Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Éjszakai vad szelek csatáznak jeges halmok s hegyek felett, az élet örökké fázik magában ott is ahová én megyek. Isten hozzád,kis tavacskám zöldellő gyönyörű kis ligetem, tőled is a sors keze elszakaszt, így tündéri kedvem is elmaradt. Ha odvas fáid hűs árnyékában már csak szent magányt karolok, égi ihletek kesernyés bűbájában szállnak tündéri viharok. Ha az élet apró nyomorúsága felduzzasztja bús keblemet, szerencsém kis magányossága visszaadta csendemet. Ha összezavar, én esetemben, a sors ellen panaszt indítok, korhadozó fáid közt a fülemüle engem tűrni, szenvedni tanított. Kár hogy minden csak mulandó az idő rabláncát viszi ki halandó, Isten hozzád, kedves kis virágok szívem,itt veletek mindig boldog volt.

Karácsony csilingel fehér télben  csipkésen rezzen,kékes ködben , arany szánkon minden ragyogó sok színes gyertya csodát villogó. Fénybe boruló égi élet mennye fény csóváját hinti szerte -szét apró pelyhek hullnak zöld fenyőre arany szállal körbefogva menetét. Lent a földön szent csoda parázslik keresztben hullnak ezüstös tollpihék, érezzük ünnep ragyogása közeledik szikrák szállnak házak hideg fényére. Fények villognak,mint égő lámpások mindenki boldog ,s a kis angyalok finoman szállnak zöld fenyők ágaira dicsőséget hintve a csoda országra. Új világ kezdődik, -bölcs királyok láza reánk tapad, lelkünket zenével felrázza, a csillagok kékesen mind jobban égnek jelzik a Szent Karácsony békés meneteltét.

Az élet szomorú,száraz ágak ringnak lelkem bánatos nem találom a szádat támolygók az utca kockakövezetén kereslek mindenhol,  eldobom verseim. Kávézóban ülök körülöttem üres, szívemben születik ártatlan mesevers a nap csak annak süt, ki kitárja testét aki méltó arra, hogy megemlegessék. Eltűnt idők nyomát sohase keressed azt aki zaklatott szívvel vétkeit feledi keserű a szám mégis a szádat keresi ne hagyj el soha,nem tudsz elrejtőzni. Észre sem vetted az ige boldogságát. gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj, lassíts, várj rám ,az élet nem versenyút halld meg a zenét  mielőtt elillan. Megfékezhetetlen vágy sürget keserűen megbújni testedben míg felmelegítlek, de ne tudd meg soha hogy torvényesen keserű szájízzel édes álmokat  keresek.[W.B.]

Marinak  hívták, az ő fajtájuknál nem is  volt más nevük, csak a kereszt nevet szokás adni. Enyedről hozta be az anyja a tanító kisasszonyékhoz. Azért éppen oda, mert az öreg nagysága nagy kert bolondja s a város végén tart házat, hogy tágas helyben ültethessen.   Mari nem csak azért megy szolgálni, mint a gazdag leányok, hogy tanuljon   a városon, hanem elsőben is a pénzért  , mert ő haza is kellett ;segíteni az otthon maradottakat meg aztán ruhákat is akart vásárolni magának. -"A másik felét bennhagyjuk a kisasszonynál, amikor jól meggyülekezik, vásárolunk vele neki-" így hagyakozott a Mari anyja a bérnek sorsa felől. Mert nagy szó az a pénz. Aki meg nem szerzi a száz és kétszáz  között, az várhatja menyecske korában. Egy kicsi szőttest, vastag gyolcsot, kendervásznat később is teremt ki magának az asszony, de a drága holmit, azt ládában illik a házhoz vinni. Könnyen is férjhez megy a gúnyás leány, ha még különben szegényecske is. Mert életre szóló vagyon a tisztes, módos

Nem felejtem, mily kedves voltál mulatságos, és kis bolondsággal az éjszakában, hirtelen megálltál mint akit fejbe vertek s szóba elegyedtél velük: az angyalokkal kik nevetve repdestek szárnyaikkal sokan, egyszerre suttogva áldott ünnepet kívánva, csókot nyomva homlokodra. Mily szépséges éjszaka volt s milyen szép voltál te is ,kissé meglepődve"mikor s ütött  a hold és  ütött  a toronyóra odafönn, a csoda  tudja, mi volt akkor, szép volt mégis, megható volt, s oly ragyogó  mint az a sok világító  fénycsoda a sok gyertya s a fenyőfa illata minden    úgy tűnt az éjszakában, úgy ömlött szerte szét az illata mint a hangtalan szerelem, mely megható és  kimondhatatlan ,  ha a szív már csordulásig van.

Kegyetlen csend van körülöttünk időnként riadva egymást nézzük, de nevetés, szerelmes csók nincs csak alkudozunk,régóta van ez így . Vajon meddig lesz kényszermegoldás könnyeink úgyis elapadtak régen , állunk egymás mellett illedelmesen míg elzsibbadt lábaink remegnek. Kétségtelen megszoktuk a maradást csak tövisek kötik össze szívünket egybegabalyodott lelkünkben fáradás , a gyenge fényben szemeink szárazak . Érzéseink lassan hadakoznak ellenünk magunk sem tudjuk mit hoz a jövőnk játszani kellene egy kis romantikát mik szívet bűvölnek és csiklandoznák . Szórakozott a barátságtalan sors keze mikor még biztatott  a gyönyör ereje csak  betokosodott szívek merevsége van jelen ,a  rideg derengés hideg ereje.

A muzsikaszó  szép mesterség, lehet méltán szeretni-érzelmesség, nincs ott bánat, nincs  kedvetlenség, amikor zene kezd  szétterjedni. Terhes bút, sérelmet, bajt elkerget testet, lelket  tisztít   s dédelget jó kedvet ad egyből  mindeneknek, egyaránt felnőtteknek-gyerekeknek. Az égi tüzes csillagok  védik hangját mely éjjel villog, csillog ,bátran sajátos szeretett kényszerrel hajtva mind  kicsiket, mind a nagyokat.. A  fénylő nap járásában  a művészet a hold fogyta s  annak megújulása találkozik mind reggel, mind este, a muzsika szó az emberek lelkében.