Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Nem kecsegtet már a gyönyör kedve , sok tények összegyűltek ellened rideg derengés a sötétlő melegben szerelmi keservünk összegyűrődnek . Fehér cigaretta füstöd száll az égre menthetetlenül személyes érdeked , majd valahogy képzeletben véget ér itt mellettem a szobám melegében. Közöttünk szünetek állnak csendben várható az ellenséges unott kezdet lassan emelkedő melled, hangot rebeg miben benne van az óriási mértéked.  . Én várom míg egyenletesen s eleven két megtörött szív forrón egybe ketyeg ütemes álnokság várakozása ellenére , prózaian, undorral összeölelkeznek. A szégyen takarja embertelen éned , unom már kifürkészni vajúdó kedved kiköpött szavaidból tanulságot mérek még jó hogy mindenek előtt van kegyelem . Ne lankadjunk, próbáljunk meg szépen írni a kedvesről,ki szerelmünk lényege , remélem a jövő kísértése megkímél félig mert sosem tudhatjuk mitől kell félni. [W.B.]

Csak úgy szállnak a gondolatok prózai dolgokról ,kapcsolatokról kemény fából faragott  áldozatok már nem keresnek változatot . Könnyű vérrel ruhát kapkodok latyakos sárban veled indulok , tudom neked nem jelent sokat. de  körülötted  senki sem mozog . Mint régi jó barát,te az idegen , tudom jól, nem érdekel az elvem ha hű is voltam hozzád  éjszaka nappal könnyen taszítasz vissza. Szemedben a vész sugarat vet mi határoztuk meg végzetünket , ha gyenge voltam sokat tartott s ami csillogott mind leromlott. Nézz szemembe -lásd mit tettél ráncok t ö m ö rültek  arcom mélyén hajam fakó lett s mind ritkább                  de visszahívnak a régi éjszakák.  [W.B.] .

Meggondoltan Oly csend lett közted s köztem mint mikor megáll a vonat menete s a kin kopogott görcsösen lepergett a kálvárián meztelen s mint aki ködben ténfereg könny gyűlt szemembe álcázott érzelmekkel mint az ellenségek néztünk egymásra hidegen. Most sem tudom miért repdesett a szél lelkedben , s oly kócosra fújta magát hogy szinte felrobbantotta tévelygésed zavarát . Bénára nyöszörgött bennem kedvem s lassan szemedet fürkésztem de réveteg,nehéz ravaszságot véltem ,dühösen s tenyeremet a szádra tettem . Csitt ,ne most ,ne most majd máskor mint holdkórost simogass és becézz , még forduljunk egyet rosszkedvűen súlyos lepelben csak sötétség keringett megdermedten , holott siratni sincs kedvem csókok nélküli illetlent , ha majd ha múlásba fullad minden kapukat reteszelünk végzettel vas lakattal felszerelten de a kulcs legyen szívemben .{W.B.}

Eloszlik az éjszakában az ifjúság gyenge fényként néha vissza világít konok szívemben dac és fanyarság míg homály sütkérezik hajnali ég alatt . Édes szerelmek s keserű feledések szállnak felém kései meglepetésnek sárgára fakult levelek kredencemben emlékeztetnek cinkos nevetésekre. Úgy eloszlott minden mint a felhők álom képeimbe benyomul a reggel , magamra találok hidegen ,érzéketlen víg nevetések kísérik epekedésem . Kezdek örülni a reggeli közönynek keserű szájízzel figyelem szeszélyem , múltam,mint tenger partja, hullám vert könnyes szemmel legyűröm, emlékem . Így magam ura vagyok egyedüllétemben és feszeng bennem valami édes hiedelem , könyveim között sétálok , és fakó leveleim             emlékeztetnek, itt voltál egyszer velem.[W.B.]

Ítélkező percek pörögnek bennem lenézem szándékkal akaratom közben bőrömet nyúzzak százfelé, a szidalmazó gondolatok, lagymatag testemre hamut szórnak ádáz vakmerő indulatok, szinte örvendek az álnok harcnak így magamat tisztára moshatom ferde rímekkel , szakadt hézagokkal nem bírom terhemet leszakadok a sántító versek rímei miatt úgy érzem lassan szétrobbanok és dühömben az igazat keresem a kifordult Világnak képén semmi sem biztos, súgom magamnak mert itt ,ott az emberiség képtelen rendet falazni a világ fájdalmán büszke lelkek könnyben hevernek s a logika már egy külön érdem és beismerem ,hogy nem véletlen hogy rossz korban rossz órákban élek csahol a kutya minden sarkon és aki rest nem logikázik mérvadón pardon_ szóval nem oldja meg végzetem. W.B.

Eltelt nélküled annyi rideg nap testem egyre forrong a vágy miatt, mellettem zeng egy zongoradarab kecsegtetve reményem mi felriad . De most már késő, hiába közeledsz élményeimben ott villog a valóság , holdtölte nem égeti testűnk fájdalmát egymást fürkésszük kezünk unalmán . Magamra húzom testem melegét búsan , szívemben kotor szavad varázsban , forró sóhajom mar a piros húsomba zongora cseng továbbra is taktusban..[W.B.]

Órák alatt szétszaladt az ünnep láza furcsa régi álmaink megvalósult zaja , már csak a  hitszegők  boros kancsója javít  az értelmeken  gondoskodva . Hol  is kezdhetnénk az új év gondját ha semmi sem változott létünk iránt , kik sokat reméltek oly ,keveset fogtak maradt  egy  óriási  hű-ho nagy bánata. Gyakran  úgy ébredek mint az o évben nem érzek semmit hogy újjá születtem amoly hétköznap lett újra mindenségem kótyagos fejjel egy pohár bor mellett. Sokat  álmodoztam remélve szükséget , de valaki most  csengetett kívánva új évet fülem irdatlan szavakkal  egyre megellik de ablakom párkányán csak a hó világít . Túlzsúfolt szobámban felfordult székek jelzik hogy mulattunk ezen a szent éjjel vetetlen ágyamon agyon mosott kérés hálát  érzek mindenkinek aki régen kért is . Most már kezdhetem az évet derűsen bár hirtelen hó fedte be  a jelenlétem behunyt szemem követik  az üzenetet és ingerülten  szedelőzköd ni kezdtem.[W.B.]