Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Ezt is megéltem, ezt is megértem kelepcébe hulltak szomorú keservek, virágoznak mellettem ablak díszek akkor mikor minden szürkébb lett. Felhők körül esőfelhő meleg lett, de mit is várok a sok lángok felett elmúlt minden ami hevült és hevített, nem védtem meg a percnyi meleget. Láng, mely nem sejti még hevét felmelegíti a hold sütötte szívem mi minden történt mióta elmentél ronda ügy volt, a legreménytelenebb. Elünk ,halunk, de nem volt remény mégse volt, se szép nem volt erény különbséget tennél ha itt lehetnél hogy ki mennyire élte túl végzetét. Tudom az asszony könyökén hever szeretett férje meztelen testére dől honnan jöttünk és hová lesz vérből szült testünk,annyi sok verességtől. Most fáj áldásunk a frigy lázonghat kacagó hold alatt senki sem ártatlan lankadva élünk , úgy bizony,nemhiába mondják, hogy ez a házasság halála.

Az Isten kapuját ,az is átlépheti, ki hitével küzdött ,évekkel ezelőtt reméli megtérülhet az oltár előtt és megkapott hitét felszentelheti.. Az életben ha tövis között járunk, fájdalmasan gyártjuk gyászunk virágok között járunk,sóvárgunk ha erős a hitünk,újra indulunk. Vándorember botja néha görbe akár a mi életünk , tömött röge a vándor a botját néha kicseréli az ember az életét újra kezdheti. Hittel ha tele vagy jobban sikerül, térj be te is bottal vándor, egyedül könnyíts lelkeden ne keseredjél Jézus veled van ,sok minden kiderül. Karácsony éjjel a te álmod vándor békés áldást kap ahányszor várod rózsafüzért morzsolj, ártatlanságod , meglátod betérül benned szerencse. Isten fia bátorítja a hontalan embert jóságos szíve fáj de áldását elnyered két kézzel osztogatja a szentelt ostyát így adja tudtodra szerető nézőpontját.[Wilhelem]

Bolyongtam benned kettős sötétben esti meleg nyárban,jéghideg télben, szorítottam szíved puha kezeimmel de minden hideg lett közted és köztem. Már fény sem vibrál annyira szemedben csak csend uralkodik a meztelen időben farkasszemet nézek dobogó szíveddel egyenletes lüktetése áramlik testedben. Csak nézem ereidet, mint véres sebeket nézem ahogy véred elmossa testemet két lélegzet között ringok megrémülvén nem tudom kacagjak vagy sírnom kellene. Ami enyém volt, az sem volt enyémből elemésztette a tűz ,mint nap a mezőt a szívedben igék nélkül hiába körözök minden, elriasztó holmi múltba öltözött.[WILHELEM]

Ha elszáll sóhajunk,kijózanodunk lassan megjön végre az értelmünk s a bánatunk mi befonta szívünk kioldja bilincsét ,tűrni megtanulunk. Szép lassan begyógyul a fájdalom könnyeket törölsz addig, míg vállalod hogy múlt feledését békésen hordozod megpihent szíved ébren hallgatod. Szeress újra, pereld be a sorsodat értelemmel cselekedj,ne törd magad mint huncut kis ördög , legyél virradat nyisd ajkad mosolyra, tiéd a hatalmad. Csak egyszer van élet,nyugtázd magad hódíts új világot, arcod legyen víg jóakarat szavad ne legyen hazug, csókod alázat legyél te a láz mely homlokot simogat. S ha szomorú fejed vállához szorítod érezd nyugtalan szívét s a gondolatot hogy örökkön-örökké egymásé vagytok öntudatlanul is érezd azt a forró csókot.

A hangszerek királynöje Hogy fogytán van erőm kiábrándító repkednek kegyetlen színes szárnyak, fejem fölött harsognak orgonasípok lehangolt billentyűk fals manuálokat. Féltem magamat tőled egykedvűség nehéz pillákkal fekszel unottan, nyoszolyámat simítod vas kezekkel, undorító vetetlen göröngyös ágyban. Messziről hallszik fülsiketítő gamba himbálózik fülemben kéjjel monoton, kinyújtott karommal zárom ébredésem és talánnyal társalgok méreg keveréket. Apró kis madarak szélfútta lombokon, keringőt csipognak kis toll zuhatagban bóbitás fejükön villannak rejtélyes titkok   megölelem őket s homlokon csókolom. Mert van a Világnak keringős menzúrája, ha néha zátonyra fut a harcos elmélkedés kis madarak nagy hanggal veszekednek s a hangszerek királynője vox humanat ejt. S jól bírom a csetepatét, szívemhez szól Bach álcázott regiszteres lenge hullámain keringőznék én is fekete játszó asztalon tágra nyílt szemekkel halk kopulákért. /W.B/

Nem szeretett Adél ,csak a híred maga vallotta be,de nem neked lábai elé dobtad magad önzetlen nem ismerted akkor jövő történeted. Nem sikerült megnyerni Városod sem nem mertél szüleid elé kerülni sosem Léda játszott veled mint kis gyerekkel férjes asszony volt vajon miért keresett ? Léda szerelme irántad, ingott -lengett megmutatta neked hogy több nélküled így jöttek a szoknyák életedben rendre te magad sem tudtad hányan lehettek. Becéző, simogató kezed Bertát kereste csak négy évi csend után nőtt a híred A halottak élén" erős kézzel irt, híres sok tapsot kaptál , téged nem érdekelt. Sirattad Adélt ,bár nem érdemelte meg mind lennebb csúszott poéta kitörésed egyenlőtlen harcban adtál, sosem kértél, "százszor-tört varázs "lett az üzeneted. Se veled sem nélküled mindig végleges, egyikük feladta az egymás ellen küzdést ami halállal és elmúlással befejezett lesz addig ,míg Ady önérzete felülkerekedett. "Elbocsátó szép üzenet" tönkr

Talán földrengés volt odalent búja sóhajok törnek őrülettel , kacsalábon forgó föld hegesen önti gazdagságát területekre. Talán valahol árvíz ünnepelt , őszinte vad tevékenységgel vízzel teli házak végzetében emberszívek dobognak éhesen . Vannak a világban kísértések kérdések halmaza gyerekészben ösztönösen különbséget mérnek  mostoha életek s  állati kísértések. Az éhhalál mint áldozati gaztett nem mérvadó érzéstelen szívben , nagy hasú gyermekek csont kézzel porból kikapart szemetet esznek    . [W.B.]