Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Aki mer az nyer Felfordult Világ dagadt képviselői szürcsölik hatalmuk fehér elmével szürkeállományuk megmerevedett ólmos agyukban  hideg   felhő  rettenet. Vérmes szemeikben kiszabott nézetek szemüveg mögé bújtatott cselességek csak búja homályban látják a pórnépet nem fontolják meg a hülyeségüket . Gyávaságuk pénztől függően remeg kinek nagyobbra, kinek kevesebbre , pofonegyszerű közömbösség ütemére csapnak  egymás nyirkos ,hájas kezére . A hitük oly ingatag, egyszerűséggel váltanak pályát ,mint váltó vonatsínek , kíváncsian figyelik melyik életképben tudnak helyt állni egy újabb négy évre . S ha forr a nép nagy templomi tereken ők a világ urai markukba röhögnek , nem sápad el arcuk ,ég nem ver tetvet, gyűlölettel ,hazugsággal tömik a népet. Hatalomért harcolnak, papolnak vakulásig hangjukban csalfa  szavak elmúlásig hangosan kacagnak,lopnak a búcsúzásig a pórnép tehetetlen lett ,de nem sokáig.[W.B.]

Szenvedésből volt elég részem már gyermekkorom nem volt szép, küszködtem  született adottsággal mely megnehezítette akkori életem. Táltosként emlegették hiú testem, de iskolatársaim rajtam nevettek bár nem láttam messziről a táblát  táskámban hordtam a szemüvegem. És mennyi minden rejtőzött benne ha lehetne most egyből elrepedne, ki bennem voltál tudatlan élménnyel ott voltál késő évek bölcsességében . Nem nekem épült e világ a térben szüleim  jogász nak terveztek ítélettel, a felsőbbrendűség nem az én elvem és Léda szerelme sem sokat segített . Tündér volt,ki elkábítottál egyből szerencsekerekem kifordult a sebből, gőgösen nézett első percekben míg én a lábaid elé vetettem életem. Tudom csak szeszélye voltam-egy kicsit, néha  borítékokban érkezett szerelme miközben mások itták a jeges martinit én költészkedtem kíméletlen szerelmet Fáj a tudat hogy elhagyott,magamra gyilkosan, gőgösen írtam naplómba, Elbocsájtottam - lehet igazságtalan de kegyetlen lett

Kávézóban ketten asztal köré ülve keserűen magyarázkodunk egyre, annak módja s rendje szerint végre vitánkban egymást rendre intve. Verejtékezünk együtt önfeledten karcsú ujjamat egyre feléd bökve, néhai számadásnak ténylegességére megfelel a kávézó keserűsége. Nincs okunk szégyellni történteket üres hotelszoba penészes illatában, erényeink rég a véghatár szűkében két magány között seprik a helyzetet. Miközben a rosszból a jóság kikelne gyarlóságaink biztatnak serényen, tekintetünk nyugszik elnehezedve kávéscsészénk nyomtalan peremére. Néha elfajulnak apró incselkedések túlesnek a modortalan képzeletbe, tűzzel játszódva fényben derengnek szerencsétlen percek időigényesen.

Fáj  őszinteségem, kopott réseken kukucskálnak kedvtöltő álmok , hol ébredő talajra találnak, készen állnak, míg alázatom faricskálom. Úgy mint soha tekerednek egyre testem ,bőröm barázdás recéibe, meditálok és utálattal lesem végre hogy keserűségem semmire megy. Hasztalan volt minden cselekvésem csendességem egyenletes kék  egén , minden téren kudarcot szenvedtem és dühömben változott egyéniségem . Sok  zöld levelek mint szúró tövisek karmolnak sajnálattal sebet színezve virágok még nem nyitják kelyheik hogy enyhítsek fájó szívem rekeszeit . És várom alázatom megtelt bőröndjét , hogy hasadjon szét és dobálja  felém a gondtalan bizalmat mit adtam egyszer               és hozza egyenesbe elfelejtett kedvem .[W.B.]

Vilhelem Margareta 2016. január 29., 19:45  ·  Marosvásárhely  ·  Szemet hunyok Nekem csak hűs álom marad lázongó életem kis cafatja , félek megtömni lobogó szívem, csak dermedek sóvár irigyen boldogságom megtört rendelés és rettegek,hogy elég a kevés félek hogy tervem csak képzelet s a boldogságra meg nem érek, hogy számomra a gerjedelmek, oly könnyen feledésbe mennek minden álmom oly nehéz teher szerelemből, szerelembe esek. Csak sóhajom mi csóktól valós, biztos áldás, s nem halandó gyenge szívem csődbe lohol csak teljes az, mi múltból való . S így béke ül a szívem felett hamut szór az aprócska gyűlölet , s a megtorpanás bársonyában szemet hunyok a csábitásra./W.B./

Gondoltam Későn fekszem le mostanában , agyamban kering a tett korábban ijedten ébredek kora hajnalban szegény szívem dobban cinikusan. Úgy érzem elkésett boldogságom még mindig izgat lopott csókom , hogy hiába várom a tört holnapot mindentől messzire lemaradok. Én úgy érzem minden elveszett , te is kezded érteni a helyzetet homályos foltok, szürke hajnalok Elkésett út. Bár éppen erre vártunk . És kérdem akkor bizonytalanul ha szíved alattomosan sóvárog , miért botorkálsz oly gondtalanul mint idill trillázása, zavartalanul. Vagy értelmetlen az én akaratom amit érzek eleven nyomorú napokon , tudod szerettelek magas áramon , nekem nem kellenek fogadkozások . Magunkra gondolok fáradhatatlanul közöttünk az undort, nem állhatom lehet új hajnalon majd nyílik mosolyod jelképesen véresen magaddal hordozod . [W.B.]

       Szeretettel Thomas Drága Eric,ne haragudj rám nagyon , mert én, az édes testvéred vagyok és nem vagyok sem buta ,sem szaros eszem az van és Pampersben vagyok. Öreg fiú arra kérlek téged szépen , légy kissé elnézőbb velem szemben igaz hogy a cicidet , azt én örököltem de ott van benne, az én életem ereje. Próbálj kissé kedvesebb lenni velem ne légy oly durcás ha Anya ölbe vesz engedd meg, hogy engem is szeressen nézz bátran rám ha simogatni kezd. Láttam milyen sokat meg tudsz enni nem értem utána mégis miért kell sírni ? Első napon nagyon mérgesen néztél szép kék szemeiddel meg is igéztél . Szemeid kékek, a hajad meg szőke nem hasonlítunk, az én hajam fekete, így te maradsz továbbra is a herceg ahogy telnek évek,én is szőke leszek . Szeretném ha igazi barátok lennénk és ne légy féltékeny rám nincs miért Anyu ,Apu pont úgy szeretnek téged mint engem ,mert ugyanaz a vérem.. Szeretettel Thomas