Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Vigyázva,  mint színig  rakott szelencét  nyitom  szívem  fölött  a  zárt  kaput amely  magába  zárta  már  Velencét és  minden  titkot  már  magába  tud. Mert  oly  csodát  kínál  az  őszi  sejtés s  oly biztatás  a  sárguló  avar, móló  kínok  torán  fakadt  felejtés Uj  kínokat  s  új vágyakat  takar. .A  zárt  kaput  most  a  szabadra  tárom omöljön  át  a  szűz  titok-sugár lágy  fojtott  illatú  sötét  szobákon Hol  minden  az  Örök  csodára  vár amely  szemét  a  végtelenre  tárja s  a  végtelent  is  már  magába  zárja.

 Ha  szél süvölt  majd,  éles  fergeteg  jö n mint az  ár,  mely  mindenek  felett zúgva  csattog  át  kéjjel,  rémesen: ki  áll elé, ki  mondja :  állj,  megállj ! ki tartja  oda  drága  életét a  láthatatlan  ércfal  hol  lesz  akkor. Ha  elmerül  majd  kínok,  könnyek  árján ha  könnyzuhatag  elmosta -  talán: új  ércfal  nem  lesz:  szűzi  meztelen mellemnek jönnek  kegyetlen  szelek s  elfújnak,  mint  a  holtaknak  porát egy  önmagába-hullott  lélek-testen. A kóros  szellő  könnyen  átszalad, nem  hív  már  akkor  senkit  is  segíteni átengedi  és  nézi,  mint  halad az  emlékeknek  fényes  szárnyain. de  pillanat  csak  s  az  a  régi  árnyék mely  prédalesőn  kint  ólálkodott, Egészen  biztosan  rátalál  még.

Születtem  hangos  áriának, hogy  zengjek  a  világ  felett s  a  hódoló,  bámész  világon kitárjam  csillogó  palástom s  ragyogtassam  a  telkemet. S  ím,  járok  csendben,  észrevétlen, ruhám  kopott  és  szürke  mind, s  mosolygó  arccal,  boldog  arccal, szégyenkező,  lefojtott  daccal takargatom  a  foltjait.

  Mindig  bent van a szenvedés de senki nem magyarázza hogy bölcsesség vagy alázat a vesztesség ami ezt fenntartja. Ha magát bántja az ember az agy bírjon javunkra tenni, okos-szelíd fegyelmezéssel ne hagyjunk semmit elveszni. Szeretem,vagy nem szeretem várom hát most is a rendet- bontó lármát, vagy a csendet hogy bizonyítsak  békés tervet. Tapasztalattal már túlterhelten kioktatok mindenkit rendre, csöndben  ülünk kényszerülten de mi lesz  ha ez csak  mese? Vannak még alkalmas szavak mik egymáshoz közel állnak és nem derül ki többé már soha miért halt meg benne a csoda.

 Pusztultam volna el palánta-koromban: Vesztem  nem  fájna  most  százszorta  jobban, Olyan  megtört  vagyok  s  olyan  erőtlen  Én  Istenem,  hát  én  csak  erre  nőttem? Almom  volt,  milyet  csak  fenyőcske  érez Lesz  koronám,  sudár,  szép  sok-sok  éves, Most vége testem roncsolt, földre roskadt Paraszt  lábak  durván  reám tapostak. Sorsom -  ej,  kár  ha  véle  még  törődöm. Hisz  nélkülem  is  megy  minden  a  földön. Kár  még  az  is,  ha  mozdulok,  remélek  Felállók  úgyis,  mindig van  :  Élet!

 Hiába küzdés, lázongás, ima, könny, elszántság, álmatlan éjszaka a sors nem tér le útjáról soha. Hogy építek majd fellegvárakat?   s buján hintem álomvirágaim, s hogy fakó-virágból készült glóriám ezernyi bimbót hordoz ágain,  egyszer szürke rommá omlanak   a délibábos álompaloták s hogy vér nélküli vágyaim után Zilált lélekkel bukdosóm tovább s hogy majd, mikor nem latja senki sem.   Sírva nyomom fejemre a kezem. s hogy sok, ködpárás, szürke hajnalon a fájdalommal mint ölelkezem: Valahol fent, a csillagok felett.   Látták idétlen idők távolán, valahol már megírták sorsomat. amikor én még vágy voltam csupán, nem tudhattam mi vár majd ream.

Ázott,  csatakos  szerteszét  a  táj, fáj a hó  és  fáj a tél.   a  szél fütyül, az éjszaka hideg, rideg  szíved  riadva  kalimpál. Zihál a melled,  bús  vagy;  szomorú hókoszorú,  mely  vállad  üli meg elolvad,  nem  dísz- fejed  hullt  virág meleg  csókot  kér  ajkad; a szavad elhalt,  válaszod már  nincs sírás   szorítja  torkodat;   remegsz;csurog  a  hólé:  szürke  patakok, mint  egymáshoz  kötött  vén     komondorok.  Sötét  van.  Fázol.Miért?  hova  tovább,                          elszakadt  minden,  elszakadt  a  gát; nem  tart  semmi,  az élet  elsodor komor  a  tél és  komor a szobor amit magadról vésett önkezed és nem vár  többé  senki,  senki sem, ö  is  elment,  elment  messzire mit várhatok vajon a  közeljövőben.