Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Mit tehettem volna sok esélyek után tilalom becse elvégre egy áldás, áldozatot törvénnyel hoztak rám megtegyem?Vagy sértődjem talán? Így kihasználtam ami épp jól hatott egy időszerű pillanat oly bolond, sokat akarok néha  keveset markolok maradt a csalhatatlan, tiszta csók. Szerettem én is fiatalon,epedve szerelmem a férfi, semmibe vette nem érdekelte hogy éltem életem csak a perc számított -legyek vele. Es mégis csípőmet riszálva léptem szégyenem eltűnt a messzeségben ha nem szeretem akkor is szeretne egy percre, a férfiasságával heccelne. Majd megteszem, ha senki sem figyel végre megjött asszonyi önérzetem, rég nem viselem már férjem nevét ördög volt kinek karma volt fegyvere. Tegnap még nyakamba hurkot vetett én vagyok neki a realizmus nevében a kompromitáló, mindenhol feljelentett de csak a nyakára ment nem hírnevére. Boldogságom már nem futtetten érten énnekem minden nem remélt ajándék, percek tartalmára ritkán szembenézek boldogságban félszegen id

Sürgés-forgás minden házikóban kalácsot sütnek ,tojást mázolnak nyulak ezrével tojást vásárolnak a színes tojásmüvészt nagy feladat. Izgatottan készülnek nyuszi csemeték a tojásokat tálacskák színeibe teszik, bárányok bégetnek de nem érzik feláldozásuk árán érkezik szent húsvét. Mindenfele nagy a készülődés láza amíg tészták sülnek,mészárosok  kovásza bégető bárányokat nyúz , gyásszal a nyuszik tojás festése , lámpaláza. És így telik szent húsvét áldozata meglett férfiak,lányokat locsolnak lányok cserében színes tojást adnak pihent nyuszi család galibát aratnak

A magány már nem követ engem mérges nyilad sem száll belém , szabadon járkálok utam peremén bábjátékod ritkán közelit felém . Már nem jön rám a vészes vész szívem verése rendetlen ,elvész a ravaszul sorvadó szereteted , csak inog egyre a sors mellettem. Te akartad, vagy csak képzeltem hogy szerelmedet megnyerhetem sötéten ülsz, duzzad a dagály eléd, az apály titokban szárnyal felém . Ezek szerint egyre feleslegesen gyűlöltél engem hiába ,jegesen megöltél , amikor még lényegesen eléd tettem kedvem ezerszeresen. [W.B ]

Hirtelen változik a rideg április tegnap hideg ma meleg virít, a világ mosolyában turkálgat sok aprócska színes virágzat. Májusi tavasz rózsaszínű álom verődik vissza kék égen,belátom a szeretet eszmélő édes mosolya, mint áradó esők illata, száll tova. Milyen élesek, milyen szépek a májusi illatos fények,csendesek, falevelek ifjú zöldjét figyelem lent az illatuk felettem száll csak velem. Lassanként érzi, nemcsak mímeli mindenki, ki tavaszra várakozott gyullad az alkony is,a  tó fáradozott hogy a mámort, vibol szülve színleli. Nagyot szippantok orrom érzékével, ha felkel a hold ,versenyre kél a nap, odalent zakatol egy kis gyorsvonat búcsúznom kell,de fog az alkonyat. [W.B.]

Akkor még forrt az ifjúság láza szerelmek  és vad  háborúk között míg egyre fakult az elmélet hatása, megtanultunk türni szürke ködöt. Múlik az élet, az ifjúság enyészik már nem isszuk  a poharat fenékig fajdalmunk nagy súly,  de könnyebb viselni,a  nagy bánatot  közönnyel. Ritka pillanatok,meghajszolt testek rebben, szökik az értelem, s utána egy titkos ismeretlen  zűrzavar világa világosodik  titkokkal sötét szobában. Már nem fáj úgy az élet bús magánya hogy idegen lett mindenki társasága, ki háborúját gyáván feladja homályban néha versek zenéjét hozza el magával. Kigyúlt percemben mámoros álmom szürke hajnalban haldoklik virágom, kezdodik egy uj nap ezernyi sohajjal ablak mögött a piszkos, szürke hajnal.[W.B.]

Ezt is megéltem, ezt is megértem kelepcébe hulltak szomorú keservek, virágoznak mellettem ablak díszek akkor mikor minden szürkébb lett. Felhők körül esőfelhő meleg lett, de mit is várok a sok lángok felett elmúlt minden ami hevült és hevített, nem védtem meg a percnyi meleget. Láng, mely nem sejti még hevét felmelegíti a hold sütötte szívem mi minden történt mióta elmentél ronda ügy volt, a legreménytelenebb. Elünk ,halunk, de nem volt remény mégse volt, se szép nem volt erény különbséget tennél ha itt lehetnél hogy ki mennyire élte túl végzetét. Tudom az asszony könyökén hever szeretett férje meztelen testére dől honnan jöttünk és hová lesz vérből szült testünk,annyi sok verességtől. Most fáj áldásunk a frigy lázonghat kacagó hold alatt senki sem ártatlan lankadva élünk , úgy bizony,nemhiába mondják, hogy ez a házasság halála.