Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Altatódal pihe csókkal, alszik minden, fortyogva csöndes hullám a folyóval, halk suttogás mély ég üstjén, bágyadt bogár ág levelén.   Altatódal. Alszik minden apró madár pettyes fészken, kezünk nyoma a kilincsen, meleg illat gyermekkézen.   A felnőtt gond el nem alszik, a sötétben egyre árad, úgy megüli a szívemet, azt hiszem halálra fárad.   Ó, csak jönne már a hajnal, lyukas szalmakalappal Nem hiszem, de egyre mondom: sóra-fára nincsen gondom.   Altatódal nyűtt takarón Álmodom a vén darócon: alma-mellű, merész lányok gyűlnek össze víg ,derűvel bűvös ajkú nő-barátok hetyke bajusz, érett évek, mindenféle szép tudósok..   Végre-végre itt a hajnal, féloldalra dőlt szalmakalappal. A két térdem kérges-sáros így repít a szárnyas táltos.                  

Fogadj el  úgy ahogy vagyok mert te vagy az ,aki megalkotott a vágyaid mércéi szobraid szerint minden részem a te alkotásod. Te   adtál   nekem   minden igazit  kifellé  sugárzó   két   néző   csodát, befelé   hangzó  víg hegedű dalát, míg rajtad  az én   kezem  játszik. Te tanítottál értékelni az életet még akkor is ha néha biza  fáj hol  lobogó  láng, hol kis szikra csupán de kiolthatatlan,   tiszta   és   örök. De   Tőled  való   az élő   égő   tűz Kiolthatatlan,   tiszta   és   örök. Te   adtál   hozzád vezető -kezet Te   megváltoztattad  az életem.  

 Add meg magad, mordul felem az élet hiaba  minden izmod es fegyvered legyozlek ugyis ,majd akkot jaj neked a nyakad szegems dacos melledre lepek. Jobb lesz,tehat ne lazongj elottem haladj mint más, a szürke rendes uton ne lass,ne halljs elersz rendre nyugton ho;l jo let var s elegult leszel velem. De rosszul ismersz,jo elet barátom en nem hajtom le a fejem mint annyi mas az en lenyem ,az orok lazadas. de en nyakamba nehez terhet hordok kuzdok s elbukom,hat elbukom de utam magam osvenyen futom

 Altatódal pihe csókkal, alszik minden, fortyogva csöndes hullám a folyóval, halk suttogás mély ég üstjén, bágyadt bogár ág levelén. Altatódal. Alszik minden: apró madár pettyes fészken kezünk nyoma a kilincsen, meleg illat gyermekkézen A felnőtt gond el nem alszik, a sötétben egyre árad, úgy megüli a szívemet, azt hiszem halálra fárad. Ó, csak jönne már a hajnal, kifeslett szalmakalappal... Nem hiszem, de egyre mondom: sóra-fára nincsen gondom. Altatódal nyűtt  takarón Álmodom a vén darócon: alma-mellű, merész lányok gyűlnek össze ,derűvel bűvös ajkú nő-barátok, hetyke bajusz, érett évek, mindenféle szép tudósok.. Végre-végre itt a hajnal, féloldalra tolt szalmakalappal... A két térdem kérges-sáros, így repít a szárnyas táltos

 Ha te is ugy erzed,hogy,ket karomba ebredezel,s minden reggel  atolellek  s erzed testem meleget, nem lehet,hogy mas utra térj most  pont most volt a legfajobb es legszebb perc amikor boldog lehettem csak engem csak engem szerethetsz nekem,csak nekem kuldhetsz egbol lopott apro gyemant port. en ott leszek es fejem tartom. Mert nem mulik  mi olyan szepen kezdodott arvan hagyott keservem De jo volt forró melleden hallgatni a nagy szivdobogast almodniu veled a boldogsagot nagy nyittott szemekkel. Pont most amikor megmutattad a szerelem arcat ami eddig fedve vvolt elottem a sok jatek titkat. SZeretni igazan egyszer lehet mennyire igaz ez a mondas igaz csokot csak akkor kerj amikor nagyon tuzes a szad ne csak egyszer ove legy  kis bolondos jatekok mellett a minden napi orak percek baziskent szerepelnek naponkent. Szeretnek megegyhszer veled lenni veled ,aki tobb voltal mindennel.

  Mondd,  tudsz-e  szenvedni Van-e  könnyed  annyi És  olyan  forró mint az enyém Van-e  könnyed  annyi És  olyan  forró És  olyan  forró Volt-e  bánatod   s  emléked Mitől  keserűre  csügged  a csókod .Mely  kisért  és  gyötör ,Mint  gyereket  az  éjjeli  rém  ? Van-e  mosolyod  még   Örülsz-e,  ha  látod  a   táncoló  napsugárat ,Am int  aranyszeplővel  hímzi  a  zöld  levelet? S   az  esti  csillagfényt,   ha  nézed El  tudsz-e  merengeni  egy  dal  halk  ezüst szavára ? S   egy  virág  illatára  lecsukódik-e  a  szemed ?  Mondd,   a  két  kezed  lágyan  simogató   Ha  fejemre  teszed,   elsímitod,   elcsititod A z  én  fáradtan  szomorú  szívemetet  ? És maradt-e  vágyad ? Forró-e még a  csókod? Szelíden,  bízón,   hittel  tudsz-e  ölelni S   ha  kell,   csóktól,  mámortól  menten  is, Hosszan  csak  az  én  szemembe  nézni ? És  mondd.  Oh  mennyi  kérdés  fáj e    még Ezer  és  még  annál  is  több A z  egy,   az  örök,   az  első De  jaj,   én  már  szeretlek És  minden  kérdés,

  Még szédülten szállnak illatok hol a szél fúj,hol nap ragyog megint olyan nyárias a hangulat de még nem hullnak a lombok. Fák ágai himbálózva lengenek egy nap ősz van ,máskor meleg számlálatlan szellő száll kék égen  kergetőznek az emlékek lelkemben . Néha nyáriasak de őszbe mennek , és néha én rám is visszanéznek a nyár és ősznek bágyadt határánál rám integet egy díszes virágszál . Úgy tüzelnek a narancsos dáliák csupa nyár, de őszül a pusztaság és himbálja magát a virágos ág  bár bőséges termésük megérett már. Fekete szőlő szemek csupa fények a gyümölcsök mind megértek s a nyár mégis kigombolja magát bár az őszi rózsa harmatban áll. ,