Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  É n kedvesem,ma izzik a világ és minden sejtem búgva hozzád árad, ki voltam útnak induló magányos, most útitársnak elviszem a szájad. Nézd ,nincs titkom.Vagyok,aki vagyok ne jöjjön velem,aki könnyen fárad maradjon távol ,aki  tűztől retteg . mert váromban nincs hátsó kijárat. Szikrázó szemmel s lángoló kacajjal repülhetünk a végtelenbe ketten, lásd nincs titkom,vagyok,aki vagyok csókban foggantam nem szent réten.   Mert bennem öröm,tagadás ragyog a magam hite s nem szent lány vagyok életemért,szerelemért,csókokért szent kerteket próbálok ostromolni.  Mert perc vagyok és percben az öröklét  egy törvényünk van de vágyam ,büszke de viszem hitedet,ezt a bátor éket és valora váló tengerszép meséket. 

 Én úgy magam maradtam,mint a vándor Ha téli estén rengeteghez ér, S a ködbe-dermedt fák alatt üvöltő Csontharsonáján fújni kezd a szél.     Én úgy magam maradtam, mint a távol Füves pusztán merengő régi domb, Ki százesztendők óta benne nyugvó Szerelmeken és kincseken borong.   Én úgy magam maradtam,mint a tenger Sötét fokán a hófehér sirály, Mint ős koroknak rőt bozótlakója, A kőbaltás, bozontos, vadleány.   Én úgy magam maradtam, mint várrom Oriási körrajza fenn a holt egen Hitem bástyáján messze nyúlva, mint egy lengő zászló a sárga fellegen.   Én úgy vagyok, hogy egymagamban állok Csók meg nem érint, kéz nem fog át, S fejem fölé a boldog egyedüllét Sző búsan egy szent csillagkoronát.          

Szeretlek,  mint  a  gyökerét  a fa és  mint  az  ajtót  a  küszöb és  mint  a  pompa  a  királyt mint  játékot  a  gyermek,  úgy  szeretlek Szeretlek,  mint  a  gyümölcsöt  az  ősz és  mint  a  lámpa  az  olajt  és  mint  a  szív  a  dobogást .Mint  egyik  szem  a  másikat :  szeretlek .Szeretlek,  mint  az  anyját  a  gyerek és  mint  a  virág  a  tavaszt és  mint  a  medrét  a  folyó. Mint  a  mosolyt  az  öröm,  úgy  szeretlek. .Szeretlek,  mint  az  anyját  a  gyerek és  mint  a  virág  a  tavaszt és  mint  a  medrét  a  folyó. Mint  a  mosolyt  az  öröm,  úgy  szeretlek. Szeretl...

 De szép ez a holdfényes esti kék De szépek itt a házak meg az utcák De szép,hogy elindult lelkemnek Semmi sem állja útját, De szép,hogy megyekl,mehetek szállva Estéli kékben járva, S gondolhatok azt amit akarok.   De szép,hogy gondolatomba rám kacag egy ismeretlen futkosó gyermek, De szép,hogy utána fordulok S nagyon szépet gondolni merek Hogy szeretlek te ismeretlen gyerek.   De szép,de szép,hogy úgy ragyog a Hold hogy csak olyan mint a nagyanyám  leánykorában volt.   De szép,de szép,hogy ma megint volt egy percünk De szép,hogy tétovaságunkból újra kimertünk! De szép ez a sírva kínlódó  nagy szerelem De szép,hogy ez a töviskorona Rózsákat hajt ki a fejemen.  

 Az élet hegedűjén húrrá feszült a testem  s bíbor dalát zenéli a zengő változásnak egyetlen rezgő húr én, a kősziklát repesztem  s mosolygok, hogy nyomomban a hangyák kútat ásnak. Müvem iramba lépcső, mit ősoromba vések  és zergeillanással rajta magasba hágok,  lépcsőjük jobbra-balra formálják a merészek  s dalos, víg versenyünkből nőnek a szebb világok .És nincs játék kedvesebb, hogy elmevillanások  a földet egyre újjá és vígabbá teremtsék  s kutatni, merre rejlik a sokszínű csodás ok,  mi nékem kedves ékszer  nekik oltári szentség. És nincs játék édesebb, a szeretőm ölelni  s nem győzködni enyém vagy s nem térdelni-Madonna  napos, nyitott szemekkel meztlen táncra kelni  és tudni: önmagáért a csókos csodatorna   .És nincs játék forobb lobogva lánggal égni , szabad mezők szivében ingyen áldozni tömjént,  üres halálfejekbe bátran,kacagva nézni  s ha jő az alkonyóra, meghalni vígan, önként

 Furcsa az én szívem Benne egyként terem Fekete gyűlölet Mosolygó szerelem.   Zsarnok iránt sötét Gyűlölettel teli Tüzes szerelemmel Lényedet öleli   Bujdoshatom körbe  Egész kerek földet Pillanatig sem tudna Elszakadni tőled.   Komolytalan lányok Csalogató képe A tieden kívül, Egy se férne beléje.   De ha a tiéd száz Változatba lenne Mind a száz változat Jól elférne benne .

 Ha valaha találkozunk még, fordulj el és ne nézz reám hogy nem szeretsz, percig de gyűlölj egészen, igazán.      Ahol rólam jót beszélnek, ott te gúnyolódj egyedül bosszuld meg álmaid s gúnnyal a rosszak közt te menj elöl.   Nevess ki büszkén, a közönynél eltűrhetőbb a gúny,s harag. Ha veled boldog nem lehettem, Legyen a sorsom kárhozat.