Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Hideg az ajkam, névtelen, bágyadt Amikor szólna, hangtalan reszket Szomorú, sápadt.   Búcsúzó, könnyes tavaszi éjjel Pirosan izzó csók lángolt rajta, Szerelmes kéjjel.   Rég elfeledte, rég megtagadta Mérgező, édes, megölő csókját Az, aki adta.   Én is feledném, én is tagadnám  Ó, azt a csókot vissza is kérném Vissza is adnám!   De soha többé, már soha többé Utamba nem jő . . . Kerül már engem Mindig, örökké    Hideg az ajkam, névtelen, bágyadt Koldus betegje annak a csóknak Annak a vágynak.    S gyötrődve értem, híven halálig Egy bús, forró száj én beteg ajkam Csókjára vágyik

 Meghalnék  könnyen,  büszkén  boldogan Csak  egyszer szépnek álmodnám magam Olyan  örömmel  térnék  a  sírba Csak  egyszer  hullna  lábamhoz  sírva. De  oly  borús  és  oly  reménytelen Örök  vergődés  így  a  szerelem A   lelkem  tiszta,  ragyogó,  fehér Mesevilági  drága  kincset  ér. A   szívem  is jó ,  fiatal,  meleg S a  mélyén gyöngyös  nóták  rejlenek Bátor,  erős  és  dolgos  a  kezem S az  érintése  láqy  habos  selyem. De  a  szemem józan,  hideg,  komoly Az  ajkam  szélén  nem  villan  mosoly A  lépésemnek  nincsen  ritmusa, Vállam  se  hajlós,  csábitó, puha.   A   csókomnak is  hideg  lángja  van  Álmodva  hull,  fehéren,  hangtalan .Örök  vergődés  így  a  szerelem! Mindig  borús,  mindig  reménytelen .Csak  azt  tudnám,  hogy  vágyott  utánam  Nem  volna  többé,  ah !  semmi vágyam Csak  egyszer  hullna  lábamhoz  sírva Olyan  örömmel  térnék  a sírba.  S ha  egyszer szépnek  álmodnám  magam Meghalnék  könnyen,  büszkén,  boldogan  S nem  volna  többé,  ah! semmi vágya

 Nem illik most a dal ,De kérlek, hogy dalolj. Nem illik most a csók, De kérlek, rám hajolj   .Dalolj, hogy meg ne halljam az elet zugó zaját, Távol nyomorgasoknak  Szivettépö jaját.   Ölelj, hogy elfeledjem  A vértengert, habot ,Ş hogy én is itt vergődöm  Én is harcos vagyok   .Nem illik most a dal ,De kérlek, hogy dalolj ,Nem illik most a csók ,De kérlek, rám hajolj!

 Sok kusza képet csendben észrevenni,  vértó mögött a vágyat átölelni . Átmászni a bánat magas falán,  érezni, nézni, mint örök talány   .Egy szál virágért messzire elmenni  titkunk legyen és őrizzük: a semmi  Vérezzen kis tövistől az ujjam  meghalni, mi az, sohase tudjam.   Virágos réten messze csavarogni tóparton lassan megállni, zokogni S ha látunk nőket finom ruhákban sirni, hogy ma ünnep-délután van   Pipafüstjébe álmunk belefujni, égre bámulni, földre leborulni Vágyak hidján fölkúszni a lázig, mig otthon a ferjed zongorázik   Ágyuk zaján át a csendre figyelni s ha álmodunk, magunkat irigyelni hinni, szivünk a lét titkát hordja  és lehullni, mint gyerek a porba.

 Sikongó  vágyak  láza  elől szeretnék  futni,  messze-messze, napsugár  s  kacér-csok  honába szeretnék  élni,  menni,  látni, fuldokló  kebellel  zihálni s  belemerülni  álmok  mámorába    Szeretnék  valami  nagyot,  szentet viselni  súlyos,  kínzó  keresztet, szeretnék  űzött,  céda  lenni; poklok  füzében  bibor-lángok  s  tüzes szemu, vad arcu férfiak forro karjai  között  megpihenni. . 

Jöjj, jöjj velem! hozz lángot a szívedben!  Dalolok neked égő éneket, Jöjj, jöjj! a lángjaink csókokra várnak  Rajongjuk át együtt az életet.   Álmodjuk át együtt az álmainkat S álmunk selymébe szőve a hitet A Te mámorod mindig az enyém lesz S az én ihletem mindig a Tiéd.   Jöjj! lásd, az élet gyász-özönvizében Ott integet az öröm-szerelem Gyémántra váltja halk bánatú lelked Gyújtó tükrének könnyes harmatát.   Jöjj! csupa zengő himnusz lesz az élet! Napsugaras és csupa árnyas pad  Én leszek a Te víg dalos pacsirtád  Te leszel az én csókos madaram.    S ha majd eljár a sok-sok év felettünk És éjre válik lelkünk hajnala Múltunk morzsáit mélán összegyűjtve Búcsúnk egy csók lesz, egy könny, egy ima.    

 Csak csönd, csak csönd és enyhe béke Fodrot sem ver a szellő rajtam. Se nem piros, se nem fehér enyhén csukott ajkam.   Költöző vágyak megbolygatnak Ahogy morajlik a tenger mélye A két szemem tágul csak messze Aki észre vette.   Fehér szivembe, holt szivemben Az élet szárnya alig rebben Csak jönne már, valami jönne Sebesebben.   Ha megfúlok, a csöndbe fúltam Melyet úgy hívnak: áldott béke Tapossatok el minden lángot a közelében.