Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Tudósok s bölcs könyveik utalnak arra, mit versbe írogatok megint mióta élünk, itt gonosz hatalmak sugallatának voltunk rabjai mind. Valami csoda  vonz , hogy testedig láss, csak ritkán tovább, tán épp a tilalom, s a tilalmat, kár minden bölcs tanítás lábbal tiprod s megszeged szabadon. Jaj annak, ki egyszer  is hinni merte, hogy a föld sara nem fröccsen fejedig lüket ő  , vénák viszik testedbe szerte, szívedig épp, mely bent lakik rejtve. Tömörülnek ott, amit talán a kezdet során véred még erőddel legyűr , később az ággyal kell napod felezned,  mind több közted s az ég között az űr. Figyelmeztetés  ha késik, már a hála szavak  helyett vad átkos szóra talál, megdöbbent társad hirtelen halála, meglep és félsz,hogy közelben állj. A vég, melynek gyorsan elébe mentél, szemed sötét, lassan tör fel a könny úgy rohantál utadon, mint ki nem fél, és nem marad nyomodban kő kövön.[W.B.]

Doktor valahogy  halálos beteg vagyok itt, a létezésem  középpontjában, az  ö sszes szerveim fájnak nappal nagyon fáj a Nap és éjszaka a hold  és a csillagok. Nagy  nyilallás éreztem a  felhőkben amelyet eddig észre sem vettem és felébredek minden reggel téli érzéssel a szívemben. Hiába vettem,rengeteg orvosságot utáltam mindent és mindenkit, de  megtanultam olvasni sőt olvastam néhány könyvet is gondolkoztam és emberekkel beszéltem, jó voltam és gyönyörű voltam. Mindez nem volt hatással, doktor és sok évet töltöttem rájuk azt hiszem, halálosan megbetegedtem egy nap, amikor megszülettem.

Most ,újra itt van, ha alkonyat érkezik, a mély vadon gödrében, alamuszi vész sötét szél üvölt,de a barna felleg hiába mennydörög a hegyeken keresztül. Itt talált minket, szívek bánatosak nemrég jártál itt ? avagy talán régebb hiába is hallgattunk te szomorú ének honnan emelkedsz mindegyre felénk? Honnan jön e vad szörny, ilyen tájt mely édes erdőn hallani visszhangját lásd erdei tündérek tömege, virág fonja fejüket, szemük tüzet okád. Mint hétfejű sárkán, mely veres üstökös csillagra vetődve, árnya egyre szikráz ráncos homlokát büszkén előre tartva lenéz mezeinkre s vészt szór rá. És hatalmában emberek szenvednek a régi tornyok lángban elenyésznek füst gomolyog s égre emelkedett így lett puszta a díszes ember sereg. A nép menekül, fele elment messzire már sűrű tolongás lepte az utak tereit az országutakon jajgatás, siránkozás nagy tömeg, autók szorongnak egyre.[W.B.]

Női mivoltom mindennel felmér izzadtan figyelem ,őrizgetem ajándéknak szánták az istenek reagáló képességem oklevelét. Nem férfi akarat petyhüdtsége ömlik szét bennem sikertelenül kik tapintatlan restség ürügyén terelgetnék a kéj hevét bennem. Folyton figyelem értelmesen a férfit ki ösztönre született  születés bókként köszönhetőn kihasználja a női test erejét.  Mégis van néha hiány érzetem nem bonyolítanám érettük eszem végül is boldog vagyok egyedül szerető mindig akad szerelemre. Férfi esetek köröznek mellettem kísérnek utamon jönnek-mennek sosem lesz úgy , ahogy az elején fele bú, fele öröm életem nélküle. Már az összes lehetőség elvetett nehéz létemet én is nehezítem szerelmeskedés főzés,veszekedés  búcsú sírás, kibékülés, menekvés. Ma megijedek ha tükörbe nézek fáradt arc tekint vissza, színtelen  finoman beállított verőfényben barna hajam ezüsttel vegyülve . 

A fiatalságnak nagy a kedve vígan járja táncát, tarsolyában ránctalan testek vihognak tudományt. Fiatalnak lenni egy ravaszság jelző tábla inti, vigyázz, mérd meg az élet hosszát lassan előre visz. Persze eszed legyen megérett poharad már üres, próbálj észrevétlen elsuhanni eredmény engedi. Ne kívánd a fiatalság éltet nem mindig igazi hátra pillantsz, látsz boldog hevet de izzadság fedi . S mennyi minden követ utadon néha céltalanság, nem tudsz eligazodni sehogy sem hol van itt igazság. Légy büszke korodra bizakodj  és szabad táncolni, de nem forog lábad mint egykoron még tiéd a hatalom. Mindig kapsz magadnak új társat akár egy öreget majd rájössz nem jót választottál  mert jobb volt a régi.

Rám tekeredett évek zamata feltornyosult halmazzal , súlyként nehezedik sóvár aromája körül hintve felettem  mindazt mit tettem s lettem bölcsen, érzéketlen nincstelenséggel , mert ennyi volt rám kimérve. Időben futok árnyak elől még hosszú út van bejáratlan fütyörészve kapkodom magamra  kabátom ,kalapom cifrán megsúrolva érdekek elől, támpontként tartogatom mint védő hiánycikket . És fény felé fordítom fejem a búnak könyörtelen pontjába míg mellettem állnak emberek  hitszegően,vagy épp megtérten maguk elől . Rügyfakadás - súgom magamnak álcázzák keményen  mit elfelejtettek , vagy mit meg sem kezdtek  céltalanul hátrányosan  sejtelmesen  tekintenek vissza a megtett út hosszára , a vihar szakadására . Lilás felhő füstölög s karikákban száll  előlük , mind előbbre-előbbre tolakodnak , sietnek gyorsan ,hogy kezükbe hulljon  a halott virágot szült  éden, mennyezetében lilás gyönyörűséggel. Füst karikás lesz álmuk  egy életre , az idő kegyetlenségéb

Nyári éjjelekben bőrömre tapad pillantásod, nyári ingert akaszt áradozva szívemben könyörtelen ,  húsomba mar termékeny szerelmet . Érzékiségem remegve bomlik szét az alkonyi csend hatalmában , s egymást tükröző lelki világban indulok feléd ,mint Hold alkonyában. Minden sejtem ébredése édeskés kivilágosodik egyre gyöngédséggel egymásba fogózva éltetik szemem mint önmagában nyíló virágoskert . Érintkezések egymásba zökkennek , magukért szólnak a matató kezek  gyönyörök keverik a pihegő szívet csókjainkból felébredt szerelmet.. Minden szemmérték íves része előtt hajladozik testem és tested között , elég a szó hogy közte megrepedjen  burokban szült vággyal forrt élvezete. Csak a szájunk az, mi alig szétreped kettős színt vall finom érzékiséggel  s két színt között, csókok függnek egybe amitől vibrálni kezd reménysége . [W.B.]