Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Hisz én gondolok terád, barátom, én fedeztelek fel,de nem bánom, most e léha rímben megpróbálok bocsánatot kérni amiért hibáztam. Már régóta tervezem eme versemet, míg én tűnődöm, mert tűrni kegyetlen nem kihívás lenne, tétován babrálok, mert látod oktalan futás ez az élet várakozás nélkül bántunk, kit nem kéne s keserű lélekkel, ringatom magam mindig az értelem követ gyötörve, barátként írom, magamat nem féltve.

Folyóparton ültem reggel ünnepi fényben, habosodó viz borzongott a Nappal ellentétben fénylett a sugara, s köszönt azon reggel, mintha csak káprázat ült volna szememben. Egy fecskét láttam a habos víz felett kékes feketében tündökölt fényes teste szárnyát végig húzta nyílegyenesen,a vízen én meg óriás szemekkel bámultam testére. Ó, ha e helyről - gondoltam - ahonnan e felhők lomha igéjét figyelem már gyáva közönnyel, mint a fecske felemelkednék s ragyogó feketében távoli, távoli, vad buja déli vidékre repülnék.

Ha feledésbe esne Ki visszasírja volt eszméjét szirmokat ejt könnyedén sziporkázó fények között csorba tövist ültet szívén . Vad viharos szépséggel színes álmokat ül közönyén s halk dallamok zsongásával arany szókat sző ébresztőn. Ki siratja röpke mámorát suttogó csendben él vad szelek tekerednek rá sóhajjal gyöngyöznek cseppé . A lángokkal kigyúlt arcon és szemek szögletén öntudatlan repdeső lázak égetik halványuló bőrét. Kinek csillog mindig szeme s ajkáról árad a beszéd tudatosan élménnyel él , szivéböl árad édes melegség. Vágy és remény gyönyörén zsibbadt karok elevenednek melegség rázza meg testét s vágyát nem sepri el feledés . {W.B.}

Menekülés Nem érzi hogy nem szereted boldogan fekszik melletted megremegsz ha hozzád érve keze ráesik testedre libabőrös lesz tested mellkasodban szorul szíved . Rég nem szereted ezt az embert ágyból kikelsz de álom kerülget. Valamikor láng és vágy lengett tele volt az életed csak tested akarta lelked nem bírta , így ölelésed hideg lett , menekülsz tőle egyre. Egyszer mindig nyílnak szemek gondolsz tévelygésedre , megcsalt férjedre s a hazug ölelésekre a titkos szeretődre, ki befészkelte magát lelkedbe s mosoly fut át szemeden , ablakot nyitsz a sötétben , érzed ahogy szellő lebben szívedben ülepszik a béke s visszafekszel melléje , de nem szenten , őrá gondolsz ki vár téged holnap éjjel , forró ölelésével. . [W.B.]

S már szinte szégyellem, hogy verseim, még nem sorakoztak ünneplő ruhába tudományok útján sokat heverésztek versek mik könnyű forrásként keltek. Sok olyan sor van, mi hiteles csábítás könnyekkel siratom mint vándor éji dalát lehet könnyeim csupa ezüst gyöngyök, de hiányoznak róluk az arany rögök. Nem mesterkélt, de józan érzelem, minden soraiban rejtőzik szerelem, életem most is így hömpölyög tovább évszakokban számolom a hársfa illatát. Mikor az utolsó, fakó levél elhagyja a fát ráébredek hogy hasztalan a hallgatás s keresztet vetek megállva egy hídon, s könnyezni kezdek, magamat sajnálom. Nyári éjeken mikor csillaghullás volt kacagva számoltuk a fénylő csillagot mert hittünk is, nem is a bizonyság felett mégis ölelkeztünk a nagy hársfa mellett..

Ha majd egyszer elfogyna szerelmed, nézz fel az égre, ott leszek teveled, kék szemeimben szerelmes szeretés, fülembe csak te beszélsz, te beszélsz. Ha majd egyszer bennem megébredsz, vaskos ereimben egyedül keringesz, lehet fájni fog szívem dobogása, mert zenére dobog sok tüzek tánca. Ha meg Napra vágysz, éji csend leszek, megsúgom neked, hol lesz melegebb, ha csillagokra vágysz, lopok én neked, megtöltöm mindkét kezedet, kezedet. Ahhoz, hogy felhőtlen legyen a Világod, kinyitom ernyőm, megvédem boldogságod, s ha szerelmed duzzad erővel, erővel, teremtek neked érzelmet  erőmmel.

Virágnyelv az is, ahelyett- imádlak! azt mondom neked: -hideg van, ügyelj! s szerelmes szókkal hívni sohse hívlak, de készen vár mellettem puha hely. Nem morcogok , nem fulladozom, sírok s romantikát sohasem esküszöm, csak megfogom a kezed s általviszlek sátán viharján s álnok, torz tűzön. Virágnyelv az is,csillagot lehozni nem ígérek ezentúl semmit  Neked s megrántom vállam, mikor azt mesélik, más asszonyért  s viszont hogy eped. Es összeszidlak, ha az abszolútunk lazulni kezd, az úgy van csak, ha ép, s ki azt mondaná, nézzem el hibáidat, azt megvetem, becsületedbe lép! Most sem keresek varázsos igéket Neked tudnod kell, mi mögött mi van, s ha nem tudnád, elvesztetted a játszmát a gyermekek, én, Te, mindannyian, hiszen a szók csak annak mondnak újat, ki mellett a szív hamisan tanúskodik s ott úgyis mindegy szónoklat, virágnyelv hazug a szentség és hamis az  amulett! Neked tudnod kell, hogy mi mit takar bent s hogy az, ha szólok,végy kendőt, ügyelj! -imá