Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Ügy élek, mint a haldokló  növény vadonban, kiszáradt tönk ölén, barnán szikrázó magányomban egyre gyakran messze élek én. Nem itt.. .és ott sem az ragyog a tér,forró,izzik amerre gyorsul napjából kitépett arany csillagom, amit,soha el nem adhatok,kaphatok. S ha csillagom már nem lehetsz, csak annyit tégy, a vak enyészet fölé néhány szót halkan szegezz megrendülten édesded szobámban.. Az okos szeretet és akarat szava,  nyelvünk és testünk szerint apad, mint  tölgyfa csónakból a makk bontsunk vitorlát a zord idő alatt. Reszketek s lesek a kulcsra, lyukra. szívemben bánatos,zord  szavak hada faragott hársfák zöld  erdején hallgat az ezüst fényre csak a Hold kacag. Mérhetem  tudásom erejét a f ö ld ö n csillagos idők kékes nívós   g ö rbéjét vacogó rejtőzködésem sivár fényei nem lehetnek csak őseim sejtelmei.

Az öregasszony este találkozott a fiúval. Megcsókolta, megsimogatta az arcát - evvel a dolog el volt intézve. Egy kicsit sírdogált is, de a vacsoránál már néha elmosolyodott a fiú egy-egy szavára. Azt mesélte, hogy kikkel volt együtt á fogházban. -  Dézsen a Kolozsváry  is velem volt, a híres kasszafúró. Tetszett már hallani róla ? Az asszony nemet intett. Még sohasem hallott a kassza fúróról. - Lerajzolta nekem a legmodernebb eszközeit, amelyeket kasszák felnyitásához alkalmaz. Báriummal dolgozik, a többi már idejét múlta. A másik fogházban két híres gyilkos testvér-párral ismerkedett meg.  - Micsoda társaság - mondta, - ha még egy hétig közöttük maradok, nem tudom, mi lesz velem. Ártatlan kék szemekkel nézett a két nőre. Azok csendben hallgatták, azután az öregasszony aludni küldte. Engedelmesen elköszönt, kiment a lánnyal a kis udvari szobába. Itt már tiszta, fehér ágy várta, a kis asztalon virág, hímzett terítő, hamutartó, a padló még nedvesen csillogott a sikálás után. Két napp

Ilyenkor kitisztul felettünk a lég a mán és tegnapon a jövő átlép, zsibbadt testűnk mi érzéketlen lett az év új napjára újraérzést kezd.. S fáradt testűnk megemberesedik illatos hajnalok fürgén kergetőznek kezdettel sokat ajándékoz tökéletesen a félbe hagyott folytatás elreppen. Állunk tisztelettel az év kezdetén jönnek pillanatok egyre csendesen testűnk zugaiban áldott a szerencse csak jóval később jön a rosszkedve . Úgy-e- búcsút vettél morcos tegnaptól szemérmesen mind tartózkodóbban , ha jól belegondolsz nagyon kevés lesz ami változást hozna , s te tudtad ezt. [W.

 Küzdöttem éretted,sokszor magamért hogy boldog legyek én is e földön, mint asszonylányok, kik küzdenek éretted, szívedért mindenki ellen. Kereslek téged cifra-szövésű ruhákban, selyem suhanásban rózsával a mellen hogy kívánjad angyalok lágy suhogását, ne kívánjad a férfiak füstös illatát. De szétvágtad a ruhám, eldobtad a földre a rózsát, is széttépted mint fű gyökeret tövisekből fontál koszorút fejemre, fehér ruhát hordtam akár a tündérek. Könnyen akartam életet élni teveled, mint játszi gyermek a fűvel a réten nem akartad hallani földön a sok bajt mesze kerülted árnyékát az erdőnek. Te elűzted álmom asszonyi szememből s mutattad az életet éjnek, feketének, vasnyoszolyán kellett feküdnöm teveled ha kopogni fog egyszer ajtómon az este. És küzdeni vágytam,komor céljaid ellen elszánt akarattal menekülni akartam vissza a cifra ruhás, asszonyi mosolyhoz de megfogtál, mielőtt a világ vállára borultam. S játszottál szívemen szelíd szép szókat, hogy szemeim l

Szomorú hogy te néma vagy velem vajon miért választottalak téged, érzelmek és egyforma gondolatok ugyanolyan benned ,mit tartogatok. Miért tűntél beszédesnek- mond reád néztem s megpecsételtelek várom az ígért üzenetet -küldted ? Vagy elfelejtetted ígért jöveteled ? Én nagyon megvádoltam ajkad, nem vagy méltó beszédes énemhez vajon hazugságot rejt a zárt szájad vagy csak várod hogy kérleljelek.? Bár lerészegednél hirtelen egyszer nem  törődnél az emberek törvényével lehet kizökkenne  szavad, könnyekkel lehet varázslat faragta meg a lényedet. Szeretnélek megváltoztatni egyre tán egyetlen szóval biztatni lelked, szeretném karjaimba tartani tested egyetlen szavam meghozná könnyed. Szeretném megátkozni titkaidat mik nem hagynak szóra bírni sosem oly érthetetlen számomra minden csak ennyi lett volna a küldetésed?[W.B.]

Kívántad a titkaim Naptól fülledt szobám lelke, pillanat alatt a senki földje törékeny fény ablakom felett kopott falaimon árva üzenet. Hajnali szürke órák gongütése utolsó megértés kis menhelye , a szó közöttünk erőtlen megáll szemünkben könnyes mosoly áll. Végleges lett minden szüntelen megbocsájtás, tűrés, tülekedés a tetten ért szavak igék nélkül biztos hír hogy hamar utolérsz. Kívántam rég hogy tetten érjél, vasajtók rácsai nevetségessé tettek zavart lettem a kétértelmű  eseten mikor minden jó ,bármi történhet.[W.B.]

Akit nagyon szeretsz, ne tartsd kalitkában, akit nagyon kívánsz, ne menj otthonába. Ne látogasd gyakran ne simogasd lágyan, örvendj a napnak, mikor ott van nálad. A táncok csúcsán halk muzsika szóra karold át finoman örvendj,hogy veled van. Akit nagyon szeretsz ne kívánjad többször, ne fogd kezét gyakran éljél csak a napnak mert a nap csak  tiéd. Akit nagyon kívánsz, ne várj semmit tőle gyakran ne kisértsed várd míg ő jön eléd. S a fuvolák dallamán bontogasd szűz testét s hagyd ,mint a lepkét szárnyaljon Nap felé.