Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 És hangtalanul kiáltottam neved, ujjongva , önfeledten s a szélben szálltak röpkén  apró szavak megrekedten .   Szemem lehunytam puhán, bíborba boruló világát  szelíden rám simultak s csillagként forrósítottak..   Neked kitártam a csodák várát az oltáron csipkés terítő varrását de mit ér a bíboros pompa , ha sötétség száll mindnyájunkra.   Álmaim kincse halomba tetőzve, hajnalonként csak az enyém, arcomon ráncokba futnak percek, és minden lihegésem a tiéd.   Forró éjszakán lángban égve suhogó szél kering,felettem lehűtött testem alig érzékelné csapdába esett lelkem.   Hangom hangosabbra szárnyra kelne , keresné régi meleg ölelésed de ahogy karom köréd övezném eltűnik minden mint sose lenne.

 Szél seper,esö esik fellegek  ködös párája kesereg sugarak nyiltan keringenek az esti fátyolba tekerve    a vihar szaggatott életét, s mohón magához rántja a bozótban lapuló leveleket szétmorzsolva testüket.    Fák testében egyre beljebb furakodik a megvadult vihar,  s tombolva mérgesen tépdesi síró leveleiket.   Borzas, gyöngy színű galambok, vergődnek vadul egymást űzve búgnak fészküket keresve a zavaros fényekben.   Minden zúg, sebesen repülnek varjak kormos színekben s lilás vihar örvényébe keringnek. szél seperte medrek felett.   Terjed az vihar feszültségben csak úgy izzanak erdők, hegyek s hajladoznak a fák megtörten,  ágas-bogas ölelkezésben. .

  Megállj te átkozott világ, Majd nem csúfolkodsz én velem. Ha elvakult vagy Nem tehetek róla Éretted nem ereszkedem le Sem a szemétbe Se a szürke porba Talán azt gondolod hogy fenn magasan állsz? S hogy mindenségből kiválsz? Pedig nem.Nem vagy te sem olyan nagy!   Egész kicsi sem Csak egy világ. Csak egy piszkos kis sárdarab, Amely a nap körül halad S attól kap annyi fényt,  Hogy épen megél. Nincs hát miért büszkélkedj S magadat túlbecsüld. Örülj nyomorult életednek! Örülj, hogy vagy, örülj, hogy létezel! Örülj, hogy élsz. S ne vess meg mást soha, Mert nem tudod, hogy mit beszélsz.

 O csak ki tudnád titkod mondani mely meglapul e név zenéje hátán és elsiklatja szómat, mint a márvány lapról lehullnak fények csókjai.   Ugy keresem mélyed, mint halak nagy vágya surran új horogra csendben ,lehet tálán, hogy álmod meg se rebben ,mikor mesékre itt marasztallak.   Pedig ha egyszer széttárnád a lelked oly bőn buzogna titkod, mint a tej, oly édes lenne csókod, mint a serbet   s hogy hullna, hullna rólad a lepel halovány melled felfogná a , hogy bámulhassák titkodat a holtak.  

 Felleghegedűn a vihar Villámvonóval hegedül A roppant hangszer megvonaglik A föld remegve éjbe feketül.   A z élei megdermed, kihal Üres szíveken dobol a halál S mikor fölzeng a szörnyű dal A végítélet harsonája száll   Szívig hasítva tép le rólam Mindent, mit embergőg jelent S egy perc alatt a dörgő szólam Megérteti a végtelent.

 Nem kell végtelen lehetőség és nem kellenek tág terek, elég és jó, ha lázas főmre pár édes napsugár pereg.   Elsüllyedtek a nagy hajóim de egy kis csónak megmaradt jöjj hát az Óperenciásra e világőrület alatt.   Nem kell végtelen lehetőség, hisz végtelen maga a szív, az elpusztult kicsiny csúcsoknál mindig szédítőbb csúcsra hív.   S mit egyedül elérni gátol kis semmiség: az, vagy emez ,afelé két egy-ember vágya vidám nyílegyenest evez.   Nem kell végtelen lehetőség bennünk a cél s az akadály s hogy jó a cél, az bizonyítja ha az is lendít, hogyha fáj.   Jöjj, csomagold a hiteinket bánatainkat se feledd: —  szent ezeregy éjszaka ringat az Óperenciás felett   Nem kell végtelen lehetőség semmi sem kell, csak: Te meg én és feltűnik az új szivárvány az Ember elvesztett egén.

 Majd ha jön vándorlásod és útjaink válnak, belem vésődött sok csókod  bennem marad .   Mert nem lesz nálam éked sem ölelésed , majd elfojtom a semmibe, türelmességem..   Majd az elhagyott percben, elfogy érzésed , de jusson eszedbe testem simulóan öledben.   Jusson eszedbe hajam színe forró kezedben , fátyol hangom halk zenéje érjen füledbe.   És ha majd félénken kérdem, kinek ajkát illeted , tétova legyen halk válaszod a másnak ölében.   Meglátod majd mosolygok békésen, várom megálljon vándorlásod  könnyező szívvel..