Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Itt  vagy  esik  vagy  fú  a szél, ha  csúf  a  nappal,  szép  az éj Szeszélyes  kedves  ez  a  város. Mindenki  kedvét  keresi Mindenki  szerelmét  lesi,   de kiismerni  lehetetten. Az  egyik  percben  rádnevet másikban  sötét  felleget borit  magára   s  bőrig  ázol. Egy  percre  nem  hagy  tétlenül, odébb  telepszel:  melléd  ül, átfognád  fürgén,  tovaperdül. Párizs  fölött  olyan  az  ég mint  nyugtalan  mosoly  egy  szép asszony  kifestett  céda  száján. .

 Tudom, Te csillagkenyérrel élsz Vonulhat a karaván Szívedig nem ér a szürke, holt utak pora. A hold vaksággal megáldott.   Vonulhat a karaván Neked piszkos menet csupán.     Menj tovább! Hegyi patakjaid felé Megmosnak minden vétkedért Mert minden nap vétkezel Szemeddel vétkezel csak csillagokra nyitod. Száddal, madaraknak dalolsz Lepkék hímporát sepred ujjaiddal s nem érinted a beteg homlokát Mert betegek vagyunk mindannyian s halálos sápadtságunkat nem látod. Csak a halált szemgödre virágos.     Virág vagy. Te is talán. Gyönge, kis virág az élet asztalán. Vagy madárka, boldog énekes. Tar ágainkra leng éneked. Bogár is lehetsz, acél fényü, ékes Kérész-király...Csak röpködjél tovább. Boldog vakságban én is repkednek Veled te napkedvelő de nem lehet Ezer felé futó szemeimből a látás. Tudásom célja a több tudás O, csak mehetnék Veled áldott utadon 

 Most hozzád futok, örök szerelmem S a könnyemet öledbe rejtem Amikor így előtted sírok Ne ítéljen meg esendő vagyok.   Mert hála a leroskadásomért, És egyedül csak te tudhatsz felőle Hogy milyen mérhetetlenül szeretlek Te szerelmem adója s elvevője.   Amit elvettél, azért áldalak most Azt köszönöm meg, amim nincsen. Mert minden jól van, mit cselekszel, Verő és áldó vagy mint Isten. Áldjon téged a gyöngeségem, Amiért mások szidnak, vagy szánnak Mert ez ültetett lábadhoz, örökkön A szavadon csüngő angyalodnak..   S hogy ajkam, e kis piros váza Soha sem nyitott még csókvirágot, S hogy fátyolárnyas szemem messze nem lát Mégis rád ismer, légy ezerszer áldott. Kik gonosz, gúnyos gombostűkkel Bélelik ki a fejem alját, S lelkem elé csalétkes horgot vetnek Hogy vétkek hínárjába csalják. A megbánásaimért is te légy áldott És azokért is, akik elkergettek Hisz, aki gáncsot vet utamba, Karodba esni csak az siettet. .       

  Hiszen kedves a mezők vadvirága is  De vannak pompás rózsaligetek., És messze, valahol Dél Franciaországban karcsú nárciszoknak óriás mezőit borzolja a szél alkonyatkor,  mint nálunk a búzavetést. Igaz, a mi batul almánk is ízes,zamatos. De szeretném egyszer fájáról szakítni az üdítő illatos narancsot.   Tudom, jó még a kopott, nyütt kis karton pongyola! De szorít, éget és szúr, ha benne Párizs, Párizs zizzenő selymeiről álmodunk.       És napkeltekor ég a Maros is De milyen csoda az, amikor Svájc fehér hegycsúcsait köszöntik az első sugarak?   S nálunk is kék az ég és néha mély De mi ez Nápoly mély egéhez?   Semmit sem, láttam Még alig éltem És múlik, múlik Múlik, Elmúlik éntőlem, az élet.

 Múlás, halál balgatag szó, ostoba, minden pillanat örökkévaló minden mozdulatunk örökké él szoborrá merevedik az időben.   A hang nem fagy csenddé, a szín nem fakul el, percében él minden test örökké. Másítani, javítani nem, lehet vissza nincs út az örökkévalóban.   Az örökkévalóban nincs változás, a ferde ferde, a kék kék marad Ütöttél, vagy bánatot okoztál? A seb meglesz s a könny csillog örökké.   Visszavonhatatlan a földön minden Lépted örök történelmet tapos Amit elrontottál, elmulasztottál, visszasírni nem lehet soha, soha.   Örök századok néznek rád ítélőn porszemléted sorsokká tornyosul Atlasz-súly nyomja minden percedet pereg lassan a homokóra szeme.        

 Kérdeznek a napok és feleletet várnak Légy engedelmes hát, mint a kalász Minden hajnalban fejet hajtván a frissen ébredt fuvallat előtt. A napraforgó tányérját fordítja az örök Fénynek,cammogva indul a jószág, ha eloldják jászla láncaitól s önként vállalja címeres szép feje jármát keserves köznapi robotnak. Te is hajts fejet önként, magad szántadból a kérdező nap törvénye előtt Aztán feszíts mellet, duzzadt vitorlát a vidám szeleknek.Hagyd el a partokat, melyek kötnek, oldozd el láncaidat repülj. Közöld a napokkal, hogy élsz,közöld,  hogy állasz rendelkezésünkre.