Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Isten áldjon Eric  szülinapodon szeretlek én, hidd el-nagyon-nagyon, soraimmal ma szívvel  k ö sz ön telek  nagyon gyorsan teltek el a percek,évek. Csak most születtél nem is oly rég én meg sehol nem voltam akkor még nem tudtam , mikor világra j ö v ö k másfél éves angyalka várja j ö tt ö m. Bár bébi vagyok s  még nem beszélek de szívemben százezer szó repdes, boldog vagyok ha  közelembe érsz . két kézzel intek neked-gyere még. Te nem is tudod mennyire szeretlek mosolygok egyre ha felém igyekszel de úgy látszik ritkán  veszed észre hogy kistestvéred vagyok én aThomi. Kicsike szívemben te vagy nekem édes barátom,  egy testben egy vérben én leszek neked a legjobb testvéred te is hasonlóan tedd,  ígérd meg nekem .

Mereven, áll bennünk a kötött fájdalom mit egymásnak oly könnyen okozunk harmatos könnyeink nehezen száradnak lelkünkben az érzések csak bólogatnak De ,néha haldoklik valami bennünk bár mindig tüzesen lángol érzelmünk maradt a vágy és lehet alkalmasan eggyé forrva bennünk ébren zavartan . Néha a hétköznapok olykor ridegek csak akkor van ünnep,ha itt vagy velem e rögtönzött szerelem óvja a szívünk de néha lazítunk,szabadságot kérünk. Mert örök szerelemben lehet haldoklunk a megtisztelő álomban ott van a csókunk mert túl tesz mindennél a féltő oltalom születésünkkor kapott csillag jóslatunk. Mit érzünk szívünkben fájó,de való több ezer éves emlék maradandó ámítani nem lehet ,bárhogy is remélünk te maradsz nekem és én tiéd vagyok . [W.B.]

Viruló fényben kergetőznek, hajamon a szél gyermekei, simogatom puha kezemmel csitítom játékuk sebtiben. Fogynak napsugarak sejtően vakítanak arany lángokkal, duzzadt álmatlan éjszakán, csak árnyékuk marad talpán. Sietve ,szétborzolt lombokról perdülnek zizegő levelek, sárga utakon futkorásznak kergetik egymást nevetve. Dudorászva zeng az égbolt kemény hangon figyelmeztet, a fellegek lecsüngnek az égről, és rongyosra tördelik a földet. Kacsint a hold félig meztelen, fújja bánatát szerte szét, bevilágít a szemek tükrébe, kéken ragyogtatja testét a lég..[W.B.]

Olyan különleges ez a nap legjobb bátyus  szülinapja de jó neki hogy ily hamar bevette már az életkanyart. Három év egy külön álom, én is  ilyen napra vágyom, de még csak papucsban járok a három éves mulatságodon.. Rajtad feszül egy új csizma amit boldogan hozott apuka, nekem meg csak  zörgő  dukál bébi szívem dobogva gratulál. Legyél boldog édes bátyám számomra te vagy a bálvány engedd hogy megcsókoljam lángra gyúlt arcod pirosságát. Kívánom ,hogy  nőj nagyra s maradj mindig vidám, pufók, kivel mind jobban boldogulok nincsenek k ö ztünk konfliktusok. Tiszta szívből kívánom neked hogy a tortát étvággyal edd meg még mindig  a legjobb ajándék ahhoz képest amit én eszek. Puszillak sokszor drága Eric ki számomra a legjobb testvér, majd amikor én is nagy leszek több mindent jót kívánok neked.

Alaktalan lettem, de a fő baj nem ok inkább hogy idők alatt folyton változok, mire nagy nehezen leírhatnám okom már nem illik egyetlen szó se arcomon. Gyorsan fut  az  idő, de dolgát megteszi egyetlen napnyi hét,  akár mint egy év s ha fölkelek már annyira más vagyok egészen más mint ahogy tegnap este volt. A tükör csak halvány igazolás arcomon legföljebb vissza néz rám egy vérrokon s mint akinek százszor megfaragták testét érthetetlen metamorfózisai csak ellentét. S alaktalannak lát buján  aki faragott ami  folyton változik  a még változó időkben, válaszom egy önkéntelen szó  egy létező égi kép, pillanatig marcangoló. S a hiteles látszat ma már csak ígéret, hogy  elmaradozik  egyetlen reményem s lehet tavasz, nyár, ősz és újra tél kezdet az új  alakomban a múltam is szenved.

A ki nem mondott szó mélyre száll, bár útja csenevész. Nem tudja senki, merre vész, labirintusban kering tovább, s mélybe száll, s mélybe száll, ahol észrevesz, ahol rád talál. Ma még az árnya itt osont, holnap a falat dönti rád a ki nem mondott szó, lesz a  gyilkosod. Fölébredsz rá, de csak a melled zihál, csak a szíved veri a riadót. Minek összekötni a képek zilált sorait, az álom az örvények felé ránt, hol a sziklák fölhasadt vize rejlik, utána  mélybe hull, hogy megremegsz talán s a melledben egy száműzött szó vágya fáradtan liheg, mely gyilkolja szíved.

Csak gondolom ,hogy vagy nekem ébresztem magam, testem engedelmes bár kellek ,érzem ahogy áhító szemed tüzesen, éhesen egyre türelmetlenebb.. A tiszta szemed nálad  csak szegénység de semmi-sem-olyan-mint ahogy-kellene menekülni leszek kénytelen valakihez, hogy értelmet adjak saját keresztemnek. Hatásos-e  a szemed titkos figyelme hatásos-e figyelmed ha oly  nesztelen még sírok,lázadozom,morog bennem az  ösztönöm "  de mindig újra ébredek. Bár tudom-igen, hogy mi lesz a végzet s tudom hogy a legtisztább  őszsejtek   is árulkodhatnak jóságos szemeidről üveg tükör helyett más szeme-tükréről. Nézem csalódva szemedben a vétket s hangtalan mozgó szájad ürességét, ilyenkor hátrál a tested képzeletemben tested új illatot hoz,s felébred félelmem.