Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Megszoktam lassan álmaim a soha meg nem tett vétkeket a ki nem mondott beszédet az érdektelen szerelmeket. Megszoktam a szótlanságot az intelmeket ,nyugtalanságot a tébolyul keringő gondolatot csóktalan hideg éjszakákon. Megszoktam e furcsa világom a zavarosan ébredő tudatom az éjjeli sötétségben mormogok nagyon nincs más választásom. Megszoktam a friss panaszom most már szinte hagyományos, eltűnő barátaimban csalódok így szótlan múzsám is elhagyott. Méltósággal bátran hordozom az új évben rám ragyogó napom, a hálómat lassan mélyre bocsátom ami az enyém ,csak azt foghatóm . Másnak könnyű préda vagyok , álomittasan mindent szokhatok belső kényszerem magával hordoz míg rajtam tolatnak ősi álom vagonok.

Amíg hozzád köt a lánc langyos testem nem szenved, míg alszom ébren álmodok mert nálam maradt a szíved. . Ha ölelsz elhiszem neked, hogy rabod vagyok szüntelen mindent elárulok neked még azt is, ha vétkezek. Majd ha kín szegez hozzád keresni foglak vétkesen mikor legforróbban élek, akkor hagyd el a testem. Mert szívünk együtt dobban még akkor is, ha nincs válasz még akkor is, ha vár a kín még akkor is, ha nincs vigasz . Szeretni foglak vétkesen fent ,lent az utolsó életen az öröm fog hívni hozzád akkor is ha nem vagy velem. [W.B.]

Nem voltam soha nagyravágyó nem kerestem glóriát, mosolyomban fürdött lelkem vágya s nem volt soha palotám. Sokszor hittem magam boldognak lüktetve vert kis szívem, sóhajom  ringott kék hegy ormokon elseperni nem akartam. Szívemben lakatos,zárt titok volt romantikám a fellegekben volt hogy vérem fel-fel robbant majd halkan leülepedett. Mindenből kijutott fehér feketén ma csak a mocskos áradat némán csúsznak el éveim igéken kibuggyanó könny a tavasz. Most a gyors hervadás tündére lettem minden nap telik mellettem láthatatlan kéz csúfosan leteperhet és holnapra mindenki elfelejt.

Kis öcsém ,a  Józsika ki bélyegzetten indult el útra keserű lett az élet, s akin a bélyeg úgy megnőtt, hogy hamar a sírba húzta: hol vagy most Józsika ? Az agyamban testvéri módra mint lepkeszárny verés-nyoma érződik gyenge akaratod sötét  sorsa amin nem tudtam segíteni, csak amikor már késő lett volna. Sok  fénykép maradt Rólad mint gyerek, majd  felnőtt , fiatal  bábszínész   sok helyen arcod ugyanaz megbékülten a sorsoddal, de nem akarlak felismerni, nem ilyen voltál- soha. Fejfádon világoskék sírtáblán csak a neved van rajta fehér betűkkel: Józsika Ma nincs írás. A tábla tiszta egy  Kék Madár ül rajta ő rizve tested otthonosan.

Se schimbă vremea scumpă si suntem azi bătrâni, simţim ca nu mai suntem acolo pe unde-am fost: stăpâni. Copiii noştri ast ă zi, nu ne mai iau in seamă, iar fiii lor, nepoţii, de mult nu mai au teamă. de oameni  bătrâni. Lipsiţi de cuviinţă şi fără orice cruţare, işi fac cu ochii semne, vorbind de tata-mare in hohote de r â s.. Mă fac că nu văd asta, deşi le văd pe toate ş i ploapele de lacrimi  se lasă rezemate pe obrazi cu   riduri. Noi suntem musafirii intârziaţi oleacă, pe care toţi i-aşteaptă sa plece - şi nu pleacă timpul totul iart ă .

Când îmi aduc aminte, de anii cei trecuți mă cuprinde frica si mă doare tot că nu se mai întorc, anii cei cu foc, caut amintiri, ce-mi erau dragi, dar în zadar veșnic ei dispar. Caut fericirea  ce m-a cuprins pe vremuri, caut iubirea,care numai era  iar inima mea e tristă că numai are taine, caut veselia numai în șoapte dar nu apar de niciunde. Când citesc o carte o răsfoiesc cu blândețe poate poart ă  ramuri în care sunt agățate dulce săruturi și multă gingășie, poate pot alege dintre cele multe dar o singura șoaptă alungă amintirile  frumoase.

Ki többet bír mint amire képes egy pillanatig boldog, szokatlan, szívében hevülnek lázas remények magában jobban hisz,  izgatottan.  S a szenvedély mely múlik lassan kihűlt pernyeként hull lázongóan testében csak nyugtalanság marad szelíd szívében kéjjel borzolódnak örök kételyek, keresve nyugalmat göröngyös talajon kecsesen , puhán egyedül kóborol, percek izgalmában őszülő árnyékában torzan botorkál. Valami sajog azért bent szüntelen bár kívül úgy tűnik minden rendben éles harc folyik test és szív között, megfagyott ember- vér rideg küszöbén. És suhognak gyászos kongó szavak feje fölött keringnek némaságok védtelen testén pöre iszonyatok egyenes rendben bús  szófogadó k..