Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Kéklő jeges hegyeknek ormán még csüngnek hó morzsák, csak tüzes sugarakban locsog a latyak, lángoknak táncán. Gyopárok varázsos virága meg tündököl a csúcsokon bóbitás árnyak sóhajtásán kinyílt, szelid vágyat tipornak. És fényt vibrálnak fecskék, a türkizkék égnek hajnalán, alattuk állnak tömjén füstben kéklő hegyek, hősies szilárdan. Csodák világa ködnek derekán , értelmetlen  repdes buja szélben, körülöttük szállnak apró évek, minden sóhajban kis  remények. A hegyek világa éjjel nappal, kiszorítja vágyait magából sok kúszó indák külön kinyílnak sebet ejtve, s szentté hervadva. Magasztos hegyek árnyékában, ködös reggelen fenyők sorakoznak, szűrt résekkel keményen taposnak megszűrt sejtelmet sóhajtásokkal. Oly szépséges hegyeim csodái feslett csillagok alatt azurt nyílnak, s az örökösen hazatérő hold fényei szivárvány színekben vágyat taposnak./W.B./

Te édes Ránk záródó éjben, te édes a boldogság ránk ereszkedett , tudjuk , hogy mi ketten mindig ugyanazt keressük a vacogó éjben , forró álmokat szívünk hegyén , amíg a szikra lobban egyre -egyre félelmesen , a játék húrjai kegyetlenek véges ütemből a végtelenig elvesztődnek. De nem menekülhettünk , a titkos vágy oly egyszerű csak ölelni és ölelni , amíg a ravasz Ámor kacag felettünk . Kígyózó karok,könnyű testek , ittas gyönyörök , majd könnyek s a vágy marad gyötörten ott menténkben , ahol a szerelem született. Majd jönnek a könnyek melyek lezárnak mindent félemletesen. [W.B.]

Egy pillanat az időből- fájdalmas, pillangó szárnyán repül ,elillant sokszor letepertek,de felálltam bennem maradt sok édes kívánat. Földbe temettem a heveny lázakat értelembe vett rendhagyó vágyakat, pillanatnyi szerelmünk szürke arca megemésztett bocsánatok kudarca. A véget nem érő éjszaka rohanása undorral telt menekvés robbanása, semmi bűnbánat, csak durva szavak akadnak belénk-sejtelmek borzalma. Füsttel telt függöny áll mögöttünk csak a szél zavart pora személyes kettős meleg biztatása kényelmes lehet csak a pillanat volt szeszélyes. Most új utakon szédelgünk kétellyel a világ halad tovább egyedül tűnődve, kis kávé mellet keskeny derengésben visszatekintünk a véget erő reggelre.

Szerelmes visszhang Oly édes semmiségben tétlen az égbolt csillagos fényében testem még ring ölelésedben s csókot súgsz holdnak éjében. Belém vésődött finoman lelked néma érintések bársony lehelete szemedben fény szikrázik felém s érzem vágyad pihen benne. Mert eggyé olvadunk ördöngösen míg tejúton táncolnak tündérek s boldog nevetés szédületében színes életem búg ölelésedben. Ajkam pirosló vérem tengere minden vágyam benne keressed , kitárt karjaim lágy ölelésében benne van szíved minden verése. Csak egy perc míg magamba vésem férfi akaratod gyöngeségeit , s testem szótlan szobor fegyvere mi megvédi csókjaid üdvösségeit .[W.B.]

Csodát véltem látni az égen káprázatos fájó égi jelenség véresen sziporkázó Hold fényével felhőkbe bomol. Titokzatos aura fogja kőrbe lenge szélben furán pislákol , kiégni akar talán mindörökre véres udvara árnyékot lángol  . Magamba szívom foszló panaszát gyötrelemnek vélem szándékát testemben az idegek remegnek miközben sután ringatja csóváját . Büszkén állnak hegyei ,torkosan varázslatban szentelték maguk fölkorbácsolt hangulat árnyékán szívemben szomorúság honol. Szertelennek tűnő bugyborékok bepiszkolt égnek vad szellőjén lávaként rögzítik Hold fenekét csillag fényekkel megszínezik . Titokzatosan bódult mámorban szemeim takarom gyászosan égi csodáknak elpalástolt sóhaja szívemben sötét mélyen honol . [W.B.]

Ragyog a tüzes nyár,testünk leégve szenved komolyan . Napsütéses ragyogó forró életedet ne sirasd komoran . Rövid nadrágom forrón szorongat meleg a lég , Őrömmel vágok neki víg utamnak jó az őszinteség. Hódítani akarok, hódolót keresek még akaratom tudat . Így találtál rám , egy szerelem halóban pecsételjük sorsunkat. Most már késő megbánnod ,de énnálam maradhatsz örökre . Míg az ősz érkezik, a rozsdás ellenség vigyáz az ösztönödre . Lehet megszöknél hamarabb de a sorsod tudja hogy kellesz . Úgy akarlak mint a Nap a ragyogó Holdat könyörgöm kegyelmezz. [W.B.]

Megvadult világ génjei nem egyformák mérték nélküli értelmetlen szabályok köröznek előttem, káoszos, üres szobában majd rám tekerednek, mint jó barátok. És már tudom, nem testem művésze csak testemnek egy apró kósza része mellyel hasztalan szabadkozok,vértelen testem alkotórésze lett, de hihetetlen. Vad szelek játéka hozta ,megbékélten összeforrt szívemmel,kémleli szemem és úgy formálta énem ,kikerülhtetlen, mint egy ringyót,kit már rég elfelejtett. Csendességből kiáltok szelíd napfénybe kígyóvá tett a génem nyugalmas türelme sorvadoznak szép emberi ,büszke értékeim nagy kuszaság lesz bennem ,ha értékelem. Holnap mi lesz velem e kusza ösvényen gyilkos kacagások lehelnek rám hideget, tevékeny zűrzavar megbicsaklott, hiteget eleven izmaim bénulnak ,elvesztem hitemet, Ahogy lelkem bomlik új génem kifizetetlen, mert a Nő egy új virág rabságra kényszeredett kizökkent időben: rendhagyó lesz, hihetetlen kalandor , amikor semmi sem ellenőrizhetek..]W.B.]