Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

       Szeretettel Thomas Drága Eric,ne haragudj rám nagyon , mert én, az édes testvéred vagyok és nem vagyok sem buta ,sem szaros eszem az van és Pampersben vagyok. Öreg fiú arra kérlek téged szépen , légy kissé elnézőbb velem szemben igaz hogy a cicidet , azt én örököltem de ott van benne, az én életem ereje. Próbálj kissé kedvesebb lenni velem ne légy oly durcás ha Anya ölbe vesz engedd meg, hogy engem is szeressen nézz bátran rám ha simogatni kezd. Láttam milyen sokat meg tudsz enni nem értem utána mégis miért kell sírni ? Első napon nagyon mérgesen néztél szép kék szemeiddel meg is igéztél . Szemeid kékek, a hajad meg szőke nem hasonlítunk, az én hajam fekete, így te maradsz továbbra is a herceg ahogy telnek évek,én is szőke leszek . Szeretném ha igazi barátok lennénk és ne légy féltékeny rám nincs miért Anyu ,Apu pont úgy szeretnek téged mint engem ,mert ugyanaz a vérem.. Szeretettel Thomas

Szeretnék erős férfi karodon csöndesen ringani egy táncot, csillogó aranyat keresni szádon összeforrva,mikor táncod járod. Az elmúlt élet vidám emlékei lábam alatt vígan kopogjanak, csendes boldogság kőrbe áradjon mikor véget érforrósodó táncom. Én így élek ,neked is kívánom   szemem keres , s tisztán látom bár nem veszed észre vigságom lobbanjak fel álmodban,barátom. Szüntelen magamban vívódok életre halálra keresem mosolyod erős karod telepszik vállamon, szájam körül tétova mosolyom. Blúzom gallérja állig begombolva hideg széltől magamat megóvva de látjátok férfiak erős karotokon a nő ingatag ,ha nincs megfogva. Elmeséltem neked, hogy fáradok, táncolásom karjaidban önakaratom ringass ,táncolj szemed lobbanjon játék az élet , ne legyen fájdalom. [W.B.]

Szürke ködben , mikor nem ragyog a nap feltűrt gallérral kopasz férfi siet akár a rab a frissen hullt hóban még menése fiatal , de alig várja hogy egyetlen házát elhagyja . Ablak függöny mögül egy fekete szempár figyeli a férfi sietős lépteit , tartós télen át, cipői belesüppednek a hó takaróba mélyen tüzesen siet sürgős dolga van-keresi célját. Hirtelen felpillant huncut szemével az égre búcsúznia kellett ,elképzelte az őrültséget , üveg mögül töpreng magában kíváncsian a hölgy ,ahogy figyeli a férfit jelentőséggel. Mindent hátra hagyott maga mögött végre mégis úgy érzi , ablak mögött van mindene hogy mit képzel egy ilyen búcsúzó ember ö sem tudja mi zakatol megdermedt szívében . Az ablak mögött álló nőnek szeme nedves , de feszesen áll teste ,mint vitorla a szélben , duzzadó önérzettel, bambul nevetségesen vad dühében széttárja karját magatehetetlen . Lassanként fel fogja milyen erő késztette a sietős férfit ,búcsúzni télnek idejében győzni akar poklo

Én bennem andalog régi érdem nincs kedvemre való édes élet , több vagyok mint bármely érték idegen előttem a hamis tüzed. Bolyongó álmaim sikertelenek valós igazságok egy cseppben , jó volt veled míg lassan rájöttem hogy belém döfted kígyó mérged . Végtelenségig kezeskedtem érted vak pillantással mentem melletted határtalan hazugsággal kínált szíved de zavartak, torzult ,sötét ellenképek. És most nagy hiányban szenvedek a nagy csend körül ölel egyre , folyathattam voltam vétkes énem de sajnáltam saját szégyenem . Most nem látok semmi értelmet újrakezdeni kihalt emberséget , viszonyt kezdtem mindenkivel, ki engem vágyódó szemmel nézett. Sárba taposom fajtalan emléked megvásárolt testemmel kesergek ,     úgy érzem lehetek egy gyöngyszem              más szemében a legszebb ékszer. [W.B.]

Egy régóta álmodozó öreg kis anyóka még megébred minden zűrzavarra rég meggörbült háta suttogó beszéd gazdag Noé -bárkát cipelt háta nemrég . A mellei laposak ,fonnyadtak lettek pedig sok csemetét fiatalon felnevelt nem kérdez semmit , nem felel semmit mendegél a rámérgesedett csendben . Időnként megáll ,szellő száll szemébe mint akit görcs kínoz, fájdalom zsebében, felpuffadt hasa himbálózik a kötényben jó megállni időnként, a felhők is mennek . Sárga ,ráncos bőre,ijesztő jelképek de ki kutatja baját ha egyedül lézeng bőrén átvilágít az élet egész rendje ránc kuszálta teste ,mint ázott csemete. Már rég elfelejtette egykori kívánatot fiatal korában erőben virágárus volt, a földet  taposott  léte megkeserítette habár virágjai egyre nyíltak kedvére. Bölcsőben maradtak jóslatok hatalma vonulnak szeme előtt mintha szavalna , szétszórtan az életben, szerelme kimúlt hozzá siet a temetőbe,fehér arca kigyúlt.[W/B/]

Emlékszel a kicsi házunkra kertjében dália ragyogott , most pőrén kifosztva vacog ablakok nyílását hiába várod. Tönkre tetted vad hiúságból gyűlöllek egyre most utólag , szívünk kihűl, pitvara kicsíszolt , bennünk a csend én pánikom . Hallgatunk komoran, ostobán köztünk a harag nyila mostohán ön pusztítást szabályoz, morog ölelésre most nincs semmi ok. Nem szidlak már ha dohányzol szabad az út , mit te vállasztol nem szidlak ha hajad gubancos  rég nem járok oda ,nem hiányzol. Tudom szégyelled verejtéked kínodban összegyűlt testeden mindezekre keveset gondolok ha eszembe tódulnak elvetem. Unom az örökös hétköznapot , vasárnap ritkán volt vendégem megértek mindent ,mert átéltem amitől a lelkem gyakran émelyeg. Itt pontot tettem ,lesz majd időm visszapergetni a szót öregségemre a tények, melyek még beszélnek de nem bántanak az  apró kételyek.   [W.B.]

Mindig van kiút , csak  türelem kell erőt gyűjteni feltételek között. Néha a türelem sántikál meg -meg áll egy asztal  vagy pult körül s ha módja van rá koccint az alkalmon a szándékkal  s akarattal erőt gyűjt  a sors ellen megrögzötten új életet egyensúlyoz az elhalt testek felett lehet maga ellen  önző rejtekében. És akkor turkálunk az alkalmon , bár nagyon hitvány volt a történelem ,mely kegyesen átvette hatalmát összefüggéstelen. És az  idő sem számit csak légy ügyes ,türelmes mert a tévedés kisülhet hogy nem másnak  hanem ellened tekeredik mögötted örök sötétségben a feltárult fényesség , te mosolyogsz dermedten.  [W/B.]