Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Lakat nélkül szabadon állnak a polcokon  emléktárgyak, kitartanak mellettem, a gond gyötrelmei vigyáznak ,s a szél valami régi forró csókokról suttog,s elporlad tőle a csont. Eljön az én időm is, megöregszem nélküled, mértéket vesz rólam a halálhoz az életem mert,csak az igazolhatja gyönyörűen, édes szerelmemet,mit semmiért sem adhatok. Az ablakhoz ütődő elefántcsont fehér nesz egy valaha szeretett személy nevét szólítja feketék az ingó árnyak, de porcelán fehéren hallgat minden, ami eddig sem volt beszédes. Legtöbb perc  várakozással telik, csalódások lassú kora  végez terveiddel, elszárad a rózsád amit a remény idején öntöztél s legtöbb időd gondokra megy el,s egy árny tárja feléd karját. Vágyaid gála üzenetét bekormozta az elmúlás fagyott ágakon nagyot roppant a kétségbeesés, de aztán a jég kiengedte rabságából a faágat s a megfagyott tócsákban minden újjászületés.                          

  .Az erdő lombját,alig festette még át rozsdavörösre a közeledő őszi lány, sekély tavakban brekegnek már békák a nagyvárosban bűzlik minden kanális.   Csak a szeméthordók terjesztik az utcán kellemetlen szagot.Néhány sötét fejecske bukkan eresz mögül.Hangosan zörögnek az autók. S keringve száll egy gerle pár.   Kedves arany verőfény!!Boldogan árad, kitárulnak a fekete hosszú szárnyak s már a fiókák tolla is varázslat.    Csicseregve szállnak.S gyerekek bámulják amint átszelik az eget s annak azúrját hogy elérjék vágyuk déli otthonát.

  Hadakozni szeretek Világgal,kimérten szélviharként állok esőnek meztelen , jeges termésnek töredékén,tevékenyen megállítanám e ronda Időt engedékenyen. Fáradt arcomat tenyeredbe tenném , bár győzhetetlen vagyok legyőzötten mert megbűvölten az elvarázsolt égen, a dús fellegek enyémek az éjben . Mert bölcs isteneknek szülötte vagyok megengedett hogy sorsomat én íróm , vad orkánoknak szerelmetes keblén, ápolgatnám fájdalmam megelégedvén. A haragjaim dúsan szaporán terhelnek, bár harcommal élni bármikor merészelek, ostorral kivívnám a tenger vad haragját hullámaival fedném be arcom aggodalmát. Nem unalmas éltem, de harc lesz vesztem, mert az élet mindig buzgón felülkerekedik az ostora keményebb, több ,s beteljesedik , mit tervezett és vitatkozik halkan velem. És így én leszek a legyőzött a semmiben , testem megtelik csúf sebekkel sebtiben, vértanúságot odahagyom holtamig veszni, de kínomban minduntalan fogok harcolni.

 Az évek sebesen szálltak tova. Egyre nagyobb lettem, és testileg is kezdtem éretté válni. Szívesen olvastam szerelmi történetekkel és szerelmi gondokkal foglalkozó könyveket és közben saját személyiségem egyre mélyebb rétegeibe hatoltam. Azzal az elhatározással tekintettem a jövőm elé, hogy olyan férfit keresek, aki teljesen megért engem. Így a könyvek helyett lassan egyre inkább a fiatalok, majd a fiatal férfiak kezdtek érdekelni. Ők is érdeklődtek irántam. Anya hiába is próbált szerénységre nevelni: már gyerekkorom korai szakaszában felfigyeltem arra, hogy valami  vonzerő van bennem.  Vakságomban azonban azt hittem, ez a sok emberre ható vonzerő csak a személyemnek szól.  Végül azonban rájöttem, a vonzerőm nem a magánéletem jobbá tételét szolgálja,   Akkoriban azonban még csak a saját személyiségem foglalt le, és azt hittem, az igazi boldogságra a férfi és a nő közötti szerelemben lelhetek rá. Így velem is sok minden történt, ahogy az ezen a világon szokásos; szerettem és szerettek,

  Egy  nap  meglátogattuk  édesanyámmal és testvéremmel Mártival  az  egyik  unokahúgát,  aki  a  férjév el  és  a  fiaival  a  városba  költözött.  A  család  már  az  udvaron   várak ozott.      A  két  fiú  alaposan   végig  mértek     minket ,  mi,  lányok  pedig  őket  vettük  szemügyre  szótlanul,  amíg  azután  a  néni  a  gyerekszobába   küldött  valamennyiünket. Berontottunk  a  fiúk  felségterületére.  Volt  ott  síneken  futó  játék-   vonat,  kis  könyvnyomda és diavetito készulék .Mindez  nagy  hatást  gyakorolt  rám,  de  leginkább  az  fogott  meg,  hogy  a  fiúknak  olyan  sok  könyvük  van ,mint például Mark   Twain  összes  művei!   Pompás  uzsonnát  is  kaptunk. ...  Már  késő  délutánra  járt,  amikor  haza  indultunk.  A  két  család  jól  megértette  egymást,  így  ettől  kezdve  minden  héten  össze jöttünk.  A  velük  eltöltött  délutánok  kellemesen  és  vidáman  teltek  el,  a  fiúk  jól  nevelt,  jókedvű  legénykék  voltak. Egyszer  egy  könyvben  olvastam  a