Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Micsoda idők! Micsoda hibák! Világnyelven forog mindenhol a szó, fut velünk a kor ijedve s kihág, szájunk minden percben másat szól. Hol van az a megszabott kitartás, maholnap eltűnnek az összes fák vadcsapáson és árkon-bokron át bukdácsol a meghabarodott világ. Refr. Úgy vagyunk most sok régi széppel mint rebbent vak, ki szint felejtett emlékezzünk volt arany  és -volt piros és láttunk rózsát és kék nefelejcset. Ma  nagy jégmezőkön kóborol a lélek hideg városon, hol borzalom mulat, s mint tévedt gyermek óriási parkban nem találjuk meg a sóvárgott utat. vers. Száz irányba ijeszti a fák, a bokor, állatot ,embert,ami tömegnyomor, ha bár nemrég heverte ki régi sebét újat kapott ami utolsó lehet neki. Rohan velünk a szerencsétlen világ száraz ágak között alig látsz élő fát Világ kezdetig csend és nyugalom lesz az erdőn elhal minden hallható nesz. Refr Úgy vagyunk most mint a régi jóval, minta aki   korán-ébredt déli fényben: nem tudjuk miért de a fej elk

Csiling— csiling!“ kezdék el a kis hóvirágok és kidugták kecses kis fejecskéiket a már olvadozó hólepel alól. -Csiling - csiling! itt a tavasz; csiling - csiling, itt a szellő, itt a fecske, itt a lepke, itt a meleg napsugár, a kikelet mosolygása , itt a harmat, a kikelet örömkönnye; csilling - csiling, itt vagyunk mi is, a tavasz hírnökei, a kicsiny hóvirágok!  Jött az ibolya, félénken kutatva, vajon veszélytelen-e a megjelenés és vajon nincs-e itt többé az irigy hó, mely minden ősszel eltakarja az egész földet és letaszítja a szegény kis virágokat a sötét kamrába aludni, ha nincs is kedvük hozzá.  Jött a gyöngyvirág, a nefelejcs csak később jött, mert finom arcszínének ártott a még kissé hűvös szél, követte őt a bájos rózsa, a fényes tűzi liliom, utána jött az illatos szegfű, a kevély tulipán, az álnok gyűszűvirág és a nőhűség, egyszóval mind, mind, utoljára a passziflóra- itt volt a nyár. -Mit csináltál ott lenn az egész télen át?- kérdé a rózsa a  tűzliliomot  nyájas, csen

  Örök  menésben vagy felém egyre mint anya ki gyermekéhez menne még kezdet előtt vagyunk egészen gyöngédek s kegyetlenek,merészen . Ne rontsuk el legyen szép a menet a jövendő fenséges következménye ami lelkesebb célok felé léptetnek csak siralmas szenvedély ne legyen. Szelíden de önzetlen örvendjünk jóakarat,bátorság megteremtésér a visszakapott vágy izét élvezzük rozsda-álló éveken majd tűnődjünk. Vagy tartózkodjunk kérdéseinktől amit elhinni vagy tagadni sem merünk, tudjuk mindketten az érzéseinkben az illatos hajnal rést nyit szívünkben. [W.B]

Úgy támaszkodunk mi marad arra hisz oly semmi lett kívánatunk ára oly bölcselettel izgulunk hamar helyzettől függően különös lázban . Szétszórt ruhák levendula illata már az sem a régi,virágok mása, nem terveztünk soha reményt jóra még akkor sem ha tereltek volna. Tudatlanságunk mindennek az oka végig játszotta mindenki szerepét csend fogan ,egy félelem felszakad, csak a tudattól is mindenki szalad. Ahogy tünedezik az ifjúság láza múlik szőkeségünk üres szobában hamar jöhet bármi, gyors akarat körülbelül egy -két másodperc alatt. Kell örökké élni, nem kell búcsúzni szívünk még kamasz és kecsegteti éltető alkalom s a vásárok színei bíztatnak, - élni vidáman nevetni.

Én már előre, sorsom kezdetén magamon viseltem sajátos életem, nem törtek soha pálcát felettem magamba mélyülve - szerettem . Homályban születtem sötétben nézésem kérdő volt érthetetlen zavaros vágyak születtek bennem és ma is zavart világ az édenem. Valami rejtély lakozhat bennem titokzatos -istenektől szerzett, nem ok nélkül csóválnak fejet az emberek kik utamba kerülnek . Tömör jóból sosem jutott nekem sok apró rejtély volt körülöttem, hóbortos természetem nyereség lett egyszer ,mikor felébredtem. Ma már ébren viselem keresztem istenektől nyert csekély ígéreteket, senkivel sem osztom e szerencsét magam siratom ,hogy ilyen lettem. Most itt állok szívem édes fényében de mi ez ?Talán könny szememben ? Már kiskoromtól hamar érteni kezdtem a szerelem szavát és egyre űztem . Majd mikor foszolni kezd jelenésem egyedül maradok s zavartan észlelem hogy a férfi kit szerettem, győzhetetlen álom volt csupán -szép álom az élet. [W.B.]

Igen. Igen. Én mindent ráhagyok. tudja is a férjem, hogy ki vagyok, azt hiszi, az vagyok, akinek hisz örvend nekem,néha színházba visz. O, mégis-jó,  szűk szemű  az ember nem vakítja ki az én szememet sem s ujjong, hogy helyette is elmegyek mert úgy sem hiszi mit is tehetek. Én legárvább férjes asszony vagyok, fejemen férjem koronája ragyog, le-ledobom és gondolom magamba beh szép volna egy virág a hajamba. Fájdalmas, hogy meg vagyok kötözve, mert rab vagyok és sírnom kellene, de csak húzom a csörgő láncokat hiába gyötörnek,gyötrik a hátamat. De táncolok, hogy muzsikának halljam, véres szívem viruljon, mint a dallam néha ok nélkül keményeket mondok, néha vérig-vágom vaskos láncomat. [W.B.]

Oly édes semmiségben tétlen az égbolt csillagos fényében testem még ring ölelésedben még csókot súgsz holdas estén. Belém vésődött finom lelked néma érintések bársony leheletén szemedben fény szikrázik felém, s érzem vágyad pihen benne. Mert eggyé olvadunk ördöngösen, míg tejúton táncolnak tündérek, s boldog nevetés szédületében színes életem búg ölelésedben. Ajkam pirosló vérem tengere minden vágyam benne keressed kitárt karjaim lágy ölelésében benne van szíved minden verése. Csak egy perc míg magamba vésem férfi akaratod gyöngeségeit, s testem szótlan szobor fegyvere mi megvédi csókjaid üdvösségeit..[W/B/]