Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Az élet rövid, bár ezt a gyermekeimtől kaptam az élet rövid, az enyém rövidebb mert -adtam ezeregy aranymézes módszerrel már kioktatott, ezeregy finom átkos, meggondolatlan módon. A gyermekeim elől tartok. Legalább a világ ötven százaléka borzalmas, ez egyhiteles felmérés, bár ezt én gyermekeimtől eltitkolom amennyi madár van annyiféle kővel dobják. A sok imádott gyermek között,egyik tömött zsák elsüllyesztve egy tóba. Az élet rövid s a világ legalább csak félig romlott, és mindenfajta más  idegen között van egy, ki téged tört meg igazán. Bár én a gyerekeimtől titkolom ezt. Próbálják eladni nekik a világot, s hazug házeladó aki sétál csiripelve szarfészken át s magyaráz jó csontokról: Itt ez a hely csodásabb kéne legyen. Sokkal elviselhetőbb kéne legyen az új világ.                              Good Bones [ BY MAGGIE SMITH] Life is short, though I keep this from my children. Life is short, and I’ve shortened mine in a thousand delicious, ill-adv

Tudom fáj ,hogy néma lettem, magam bátorítom érdekelten, tudom csalódtál énbennem de kérek egy kis türelmet. Mert szebbnél szebb szavaim már elfásultak kertek alatt , homlokomon gyűlt apró ráncok, izzadtan kínozzák magukat önzőségem átka értelmetlen , mert tartanálak mindig és örökre keresném átkarolt gyöngédséged de büszkeségem oly kegyetlen. a forró éjszakáknak vánkosában bújtatom szavaim maradékát átkaroltan szépítem álmaimban önnön szívemnek buja fájdalmát nehéz teherként elviselném , ha rám nézel kutatva múltamat , vad viharos szelek vágyaiban csillognak szemeid mámorban . Játszottunk hamisat ,kegyetlenül , másképp akartuk ,nem sikerült , elfáradtan töprengünk magunkban ki a vesztes, s a pálmát ki nyeri meg

Valami megrepedt bennem , dong ,mint egy rekedt tücsök valami vonz tenni ,s megvetni és lopni gondolataidat édesen. Azt teszem ,amit nem akarok, játszok vidáman szerelmet ölelek ártatlan szomorúságot de büszkeségem nem engedem. Nem tudok ellenállni magamnak mert ajkadon látom a csókom itt felejtett szavaid dagadnak és annak látlak,ami nem vagy. Nem értem,de megsemmisülten áhítattal várom az elítélést, vajon nekem is jár megszentelés amit a perc gyönyöre adhat. S ha bennem a kínok hullanak mi lesz ,ha nem hozol vigaszt mi lesz ha nem lesz majd erőd, megtalálom- e magamnak az erő.

A hitek , amikor záródnak kapuk zokogják búsan bűntudatuk nem ismerik közönyös válaszunk megállnak közöttünk egymáson . Fortyog a láva bugyborékoltan kettéhasítva hideg közelségünk buzognak időnként szándékosan tagadva hátramaradt végzetünk . Mordulnak percek hangos gonggal szakadoznak a hitek napkoronggal s minden mi választ vár akarattal ürességet tetéz testünkön gonddal. Volt hited csak egy kisiklott álom oly félelmetes az örökkévalóságon meglátod kegyetlenül a láthatáron kicsúszott bizalmad az üres vágányon.

Hiányod megint bevájt szívembe csak sápadt lehelet száll bennem , minden hitetések győztek kegyelemmel mert győzni szerettem és asszony lettem. Később kiismertem magam erre meg arra kóboroltam az illatok egymásután szállnak utánam tagadva titkodat . Felelet nincs hiányodról szél sem rebben , de meddig várjak utánad ha a csonka híd karfája ami volt kezünk támpontja már rég elmállott a szélben. Kitudja hol és merre ott vagy egy másik szerelemben , s ha keservesen csüggedek csak éveket kesergek hosszasan múló gyűlöletet mely bűvkörödben megreped , csak szenvedély emlékeztet hogy fáj hiányod és minden rossz meg jó mit veled megéltem . [W.B.]

Ha talán fészkelne bennem a szerencse hóbortos titkok elfajult sorsában , lehet többet kapnék , kitisztult Világban, vagy ábrándoznék nyugalmas ágyamban. Tömérdek mérgek oly káros hatással körbefogják utam csekély bizalommal , kaphatnék még több ütést életemben vagy elnémulok a kegyetlen csapásra.. Többre jutnék ha áldanám tapsommal azt amit mások kapnak térd csuszásokkal fegyelmezett énem oly körbemetszett, de okosan harcolok rutinos játékkal. Kérkedő életem szent villogásában legyen tanulság mindenki számára, vészesen húzza meg figyelmesen láncát, hogy összekuszálja szárnyak csattogását. Kérkednem kéne a hitvallás menetén, bölcs gondolatok metszik a hitvallást de szabad áramlás tör utat magának, "hiszek egy Istenben"- áldott imája.

Nem így akartam emlegetni titeket ti erős férfiak ,kik szerettek hű nőt,    másképp akartam szövegelni rólatok  fals álmok között, búgó alkotóerők.          Mint egy nagy kérdőjel repdesnek előttem  szürke elmétek képzelt erőbe öntve,  van- e bennetek ostoba láz a szívben        vagy csak a test mozog egy késő éjjelen ?    Elfog az undor paplan alá temetve  érezve émelygős vad vergődésetek               szorongó gyomorral ,gyors szívdobogással        némán hallgatom vad hangotok jelzőit.    Csukott szemem feketedik a fényekre azért jól látom kemény arcotok élét,  nagy szeretettel ,dorgáló esdekléssel  elöntött szégyenem kétségbeesetten.    Titkon kukucskálok, látom szemeitek, őrzik a testem, villognak és nevetnek elbűvölten a paplan felett dermedten, hogy másra ne nézhessek át feletettek.