Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Most ahogy még összefüggünk nem fog el gyakran gyűlöletünk, bár minden olyan valószínűtlen megalkuvó szürke rögeszme lett. Lassan kiismertem sűrű véred, bennem tombolt bölcsességem olyankor zavartan kéklett az ég a kimúlt csillagok fénytörésén. Én győztem mindig megpihenten bűnöm fényes pengéjét újra kifente bennem vígan is telítődött kedély becsaptam mindenkit aki- veszély. Próbálkoztunk egymással szerelmet ködbe takart holnapok előszeretetét, vágy nélkül dideregni kezdett lelkem és azonosult azzal ami teljesületlen. Most halkan át fut rajtunk a didergés öreg szívünk megdobban egy percre, ringva ringunk egymás felé egyszerre amíg szembe fut velünk az út vége..

Sok percek múlását nem vitatom, mert nincs semmi mondanivalóm mig szelíd kezekkel eltávolítom a rám nehezülő szomorúságom. Eltökélt ,zengő mámoros dalok konganak szívem kisírt oltárán de megbocsájtok önmagamnak hogy sebtében téged választottalak . Annyi év után, mint puha kendő rám tapadnak sorstalan pelyhek s már tudom kiért dobban szívem , mik szelíd tagadással ütik a percet. Mert mint idegen tértél be hozzám de íziben ismerős lett sóhajod s felrémlik ,mint vendég névtelen , erős férfias kebled lelket hordoz. Bent valahol szíved titkos zárán halk mosolyod szétterül vidáman , odabent valahol varázsok vannak és nevem zengik mint egy csodát .[W.B.]

O te Múzsa ki csak folytogatsz kiszívod belőlem vágyat s vigaszts édes csókokkal ébresztessz mint egy élő szív , dobogsz csendesen égő fáklyaként korozol felettem. Csiholod megkopott szívem számomra bűvös melódia része mely átjárja kegyesen a vérem bús alkonyban széthinted kedved viharban is előtted térdelek. Tudom tiéd vagyok s te az enyém egymást biírtokoljuk éveken szürkület csendjében együtt ketyeg megmagyarázatlan stílus torténet ugyanott azon a helyen. álmaimban pörén menekülok előled de szívemben a vágyat újra felderíted tiéd vagyok és leszk,szeretlek még akkor is ritkábban fogunk kezet a végzetért. [W.B.]

Mint két rab kik egymás mellett sors társak lévén keserű utálat hagyta nyomát szívben egy tett, gyűlöljük egymást mint szennyest. Csüggedve teszed rám érdes kezed de már az sem szeret úgy ahogy rég kínom a te kínod , egy sivár türelem  összeköti életük egy rongyos vég. Szobák ablakai zárva és száll a por nem jön rád szerelem, rám az álom csukott szemmel figyeled világod egyikünk sem győzött ,csak a kor. Időnként felvillan régi fiatalságunk finom rózsaszínű bőr rugalmassága vigaszod gyönyörű irigyellek ezért nem érdekel szűkség magyarázatra. Mondják hogy ez természetes elem hosszú évek kimagyarázatlan ténye az élet nem áll meg, mást,igényel mi maradunk rabok ketten, igével. . [W.B.].

Még vannak csodák az ég peremén még lehetnek kékebbek éji lepkék , még süthet forróbban Nap sugara ha minden életbe több láng hullana. Meg lehet forróbb az emberi szeretet tovább forgatná a szerencse kereket , hajtaná egyre a megkövült szíveket  kékebbre nyitnak álmot felhők felett. Puszta érintések néha szédítenek gyönyörrel megborzongat kék színek  bőröm libabőrös és száll gondolatom hogy bűnöm, erényem pendül egy húron . Belefér minden kitaposott életembe férfinak a szava lett sorsom döntője, kemény fából faragott a csók és bűn a kék madár bogozgat egyre keserűn. Poklok kapuja mindig nyitva lehet , nem értem az ördög mikor bújt belém de jó érzés ha valaki rám vár előtte és csendre int, bűneinket megfelezve. Igy folyton körforgásba menetelünk a gyönyör elöl, utána az ösvény sejtelmes lett kecses örömünknek, boldog szeretni , nehezebb mint hinnéd.

Rám tekeredett évek zamata feltornyosult halmazzal , súlyként nehezedik sóvár aromája körül hintve felettem  mindazt mit tettem s lettem bölcsen, érzéketlen nincstelenséggel , mert ennyi volt rám kimérve. Időben futok árnyak elől még hosszú út van bejáratlan fütyörészve kapkodom magamra  kabátom ,kalapom cifrán megsúrolva érdekek elől, támpontként tartogatom mint védő hiánycikket . És fény felé fordítom fejem a búnak könyörtelen pontjába míg mellettem állnak emberek  hitszegően,vagy épp megtérten maguk elől . Rügyfakadás - súgom magamnak álcázzák keményen  mit elfelejtettek , vagy mit meg sem kezdtek  céltalanul hátrányosan  sejtelmesen  tekintenek vissza a megtett út hosszára , a vihar szakadására . Lilás felhő füstölög s karikákban száll  előlük , mind előbbre-előbbre tolakodnak , sietnek gyorsan ,hogy kezükbe hulljon  a halott virágot szült  éden, mennyezetében lilás gyönyörűséggel. Füst karikás lesz álmuk  egy életre , az idő ke...

Nyári éjjelekben bőrömre tapad pillantásod, nyári ingert akaszt áradozva szívemben könyörtelen ,  húsomba mar termékeny szerelmet . Érzékiségem remegve bomlik szét az alkonyi csend hatalmában , s egymást tükröző lelki világban indulok feléd ,mint Hold alkonyában. Minden sejtem ébredése édeskés kivilágosodik egyre gyöngédséggel egymásba fogózva éltetik szemem mint önmagában nyíló virágoskert . Érintkezések egymásba zökkennek , magukért szólnak a matató kezek  gyönyörök keverik a pihegő szívet csókjainkból felébredt szerelmet.. Minden szemmérték íves része előtt hajladozik testem és tested között , elég a szó hogy közte megrepedjen  burokban szült vággyal forrt élvezete. Csak a szájunk az, mi alig szétreped kettős színt vall finom érzékiséggel  s két színt között, csókok függnek egybe amitől vibrálni kezd reménysége . [W.B.]