Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Vígan burjánzik szívem magában kitárt pitvarok lázas kapujában zamatos töprengések barázdáján mindent maga felé seper bánatában. Valami ősi nyugtalanság honol őszinteséget szit fájdalmában , sorsomba csempészett holt titkok határtalan önzést marasztalók. Mert mindig közbejön bűntudat borzalmas napok keserves lángja, nem csillapítja mosolyunk álmát beragyogja ajkunknak forróságát . Szívek közé rekedt hét ajtó lakatja nem mindenkinek nyitja apró titkait örökkévalóságban megkövült vágyak moccanás nélkül maguktól távoznak. Szeretkezünk legszebb pillanatban bűnnek látszó meggyőző erénnyel szívünk egy célért dobog napjában bátorítva a megnyugtató szükséget.[W.B.]

Szabadon élek ,szabad eszmékkel hátamon nem tőrnek kíméletet kinek nem inge, ne vegye magára őszes fejemen leng a koronája. Fájdalmam erősebb a szabadságnál verességet kapok képzeletemben, hihetetlen állok, táplál az enyészet piszkos szomorúság az én életem. Asszonyi kínomban magam fékezem féltékeny zsákmány kérkedik bennem, már őszülnek a mennyben ámító istenek kitárják előttem magányos ösvényem. Kis öreg asszonyok topognak előttem, míg aszalt, szőlők sötét vért csepegnek én is topogok közöttük fájó érdekekkel kegyelmes alázattal szabadságot kérve. [W.B

Szabadon élek ,szabad eszmékkel hátamon nem tőrnek kíméletet kinek nem inge, ne vegye magára őszes fejemen leng a koronája. Fájdalmam erősebb a szabadságnál verességet kapok képzeletemben, hihetetlen állok, táplál az enyészet piszkos szomorúság az én életem. Asszonyi kínomban magam fékezem féltékeny zsákmány kérkedik bennem,  őszülnek a mennyben ámító istenek kitárják előttem magányos ösvényem. Kis öreg asszonyok topognak előttem, míg aszalt, szőlők sötét vért csepegnek én is topogok köztük fájó érdekkel fájó alázattal szabadságot kérve.   [W/B/]

Știam că nu o să fie nepătată fericirea, știam că va dispărea chiar in momentul acela in brațele tale, care mă cuprindea(u) cănd eram lănga tine, și simțeam atingerea șoaptelor tale fine , în vuietul vântului, cu un foc de amor si dintr-o data m- apucat ciuadată presimtire: ce era un murmur dur. Dar un singur gând zbura în mintea mea și mă sufoca într-una - dacă tu nu ești eu o să mor. Știam,că n-o să fie o dulce fericire , oriunde voi merge mă inconjoară mereu joaca de amor ce ma chinuiește ciudat , dar în sufletul meu, tu vei fii mereu singură ființă sfântă care veșnic mă iubește chiar dacă nu-ti mai priește.[W.B.

Mert úgy őrzöm saját énemet, végtelen szegény gazdagságom, s tenyerem szívemen bezárul, mert ott van fájó tulajdonom. S kongó időknek zűrzavarában, hol minden elvesztődik céltalan, a perc csak enyém számlálhatatlan, kavarodik az éjnek némaságában. Ott maradnak egymásba meredten, szivárványos csodás dübörgésben úgy hömpölyögnek a zene tükrében , betemetve a csendes könyörgésem. Mert minden enyém volt és lesz, örök életű fájó édes nosztalgia, ámulatban kinyílt szám zavara, lelkesedve, vacogásom habzsolja. Csak egy mozdulat s bennem van, a pillantások kemény aprósága , s a sóhaj mi feltör bent ,szakadozó, a meztelen ölelések fájó szava.[W.B.] .

A szerelmem él meghunyászkodva a lázas lázig szívem gyönyörében alázatig, fájdalmamnak foltozott lomja testemet ölelő forró karjaidnak darabja. A csókom éget borostás arcodnak mosolyáig gyönge érintéseid varázsáig , hullámzó érzéki üde sejtjeid szerelmet ígérnek a gyönyör útjáig roskadásig. A kezem simogat bánatos lelked titkos gyökeréig tépett sorsodat kiittad fenékig, szívembe foglaltalak világ végééig gyönyörben ringatlak szenvedésemig örökben. Enyém vagy, vágyaim szívet éltető ritmusáig ébrenlétem örök mozdulatáig testemben hordozom szerelmed, mint várakat őrző védőbástyáik a másvilágig.

Ha tudnád,hogy te vagy a szikla ki őrzi testemet, te vagy a szárny ki körül ölel szeles estéken, lábam alatt az aranyos homok mi simítja talpamat bőrömön napfény táncolgat az a te ajkad. Melleden remeg a szívem mint zápor után megtépett kis fecske fióka nyári délután kezedből bárdot faragtál védelmemre, s oly könnyen forgatod szemed mi engem őrizget. Te vagy a nyár a zúzmarás télben ki melegít s a télnek fagyos szemgödréből te világítsz. Oly édes-könnyű az élet te veled szilárd talaj gubancos ködös téli estéken csak csupa kacaj, szilárdan állunk a lépcsők fokain lágy menetben mert selymes titkok rezegnek bennünk mind örökben.