Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Új   halál érkezett a földre COVID mondják röviden újdon  szült  szörnyeteg érdes s mind érdesebb. Halál, ne veszekedjünk legyen más a végzetünk ismerem szoros törvényed, és ismerem, csípős nyelved. COVID,, nem küldelek, de szólok gyermekül veled szepegve és bátortalan, talán leejted fegyvered. Szétfújtad gőgünk mámorát, csaló győzelmeink torát sírásba törtél, íme, ledől a szép világ, fejünkre dől! Hűvös figyelmed rajta van szívünkön, s rágja zajtalan, mint féreg a gyümölcsbelet sepersz mint szél az útporát. Halálnál is több a halott a mozdulatlan domb alól örök biztosság sípja szól, fújják a bánthatatlanok. Amin tűnődtem hajdanán de útjainkra sok  köd kering, mit látok így? a csúf jelent letörted  vidám reményeink. Inog  a föld, és inog az idő holdbéli ígéret  marad a jövő. meddig mész még,meddig  ölsz meddig  maradsz még erős?  Mond előre miért sanyargatod törékeny-csontú életünk? Hiába  könnyek,fájó sóhajok komor napokhoz  érkeztünk.

Az asszonyok szeme titkos zárt ablakkal összezárt, látásuk résein valóságos őszinteség áll, nőies báj. Pillantásuk mohó,pompázó örök derűt szülő,változó világban ,gyöngéden szorító ölelésben fájdalmat gyógyító . Fénylő gyöngyház tekintet férfi közelben, kékesen vonzó, mosolyuk pirosan sóvárgó a közelgő biztonság mellett. Forrón lüktető szívet hordozók a nők dolgait nem ismeri senki, onnan kel ki minden bölcsesség és oda esik vissza ami kikelt . Erős férfi fát aprít,tüzet szít , az asszony a tűzláng megőrzője , forró gyönyörök ,éjek tüzes lelke arctól a csípőig simogató keze [W.B.]

Gondolom, a sors sokat merészel kint és bent is zúg a szél ereje, kell a valóság hogy megértsed percek alatt változik az őrülete. Titkos álmodozás ,sorstól független legszebb érzésben is kegyetlen, hitünkben rettegett felismerések túl későn értik meg a lehetetlent . Velünk virrasztanak az adott évek elszabadultan keringenek a tervek s amikor a rózsák nyílni kezdenek szemünkben tört fények keseregnek. Új élettel egyensúlyozni mernénk az idő nem számít, csak igék terve között fúj gyakrabban romboló szél, hatalmasabban a kiszabott törvényné

Gyűrött arcod fáradtan döf a századba s már ráncosodsz, mint a bús öreg, ki a padon ül, múló dicső napjaiban zavaros aggyal, köhögve pihen. Körülötted új,nemzedék dala énekel fehérek és feketék ajkáról zeng a szó s mi mit akarunk? Maros es tenger élén ahol néma őszi szelek halkan nevetnek. Meghalt a lélek is! kimúltak himnuszok nincs ki új himnuszt faragjon hazáról, ember ki hozzon új hírt távoli országról, aztán összeesik, mint egy herélt kos Meghalsz Európa! Már üres tarsolyod táplálék nélküli s vágyódva nézek vadabb korokba és bokros tájakra, ahol a barbár népek éneke süket. Lányok kacagása terjed vad vizekkel s felzeng az öröm ateista pusztákról, mikor új táncos fiuk születnek újra a nem csituló titkos szerelemnek. Meghalsz Európa, senki nem vigyáz rád s a lüke vándor is alig emlékszik már fiatal időkre, mikor miénk volt a világ s a zöld határon nyíltak a piros rózsák.nekel

Bokrosodnak gyötrelmeim erősen megedzik a testem, sok reménnyel így végleges s teljes lesz a formám aranyérmes leszek kín,gond -szülőtten.  Így bravúrozok kis szobám unt ködében, igazítva perceket az órán- csiga-formán, hangommal megtöltöm a zugom lomhán még az ég is csillog tüzekkel, sötéten. Mert most tudom hogy ami bennem olykor felzeng: mély hangú bú, s nem utolszor érzem, valami megborzongat éjjel. S ne lennék annyira finom, inkább, durva lehet a szeretet nem egyszer töltene fel de az ifjúság zavaros sokszor felez.

Végül is miért vagyunk búsak piciny csillagok alatt hisz gondtalan az élet  biztos ég alatt tündökléssel. Mert van miben élned csak nyitni kell szemet és lesni lehetőséget s ha kínos vágy gyötör  van út mi közel. vágy messze viszi tested boldog a kacagás bódító a csók  minden órában  Játék s szemek kulcsa csókokkal. Bölcs tettekkel, igékkel közeledik feléd mert együtt jönnek kéz a kézben  hajszolva egymást  bársonyos reggelben. Mert hiába furakszik előre két közös érzelemnek nincs érdeke csak a kihívás ösztöne mi kering körülötted a bús percben. S ha majd szabad élete  lesz a vígságnak hol csókok és szerelmek dalolják himnuszuk  saját nyelvükön. majd fölharsan egy fontos ige az örök szerelem históriában vesztességbe vesztve a bú és gyötrelem kínos fonák léte. Ki fontoltan lát előre  mindent ismer a piciny csillagokból ezért jó a túlzott tündöklése a hitében.

Védtelen fogoly vagyok magányos zárka keretez bilincsem nehéz sóhaj benne van egész életem . Hogy lehet mércével mérni hihetetlen idők rabságát mit kenyér és víz táplál mit csöppnyi könny sírja át . Ugye bátran lehet elérni kihalt reményt visszakérni sajgó testem két tenyérnyi és nem merek lélegzeni. Sóhajomban minden van hosszú életemnek titka, hogy rabságomból kilépjek szabadságom kell feléljem. És lásd ember van még szikra csillog bátran a kalitkában vannak csendes földi titkok virágos keretben méreggyilkok. Míg karcsú testem s apró ujjaim felaprítják a hulló szirmokat óriási vad tűz lángol szívemben szétégeti a rácsokat kegyetlen..{W.B]