Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Kegyetlen csend van körülöttünk időnként riadva egymást nézzük, de nevetés, szerelmes csók nincs csak alkudozunk,régóta van ez így. Vajon meddig lesz kényszermegoldás könnyeink úgyis elapadtak régen, állunk egymás mellett illedelmesen míg elzsibbadt lábaink remegnek. Kétségtelen megszoktuk a maradást csak tövisek kötik össze szívünket, egybegabalyodott lelkünkben fáradás, a gyenge fényben szemeink szárazak . Érzéseink lassan hadakoznak ellenünk magunk sem tudjuk mit hoz a jövőnk játszani kellene egy kis romantikát mik szívet bűvölnek és kápráztatjá

 Bizony  mondom  nektek   :bennünk  van  a  béke és  bennünk  van  a  háború-parázs .É s  tölünk  függ,  hogy  eljön-e  a  Csend, vagy  elönti  a  világot  a  Láz .M agamban,  benned,  őbenne,  bennetek ,m indenkiben  a  békét  keresem ,piros  vért  lökő,  lüktető  szivekben a  békét  jelző  fehér  fén yt  lesem. S  m íg  gyilkos  gázokat  fejleszt  a,  lom bik   s  fegyvert  csempésznek  határokon  át s  az  ember  tágra-ijedt  szem m el  látja húsz  év  előtti  lázas  onmagat —kiáltok  mindén  em ber-testvérem nek  :T estvér,  gyűjtsük  a  fehér  sugarat! T testvér,  ássunk  aknát  a  fény-erővel a  háborúba  vivő  út  a ...

 Ó, vedlés állati kényszere! Mért kell mindig levedlenem a bánatot? Hiszen olyan az, mint a sikló bőre, levetik, de helyébe mást hagy ott.   Talán állati törvényei vannak  az embernek is, a léleknek is ? Irtózom minden törvénytől! azonban csak az hisz ma, ki a Törvénybe hisz.   Lám, bánatom pikkelyei kopottak s már lazulni érzem lelkemen e bőrt,meglásd egyszer csak elhagyom, még mielőtt est lesz, elhagyom, mint zord kígyóinget.   Melyre egy kósza pásztor ráakad s félve tovább hajtja onnan a juhokat.

 Hajad leomló barna füst nyakad ezüst, illatod, a drága olaj ma drága füst.   Meríts aranyadból reám arany leszek, meríts ezüstöt én reám ezüst leszek.   Ha vízbe vetsz,én jég leszek és meghalok patakba vetsz? én megállítom a patakot.   Aranyra törsz ? aranykincsem neked adom,  arany kulcsot nyújtok feléd s az aranyom.   Ezüst sirályra vágysz talán  a tengerem ezüst madara, szent sirály tiéd legyen.   Riadt madár, fáradt madár szánd meg nagyon sirály jaját pihentesd el az ajkadon.   Csalogány füttyöm ne keresd, meghalt a szó ma szent leszek, mint a kereszt s mély, mint a tó.   Ma minden könnyet kiiszom, ma légy szelíd, aranyserlegben nyújtsd felém a könnyeid.                          

  Szeretlek, de egymásé nemi lehetünk. Virághullás csak ez a mi történetünk Szivárványhíd íveinek töredéke Egy művészi épületterv összetépve.

 Elhagytalak ó  ám de  hallgatag  lelkemben  ezer  érzésed  fakad ,imámban  ezer  sóhajod  zokog s  harangoznak  bennem  a  bánatos Istent  kereső  kicsi  templomok. Elvesztettelek ámde  tán  sohanem Nem  kereslek,  mert bennem élsz te mindég ,nem  siratlak,  mert  lelked  az  enyém, s  el  nem  olthatja  semmiféle  végzet csillagjaidat  életem  egén.  Mikor  áthozlak,  át  ide magamnak s  megsimogatom  fájdalmaidat ,boldogok  vagyunk  mégis  mindörökké, elszakíthatatlanul  boldogak Nem  kereslek,  mert bennem élsz te mindég ,nem  siratlak,  mert  lelked  az  enyém, s  el  nem  olthatja  semmiféle  végzet csillagjaidat  életem  egén.  Mikor  áthozlak,  át  ide magamnak s  megsimogat...

 A fény elsurran rémülettel, a villám fércet öltöget nagy tűje villog s port kavarva még dörmög, aztán összevarrja  a földet és eget.   Ó szörnyű zsák e tág világ most és úgy szűkül, hogy fojtogat, a villám varr s a zord oromra rátűzi bőszen és morogva a felhő-rojtokat.   Aztán már szinte vaksötét van egy rántás csak s megfulladok Az ég is izzad s úgy dereng még didergő bőrén a verejték mint hunyó csillagok