Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Még szememben a nézés fiatalos mosolyomnak árnyéka nyomorog, szürcsölöm az életet  míg mulatok de szenvedésbe torzul mosolyom. Az élet búsan hömpölyög tovább és arcom mint egy sápadt délibáb, mint a lepke lámpafénybe bódult, aprókat sóhajt a fonák álomvilág. Néha megcsapnak illatos változások ifjúságom csillogó emlékei-ragyogók nem vádolnám én e nyomorult világot de szükségszerű törvény lett a tanúm. Lassan őszülünk ,fejemen egyre több ezüstszál ragyog, mint régebb-ezelőtt, szemeim kéksége tompul az ég keblén, így leszünk egyformák megöregedvén.

Értéktelen, vak s bárgyú a szerencse oda hull, hová a sors hajítja,-s a szerencse, vaknak csak azért, - nem nézi ki merre megy, bárgyúnak, mert oda esik hova nem kéne. Szerencsétlen, ki baját nem tudja rejteni: mint én hitvesemet, kiről beszélnek tettei, hallgatásom is vád lenne csak rabja vagyok bár nem ellenségem bármit is kívánhatok. Csak azt lesem: mikor kerül az ostoba az ördög poklába egyre vádol, de barátnőmet a póklábút annyit zaklatta -míg elkapta tőle az átkot, így a legjobb barátnőmtől is  elválasztott. A házasságban és bajban nincs jobb dolog mintha a férjed otromba, kapzsi, ostoba, hová taszított engem életem alkonyán? ki nagyravágyó, bőkezű, értékes adomány. Erőszakja , sem tekintélye nem értékes, míg ifjú voltam, erre-arra vinni kértem, öregségemre viszont könnyen kisemmizett míg rám ragadt egy méltó férfi vak szeme. Már nem lesem: halálát, mert ebben is a  dühös  én leszek, ha  kedve tartotta sárba rántani kedvemet kitől semmit se tagadhattak meg az...

Higgadt perceimben könnyebben súgom meg a fájdalmat, hogy vesztett lett a harc egyetlen perc alatt, terv az terv maradt, élve éretted s egy nagy zűrzavar. S mint mesékben a varázsszavak titokban maradtak, vékony hajszálak gyűrt unalma tekeredett lucskosan húsunkba marva tiszta nyugalmát, nyaldosva múltunkat. Illatok szállták meg a hidegséget fázni kezdtem akaratlan, megszállt a rosszkedvűség hatalma s válasz nélkül hagytalak, a szobában meleg volt,szédelegtem szerettelek ,akartalak. S ványadt álmaink keserű keserve hirtelen elszakadt a hódító gyönyör, mit úgy őriztem szégyellte magát, testünk rongyos lett,megfagyott a lángja zúzmara hullt a fájdalmunkra.      https://youtu.be/zoQ0xywotBg [W.B/] 🧚‍♀️ 🧚‍♀️ 🧚‍♀️

Mint áramkör hiányban szenvedő robot lóbálom karjaim,lábaim rendetlen túlhevült áramkör esztelen fejemben mozgásba indítja utolsó kerekem. Szívtelen világban élni meglehet bársony elemekkel indítóm életem fényesre sikált kapcsolótáblámban rövid zárlat okozta hegek ketyegnek. Könnyű az élet robotos világban értelmetlen mozgok, előre meg hátra nem kéri számon senki kívánságom , bukdácsol áram nélküli boldogságom . Időnként megpendül bennem egy löket mutatja utamat merre ,mennyire pozitív anódom régen csődbe jutott furán játszik velem negatív katódom. S ha csip az áram túlfűtött szívemben csak hamu a káoszban ,kábelek világa táncra perdülnek egymással érintkezve megsemmisítik testem ,mindörökre.

Kedvesem, nyár, ne menj még! beszélgessünk ,ahogy szoktuk rég hasalva a fűben a sötét folyónak partján, egymással összebújva. Meséld el újra szép mesédet a célról, melyért százszor is érdemes újra kezdeni, az életről s a szépségről mesélj! drága mosolyod írd vidáman alá a harmatos levélre, virágok színével üzend meg szerelmed, ringó gyümölccsel bólogass! Ha már útra kész is minden csomagod, a percben midőn kocsidra szállnál, jussak hirtelen eszedbe, jer hozzám még bármikor és még egyszer ölelj meg!