündéri virradatra, lehet szellő szárnyon tündérek járnak és üzennek: még várjak. Lehet, csak magány és csend uralkodik gyönge vállamon lehet ölelésben csókra ébredek és megállnak szenvedöen percek. Tudom csak várni kell a lehetetlent, s lehet számon sem kérhetném átjárhatatlan, lenge testemmel bűvös ,fukar ,kicsinyke szerelmed.. Lehet jég virág nyílik ablakomon , s oltár előtt áhitattal imádkozom, kérve a felém nyújtott karodat megköszönném,lopott csókodat. Lehet sóvárogva a vergödö Világban majd alélva csüng fájó reményem, s lehet imámban majd a múlt és jelen összecseng kéjes értelemben.[W.B.]

Mindig van vég---Wilhelem

Kép
Mindig van vég Kezének durva érdessége szúrta már fájó kezemet , szájából gőg habzsolt rekedten szeme gyanakvó nézéssel. Mellékutakon sötétben sétált hazug szélcsendben megállt , igaz, szájából fergeteggel tőrt az orkán. igazat cáfolt átlátszó arcán Előttem elosont nagyvonalú lépte kabátja fércében lüktetett szívem mikor mindenki üresen kémlelte gyorsan kereket oldott előlem. Majd összezárult előttem a vég a kezdet a véggel kéz a kézben , a mindenség szűk törvényében ellopta szívemet kabátja fércében.[W.B.]

Eggyé forrt kert ------WILHELEM

Kép
Kertünkben lángoló piros rózsák akácfa árnyékában nőttek árván a kertünk fái magas koronákkal őszi napokon már  nem virágoztak. Régi kertünkből nem maradt semmi új virágok nyítják szírmaik , a régit , a magas fűzfák  is szomorúan lesik a krizantémok virágzásait régimódin. Minden a miénk órák percek között a környezet nem számit ,akár az idő , úgy összeolvad az új és régi dallam valahogy mindig van, nincsen  kudarc. Mindig következik egy új  nemzedék ki megbecsüli kertünk, míg nincs vég sehol sem tépnek le virágot éjszakán az őszi hold sem adja olcsón el  magát. Mindig itt leszünk ,a kert hajdani harminc év után sem lehet lemondani ha  ma abbahagyjuk nem bírjuk elhinni hogy e szent feladat eggyé tett minket.[W.B.]

Egy katona emlékére---Wilhelem

Kép
Szétszakad a teste, még is bírja többiekkel gázol pocsolyákba fegyvere csak a két keze ereje ujjongása halkan elvegyülve. Erdők nélküli göröngyös türelem gumicsizmák szaga ,s hányinger homlokáról csurog az izzadság külvilágba lép latyakos árkon át . Megkínzott véréből néha csapol ellenségek között nem szomjazó hátizsákban régen kapott rádió bárgyú énekeket gyötörten dalol. Menetel, emlékében özvegység egymás lábait szinte elérhetik bombák dördülnek kegyetlen fegyvere csak felgyúlt kereszt . Bombák zúdulnak egyre közéjük  kihasadt aknák önmaguk restellik csak vad kiáltás sebek fájdalmára száll kék ég felé szomorodó arccal.[W.B.]