Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Nem is tudom ,hogy akkoriban miét figyeltem fel rá olyan határozottan.Oly sokszor láttam. Minden este amikor a munkából érkeztem haza az öreg kéregető ott ült az utcánk sarkán. Magas őszhajú enyhén  hajlott hatú középkorú férfi, aki büszke volt arra ,hogy a járókelők előtt le-le emelte szürke kalapját egy kis  fej biccentéssel együtt  megköszönve  az adakozóknak mint akinek egyáltalán nem  ez lenne a feladata .Tisztelet tudóan nézte a színes embertömeget. Nem nézett ki kéregetőnek,inkább volt benne valami ,ami  csodálatot keltett ,nem szánalmat. Navigare în pagini Mintha büszkén hordozta volna keresztjét,még most sem értem ,honnan  jött ez a tisztelet érzet az emberek iránt .Különös ,furcsa alak volt. Így figyeltem fel rá. Nem nézett ki nagyon szegénynek sem éhesnek .Amikor gondolta ,hogy senki nem látja ,óvatosan megszámolta az az napi keresetét.Majd ült órák hosszat amíg késő este lett. Majd pont olyan komótosan ...

Fánika a kis hangya Fánika a kis hangyácska hátán a két nagy zsákja köves úton ballag haza az ősi Hangyák Palotába. Mert ott lakik már régóta sok kis társával egy sorban , kis odúkban sok finomság polcok tele minden jóval . Iskolába is járnak rendre hangya gyerek betűt ismer persze sok állat nyelvet , főleg ahogy gólya kelepel. Valahogy így hangzik a beszéd: "Gólya, gólya, gólyácska mit tartasz most szájadban reméljük , nem egy hangya""? "Mi legyen" válaszol a gólya, "legyél nyugodt nem a társad inkább talán egy kisbaba kit szüleihez viszek haza ". A kis hangyák megbékélnek minden társuk egészségben , de meglehet hogy a begyében egy -két hangya még szédeleg. [W.B.]

Ébredő világban hunyorogva nézel ajkam a csókoktól még  pirosan éget , ahogy felém fordulsz álmod  tüzével kedvesen mosolyogsz a történteken.                     Lassan felöltözöm oly félszegen elrejtve előled amit már nem lehet fázósan húzom magamra a kezed , a csendes pihenés puha fedélzeten.                       Köztem és közötted a távol közeleg , így didergősen várom hogy átölelj női vállamhoz érsz a napos reggel férfi-arc éled megnyugvással regél.                      Felém hajolsz s halkan súgod nekem -vágyódó szemed többre ösztökélne  kezed bolyong, hol csupasz a testem , de elválunk örökre remegő szívvel.                     S míg a nap a holdat üldözésbe veszi máris vágyainkat a szél szét kergeti ...

-Hallod? mondja Óriás -Madár  atya. Nekem úgy tűnik, hogy ez a csirke nem a miénk.   - Hogy érted?-kérdi  Óriás -Madar anya - mérgesen. A saját szememmel láttam, amikor kikelt  a tojásból, amiben volt  Három  tojás volt, éppen olyan nagy. Először jött ki a leg nagyobbik  a másodikból hasonlóan egy óriás csibe érkezett és mivel nem volt türelmem hogy kivárjam amíg kikel a harmadik , összetörtem  a cs ö r ö mmel a tojást. -Akkor -  kellemesen  meglepődtem  , amikor észrevettem, hogy a tojásban egy csirke fióka található, amely nemcsak kicsi, de alig lélegzik. Kiszedtem onnan egy pillanatig alig szuszogott  azután hirtelen elkezdett futni, csiripelni, anyámnak szólított- mosolygott rám, sőt megcsókolt, míg testvérei csak ma tanultak meg gyalogolni, mert tudod - hatalmas madaraknak nehezen megy,  későn  - vagy  soha nem állunk fel,csak repülünk.. Ez egy igazi csoda, ami történt a kis Madár-csemetémmel. -De egyébké...

JÓZSEF ATTILA VERSEI Nincsen apám, se anyám. Budapest. Genius. Nem tudom, ki ez a nyilván nagyon fiatal költő, akitől máig nem olvastam többet két-három versnél. Néhány hangjából az az érzésem támad, hogy Erdélyből kellett elszármaznia s mind beljebb, beljebb falom magam a könyvében. Senkire se hasonlító, üde frissességű talentum, kamaszosan hányaveti s egy-egy rátapintó szép szavával tudatalatti mélységekbe villant be. Fiatal ember, aki fiatalon megtalálta a maga hangját s a fiatalság tiszta dalát énekli. Csakúgy perzsel a szerelme s a lázadozásában van valami a fiatal kakasokéból. . Az egész világ ellen szól a ber- "zenkedése, amely őt kallódni engedi, mikor a szíve tele van kincsekkel. Csokonaira emlékeztet ez a gazdag kedély s játékos hányavetiségében Tamási Áronra hasonlít, de más, mint az egyik s más, mint a másik. Kézen fogva jár a természettel; egy vele, mint a földből fakadó fűszál. S formáiban valami új népdal születik, mely túl az elrontott, városivá mesterkedett népdal...

Kerüld  a haragot, lelked töltse szeretet s bármily kevéssel bírsz legyen elég, szédülsz, ha tőrekedsz, fertőznek kincseid, sikered  megront s gyűlöl majd a nép. S az ősi törvényed segít majd, ne félj ne egyengesd mindazt , ami ferde itt, s ne lesd a forgó véletlen kegyelmet békesség csöpp dolgokban  is rejtőzik.  Akármi jutott  neked, legyél szerény ha hatalomért  küzdesz, elporlaszt a vég hisz nem honod e föld, és annak  völgyei, ember feledj  mindent, mint állat ketrecét! Társad  a szeretet  lángja-útján arra lépj lelked ott kap , szeretetben segélyt s az ősi igazság megvéd  majd, ne félj többet ne kérj, mint sorsod rak eléd. [W.B.] .

Anyai Nagyanyám lakása ott volt   Segesváron, a  Piactér vár felőli oldalán egy kis házban, beékelve a magas tetejű szász szomszédok közé.  Kicsiny épület volt és éppen olyan roskadozó, mint Nagyanyám.  Egyik kéménye kimerülten támaszkodótt a szomszéd mészáros házához,  a másiknak csak a fele volt meg. Az ablakokról hiányzott a zsalugáter, mert Nagyanyámnak nem volt annyi pénze, hogy megcsináltassa őket, így aztán azt a benyomást keltették, hogy vakon pislognak bele a kis szász város élénk forgalmába. Éppen mint Nagyanyám, aki már húsz éve alig látott  valamit, mert arra sem volt pénze, hogy szemüveget vegyen magának. Amikor az ölébe vett, mindig arról beszélt, hogy mennyire szeretné látni az arcomat. Csak homályosan látta a tárgyak körvonalait, az embereket pedig csak hangjukról ismerte meg. Amikor Nagyanyámhoz mentem, mindig élvezetben volt részem. Legelőször is jól megrángathattam az utcai csengőt és ez nekem borzasztóan tetszett. -...