Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Szomorú hogy te néma vagy velem vajon miért választottalak téged, érzelmek és egyforma gondolatok ugyanolyan benned ,mit tartogatok. Miért tűntél beszédesnek- mond reád néztem s megpecsételtelek várom az ígért üzenetet -küldted ? Vagy elfelejtetted ígért jöveteled ? Én nagyon megvádoltam ajkad, nem vagy méltó beszédes énemhez vajon hazugságot rejt a zárt szájad vagy csak várod hogy kérleljelek.? Bár lerészegednél hirtelen egyszer nem  törődnél az emberek törvényével lehet kizökken majd szavad, könnyekkel lehet varázslat faragta meg a lényedet. Szeretnélek megváltoztatni egyre tán egyetlen szóval biztatni lelked, szeretném karjaimba tartani tested egyetlen szavam meghozná könnyed. Szeretném megátkozni titkaidat mik nem hagynak szóra bírni sosem oly érthetetlen számomra minden csak ennyi lett volna a küldetésed?[W.B. .

Elenyészek mint egy  friss  illat mellyel tova libben  a gyenge szél, lehullok panasz nélkül a végnél mint egy rég  elszáradt falevél. Elhalok mint gitár húros dalom elhalok szelíden,mint  bánatom tündökölve éltemben lassan múlok mint a nap, ha lepihen-álmodok. Elhervadok , mint a  virágszirmok mely mosolygósan hervad alkonyán, azt kívánom, hogy akire  én vágyok mosolyogva jöjjön elém,csillagon. Mint a természet ősz halála keservén mikor a tél is erre igyekszik felém, azt kívánom, hogy szerelmem élete legyen szebb, nemesebb, szelídebb. De az ember mindig  egy hamis hang, mely összhangba nem megy át sosem gyáva jajszóval zavarja magát kéjjel egyre keresi a harmóniát,megkésve. Megbocsájtok halk várakozásomban  mert élni sem tudok,míg nincs párom merszem gyenge, rosszaságra gyáva, nyomorúságomban  lelem pusztulásom.. Perceim  kínban haldoklók  állomása köszönet nincs benne,  új bátorításra szinte  csak több  száz élettel tartozom akkor szabadulok fel a v

Éjszakai vad szelek csatáznak jeges halmok s hegyek felett, az élet örökké fázik magában ott is ahová én megyek. Isten hozzád,kis tavacskám zöldellő gyönyörű kis ligetem, tőled is a sors keze elszakaszt, így tündéri kedvem is elmaradt. Ha odvas fáid hűs árnyékában már csak szent magányt karolok, égi ihletek kesernyés bűbájában szállnak tündéri viharok. Ha az élet apró nyomorúsága felduzzasztja bús keblemet, szerencsém kis magányossága visszaadta csendemet. Ha összezavar, én esetemben, a sors ellen panaszt indítok, korhadozó fáid közt a fülemüle engem tűrni, szenvedni tanított. Kár hogy minden csak mulandó az idő rabláncát viszi ki halandó, Isten hozzád, kedves kis virágok szívem,itt veletek mindig boldog volt.

Karácsony csilingel fehér télben  csipkésen rezzen,kékes ködben , arany szánkon minden ragyogó sok színes gyertya csodát villogó. Fénybe boruló égi élet mennye fény csóváját hinti szerte -szét apró pelyhek hullnak zöld fenyőre arany szállal körbefogva menetét. Lent a földön szent csoda parázslik keresztben hullnak ezüstös tollpihék, érezzük ünnep ragyogása közeledik szikrák szállnak házak hideg fényére. Fények villognak,mint égő lámpások mindenki boldog ,s a kis angyalok finoman szállnak zöld fenyők ágaira dicsőséget hintve a csoda országra. Új világ kezdődik, -bölcs királyok láza reánk tapad, lelkünket zenével felrázza, a csillagok kékesen mind jobban égnek jelzik a Szent Karácsony békés meneteltét.

Az élet szomorú,száraz ágak ringnak lelkem bánatos nem találom a szádat támolygók az utca kockakövezetén kereslek mindenhol,  eldobom verseim. Kávézóban ülök körülöttem üres, szívemben születik ártatlan mesevers a nap csak annak süt, ki kitárja testét aki méltó arra, hogy megemlegessék. Eltűnt idők nyomát sohase keressed azt aki zaklatott szívvel vétkeit feledi keserű a szám mégis a szádat keresi ne hagyj el soha,nem tudsz elrejtőzni. Észre sem vetted az ige boldogságát. gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj, lassíts, várj rám ,az élet nem versenyút halld meg a zenét  mielőtt elillan. Megfékezhetetlen vágy sürget keserűen megbújni testedben míg felmelegítlek, de ne tudd meg soha hogy torvényesen keserű szájízzel édes álmokat  keresek.[W.B.]

Marinak  hívták, az ő fajtájuknál nem is  volt más nevük, csak a kereszt nevet szokás adni. Enyedről hozta be az anyja a tanító kisasszonyékhoz. Azért éppen oda, mert az öreg nagysága nagy kert bolondja s a város végén tart házat, hogy tágas helyben ültethessen.   Mari nem csak azért megy szolgálni, mint a gazdag leányok, hogy tanuljon   a városon, hanem elsőben is a pénzért  , mert ő haza is kellett ;segíteni az otthon maradottakat meg aztán ruhákat is akart vásárolni magának. -"A másik felét bennhagyjuk a kisasszonynál, amikor jól meggyülekezik, vásárolunk vele neki-" így hagyakozott a Mari anyja a bérnek sorsa felől. Mert nagy szó az a pénz. Aki meg nem szerzi a száz és kétszáz  között, az várhatja menyecske korában. Egy kicsi szőttest, vastag gyolcsot, kendervásznat később is teremt ki magának az asszony, de a drága holmit, azt ládában illik a házhoz vinni. Könnyen is férjhez megy a gúnyás leány, ha még különben szegényecske is. Mert életre szóló vagyon a tisztes, módos