Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Ismét Rád vártam büszke Szépség , De nem néztél rám, komoly voltál , Csak a szívedben élt röpke kéts]ég . Dudoráztam régi, szép ritmust:  A csalódással kacérkodtam,  — Csodálva rajtad a színt, a húst.  A kísértés is belém nyilait. .  . Az ölelések csábítása  Belém szúrt ezer mérges nyilat.  Csendes csodával voltam telve , Amint bók nélkül lépegettél, Ma reggel eltemettem egy tegnapot. A ma keserű, a tegnap emlék, így várom a drága Holnapot, Hogy én egyszer boldog lehetnék. Ma van, de nem volna érdemes élni, Ha csak tegnap és ma volna . . . Ha a holnapban nem tudnék remélni S ez a drága Holnap egyszer ma volna. A Holnap örökké csak holnap jön el, De tőle szivem mindig új hitet kap. A tegnap és a ma nem is érdekel, Szivemben nagy kincs egy drágaHolnap A Holnap egyszer eljön és égi tűzzel Megkoszorúzza dalnok lelkemet, Mert róla daloltam ezer reménnyel S a lelkem is csak Holnapot szeret\  

 Mikor születtek, nyögött a föld, rombolta, dúlta véres orkán s odakünn hulla hulla hátán feküdt már, az ágyúk torkán halált ordított a sátán. Talán a végzet küldte őket, hogy tombolhasson játszi kedve, hogy ólomgolyós nagy ostorával belevágjon e bús seregbe és leigázza kacajával. Ruhájuk kopott, arcuk fáradt, jövőjük harcrakél a mával. . . Mennének, de cipőjük vásott s az élet a súlyos gondkapával szemük köré mély gödröt ásott. Mögöttük fakó, véres emlék, előttük tán egy végítélet, a sorsuk nyugtalan bolyongás. Nekik az élet már nem élet., örökös, jajszavas lemondás .. . Lélekharc 

 Valamikor csak te érted dobogott a szívem,  Valamikor csak miattad hullott a sok könnyem . De hiába szerettelek, te mást választottál,  Engem pedig az utadból büszkén félre dobtál . Ezután már nem siratlak, nem bánkódom érted,  Nem megyek el utcátokba, hogy lássalak téged. Nem viszek már több virágot rácsos ablakodba'  Nem írok már többé rólad dalos nótáimban.  

Azt gondolod, fáj a szívem,  hogy elhagytál engem,  hogy miattad földön futó bús csavargó lettem.  A virágos akácok közt  érted sírva járok  eltemetek te miattad  minden édes álmot.  Már nem  fáj  szívem érted  ha fájna se mondom  hűtlen csalfa, hazug férfiért  álmomat se rontom.   De, ha majd az akácok köz            t   téged látlak sírva,   akkor mindent megbocsátok              

 A menyboltnak mindenik csillagját lehozod, ha kérem, a rengeteg minden vad szörnyével viaskodsz értem, a pacsirta mindenik nótáját Eljátszsza majd lantod, A kerek föld kincsét drágaságát, Mind elémbe hordod, a fénylő nap legszebb sugarából Fonod koronámat, S mint az árnyék, korulotted állok. . De majd, ha a csillagokra rá únok s nem vakât  el fénye, s a   rengeteg minden szörngetegje                               le lesz immár győzve, a pacsirta bűbájos nótáit ha mind eldaloltad s félreteszem a sok drágakincset, amit  mind nekem  hoztad Ha levetrm fénylő koronámat, szerelemre vágyok es te leszel áldozatom tudom hogy a szíved láng emészti csak Te rád gondolok. De majd, ha a csillagokra únok S nem vakitit el fénye , A rengeteg minden szörngetegje Le lesz immár győzve; A pacsirta bűbájos nótáit Ha mind eldaloltad; félreteszem a kincsem amit nekem osztod, s fénylő koronámat, Szerelemre vágyva csak Te rád gondolok

 Mit ér ott a vigasztalás,  ahol tenger lett a bánat. vigasztalni tört szívekhez miert  mennek? miért jarnak? El nem csitul a fájdalom édes szóra ölelésre, Mért nem hagyják megpihenni,  fájdalomba, szenvedésbe Boldogságot minek is ád minek játszik'ez az élet? Hogyha úgyis odadobja    banatnak szenvedésnek. Miért ragyog a szív felett,  hogyha egyszer elsötétül, Ha nem lehet eltemetni  mosolyogva könnyek nélkul

 Vlrágcsokros asztalomon fehér névjegyen az első kézcsók az első szerelem aztán levélhalmaz  egy és ugyanaz telnek az évek és ismét egy tavasz. A bálok nagy  zaja ki-kihallatszott fényes bál ífja királlyá választott. csókos, kacajos, virágos ifjúság, zene, szerenád, nékem e vigasság. Éjben a csillagok rám mosolyogtak az ösvényt, az útat mutatták, világítottak. ekkor csillagfényes szőnyegen jártam, nem láttam nyomort,  napfényben álltam. Elől az Ifjúság, utána egy hosszú,álom   kezet fog e barát én hasztalan várom . nincs már  csillag. Borult, sötét az ég. virágok lehulltak. Csak az idő mesél. „Kődbeborult már a határ" .s a  napfény egy sugara oszes hajfürtömet  csendesen számlálja. Ősz hajfürtömet csendesen számlálja