Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Volt egyszer egy bugyuta királyúrfi. Fenséges édesapja iskolamestereket, tanárokat fogadott melléje, hogy tanítsák meg a betűvetésre, s verjék a fejébe a törvényt, mert anélkül, ugye, nem kormányozhatja majd az országot.  Tanítómesterek jöttek mentek, de a kicsi királyfi nem akart a tudományoknak élni, csak az orrpiszkálásban volt hajlandó elmélyedni. Több se kellett a királynak: a palotába hívatott egy öreg írástudót, aki mindenféle tudományban jártas volt, és akit az egész világ bölcsnek tartott. Felfogadta fia mellé tanítónak.  Csak az az egy kikötése volt, hogy nevelje szépszerével, jó szóval a csemetéjét, mert a gyermek gyönge, ijedős. De biza  a bölcs kurtára fogta az úrfit.      Végül, amikor már nem tűrhette tovább tökéletlenségeit, végighúzott a hátán a vesszővel egy-néhányszor, és így szólt: - Tanuld meg, hogy pálcából fakad a bölcsesség!  A királyfi rögvest bepanaszolta fenséges édesapjánál az agg tanítót, s a bölcset abban a szent percben tömlöcbe vetették. Az ítélk

Egy tenyérből másikba illeg le-fel a fél világ velem, kincsed vagyok,  óvjál te jobban, mint magam megőrizhetem. Tenyeredből a tenyeredbe, ne simogasson senki más semerre se nézz ,csak énrám tenyeredbe zárva és  vigyázz. Így   szeress, asszonnyá tegyél széthulltam volna védtelen, maradj velem, óvj meg    erősen mint ahogy magam megőrizhetem.[W.B.]

Marosbogáton , a  gazdag  történelmű  kis k ö zségben, ott ahol anyai nagyanyám lakott a nyári iskolai vakációkban sok időt t ölt öttem  ő mesélte , nekem  eme t ö rténetet:   -Volt   a k ö zségben a természettudományok professzorának,  egy szépséges, bimbózó leánya, Klárika.  Konfirmáló korában, a nagy kongó templomajtó    zöld ággal  való díszítése közben, hogy hogy nem, összeakadt szeme sugara egy hatodikos diákéval, aki Bakos névre hallgatott s leghíresebb diák gavallérnak tartották az egész kollégiumban.  Hogy ne felejtsem el volt egy erdészeti kollégium Marosbogáton  ahonnan  erdőmérnök ö k   kerültek ki.A kollégiumot Radnotról k ö ltoztették át  a volt Antal -kastélyba a háború után.   Térjek vissza a cselekményre: Meglátták s megcsodálták egymást négyszer-ötször a templomban, vasárnaponként, aztán elkövetkezett az év vége s Bakos  úr búcsútlanul hazautazott falujába.  Szeptember elején azonban, évnyitáskor, mintha csak   megbeszélték volna, ismét ott áhítoztak egymásé

Alkonyodik,  sötétlő     árnyak botorkálnak részeg léptekkel halomba hullott lombok hátán, rozsda illata száll fel a vágynak. Remeg ő  lég unottan akadozik tétova lesz a tiszta, könnyed, halk ritmusokban indult ének, lázas szemem ontja a könnyet. Most remeg a hold búbánattal vágyaim tolakodnak megfagyva émelyítő ábrándok kívánsága hullámzik  felém  ki-kihagyva dobbanását szívem fájó pontján. Nagyon hideg tavasz porondján hirdető vad  harangkondulásban bagoly huhog: ennyi volt spontán.[W.B.]

A szó gondolataimnak borítója sárga aranyba ötvözött remek, kongó pohár,mi néha összecseng örök zenéket vágyva énekelnek. Titokzatos eszmék fellobbanása a gyönyör rút kérgét nem töri át, a szóban egy rab lelki vívódása suttogja neked a mindenség dalát. A sok színek benne elfakulnak és dörgés lesz az égi harsonából, a szóban elhal a virágok illata száraz levelek meredeznek róla. A vágy, az óhaj a szeretet szava remegne bennem s tetté forrana gyűlölt szavak között idegen lett a nagy szerelem létezése maga. Csak tudnám már elfeledni a szót, aminek búban, lázban egy az ára, mely letapossa néha a szerencsém és nem maradna semmi utoljára.[W.B.]

Élni szeretne, mint büszke másik, de nem kíváncsi mások életére, tüzes, mohó zavarban hazudozik babonáit gyomlálja letérdepelve. Minden ismert hegyekről, levegőbe keresve határozottan, mintha tudna arról egyet-mást felbuzdító buta eszméit hogy robbantsa zárt kapukba önmagával tapadva hadonászik, de bizonytalan minden, s kell a másik, hogy méreget s ujjong ha belelát az élet borzalmába egy pillanatra, letörten és ezerszer megcsalatva lassan építve győzedelmes Házát.[W.B.]

Viruló május hűvös  hajnalán bimbó fakadt a fehér orgonán bimbó fakadt életre kelt megint eljött  a szép május ,az élet int. Virágzó május hűvös hajnalán kinyílott az én fehér orgonám szivárvány felhők .  úsztak az égen illata szállt a messzeségen. Virágzó május hűvös hajnalán kilopóztam a szobámból korán elbájolódva néztem a csodát az illatozó fehér  orgonát. { W.B.}