Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Futószalagon gyártott érzelmek halmozódnak undorral felém , dicséretes amit tőből lereszelnek ebben én is cinkosuk lennék . Mindannyian, de nem összesen szép szemöldökű szoknyapecérek , konok tekintetű eleven fekélyek előtt, gyönge a nő és tehetetlen . Trágár szavak, sodort bajusz alatt tántorgó léptek ,cselekvésre készen vöröset látnak ,döfött szívek vernek hirtelen tettek, imbolygó szédületek. Az agy lüktet tompán a halántékon megindult nedvkeringés csontokon izzadt kezek , homályos látomások sejtjeiket átjáró szörnyű démonok . Nem mindig engedheti magának  de az alkalom jó fényűzés lehetett lámpa nélküli sötét úton, szerenád hallszik, egy gyönge sikoly mellett. Sötéten egyre halmozódó fellegekből az újhold is sápadtan kandikál elő összegubancoló testek kíméletlenül              durván egybefolynak a cél érdekében.[W.B.

Hol található megértés igazán hova lett az emberben igazság miért fél a gyáva , ki védi igazát ha ő maga is siratja fájó igazát ? Miért félünk igazat mondani miért kell titkunk bent tartani ki az ki tervez egy új törvényt s nem látja útjában az ösvényt ? Miért rombolunk egyre ok nélkül mely minduntalan továbbmélyül ki az, ki bírálhatja mások tettét , ha ő maga is várja hogy megvédd ? Kérdésekre sosincs jó válaszunk csak időnként a fejünk kapkodjuk s ha talán háborogni kezd a lelked  nagyon sok háborút kell elviselned .

Nem kellettünk egymásnak sosem és mégis összehozott egy félelem a rémült ész, mi kimondta hihetetlen hogy enyém leszel ,mert féltettelek. a mától a holnaptól a sötétlő végtől , a föld feletti , a föld alatti sötétségtől, éreztem hogy másképp nem élhetünk ütemeztük akaratot ,ketten vergődtünk. Most sem tudom ha boldogok voltunk, egy vetületben ketten hamar lazultunk kezdődő hittel, sok akarattal tanultunk egymástól ,hogyan kell gyakoroljunk. Ma ugyanott vagyunk, sosem beszélünk halálunkig pezseg örvénylő szerelmünk éveken át beletörődve ki és be libegünk ugyanazon a közös ajtón ,ketten cipeljük a természet által kiszabott törvényeket zsarnoki különbség zavart lelkiismeretét konokul kutatjuk egymás minden tettét melyből megismerjük kettőnk életkedvét. A változást ,a megmaradást a hűségért akadályt, ami elzárja a varázsutat felénk, bennem a vért szívem utolsó cseppjéig benned a menekvést az utolsó percekig.

Vilhelem Margareta 2018. február 1., 0:14  ·  Kiismertelek Csinálhatsz amit akarsz végre , nem zavarom szemtelen nézeted bűnbánatom a zsebembe rejtem ha netalán elfogna védekezésed. Kiütött a csömör piros ajkamon mégis kockáztatsz ártatlanul gondolod nem vagy énednek ura hadd hogy magyarázzam meg újra. Gyakran ébredek hétköznapokon mázlisan bonyolitom a mondatod mond miért dereng fény arcodon mikor meg a bókod is ártalom . Vedd kihívásnak kemény szavaim fesd az ördögöt gyakran a falra , mérgezd meg vizemet határozottan s gondolj a félszavaim kiáltására. Fond magad köré sok lódításaid , mik legyenek neked boldogságaid csábításaid fedezzék kiáltásaid. durrants hogy hallják kiáltásaid. [W.B.]

Aki mer az nyer Felfordult Világ dagadt képviselői szürcsölik hatalmuk fehér elmével szürkeállományuk megmerevedett ólmos agyukban  hideg   felhő  rettenet. Vérmes szemeikben kiszabott nézetek szemüveg mögé bújtatott cselességek csak búja homályban látják a pórnépet nem fontolják meg a hülyeségüket . Gyávaságuk pénztől függően remeg kinek nagyobbra, kinek kevesebbre , pofonegyszerű közömbösség ütemére csapnak  egymás nyirkos ,hájas kezére . A hitük oly ingatag, egyszerűséggel váltanak pályát ,mint váltó vonatsínek , kíváncsian figyelik melyik életképben tudnak helyt állni egy újabb négy évre . S ha forr a nép nagy templomi tereken ők a világ urai markukba röhögnek , nem sápad el arcuk ,ég nem ver tetvet, gyűlölettel ,hazugsággal tömik a népet. Hatalomért harcolnak, papolnak vakulásig hangjukban csalfa  szavak elmúlásig hangosan kacagnak,lopnak a búcsúzásig a pórnép tehetetlen lett ,de nem sokáig.[W.B.]

Szenvedésből volt elég részem már gyermekkorom nem volt szép, küszködtem  született adottsággal mely megnehezítette akkori életem. Táltosként emlegették hiú testem, de iskolatársaim rajtam nevettek bár nem láttam messziről a táblát  táskámban hordtam a szemüvegem. És mennyi minden rejtőzött benne ha lehetne most egyből elrepedne, ki bennem voltál tudatlan élménnyel ott voltál késő évek bölcsességében . Nem nekem épült e világ a térben szüleim  jogász nak terveztek ítélettel, a felsőbbrendűség nem az én elvem és Léda szerelme sem sokat segített . Tündér volt,ki elkábítottál egyből szerencsekerekem kifordult a sebből, gőgösen nézett első percekben míg én a lábaid elé vetettem életem. Tudom csak szeszélye voltam-egy kicsit, néha  borítékokban érkezett szerelme miközben mások itták a jeges martinit én költészkedtem kíméletlen szerelmet Fáj a tudat hogy elhagyott,magamra gyilkosan, gőgösen írtam naplómba, Elbocsájtottam - lehet igazságtalan de kegyetlen lett

Kávézóban ketten asztal köré ülve keserűen magyarázkodunk egyre, annak módja s rendje szerint végre vitánkban egymást rendre intve. Verejtékezünk együtt önfeledten karcsú ujjamat egyre feléd bökve, néhai számadásnak ténylegességére megfelel a kávézó keserűsége. Nincs okunk szégyellni történteket üres hotelszoba penészes illatában, erényeink rég a véghatár szűkében két magány között seprik a helyzetet. Miközben a rosszból a jóság kikelne gyarlóságaink biztatnak serényen, tekintetünk nyugszik elnehezedve kávéscsészénk nyomtalan peremére. Néha elfajulnak apró incselkedések túlesnek a modortalan képzeletbe, tűzzel játszódva fényben derengnek szerencsétlen percek időigényesen.