Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Csinálhatsz, amit akarsz végre, nem zavar szemtelen nézeted, bűnbánatom a zsebembe rejtem, ha netalán elfogna védekezésed. Kiütött a csömör piros ajkamon, mégis kockáztatsz ártatlanul, gondolod, nem vagy énednek ura, hadd, hogy magyarázzam meg újra. Gyakran ébredek hétköznapokon mázlisan, bonyolítom a mondatod, mondd, miért dereng fény arcodon, mikor még a bókod is ártalom. Vedd kihívásnak kemény szavaim, fesd az ördögöt gyakran a falra, mérgezd meg vizemet határozottan, s gondolj a félszavaim kiáltására. Fond magad köré sok lódításaid, mik legyenek neked boldogságaid, csábításaid fedezzék ostobaságaid, durrants, hogy hallják kiáltásaid.

Te, akit szinte hogy elvesztettelek, mikor leszel megint együtt velem ? Kegyetlen egyedül nézni a tűzet mely lassan duruzsol holt fülembe. Hosszú utakat tettem meg érted és egyszer sem találkozom veled, forró agyamban terjed az üzenet biztos hogy nem lehet, hogy nem lehet. Megébredek nyugtalan éjszakában nézem az órát, de nem vagy velem szomjas , éhes vagyok, fantáziátlan nem értem magam: nem a szerelem mi kutat bennem egy csepp érzelmet, csak hiányzik, hogy veled lehessek és szeretnék beszélni csak teveled veled, mielőtt holt agyam kihűlne. Már minden vágyon lassan átmentem vágyaimban nincs semmi kegyelem és mégis mindig visszatérek melléd nem tudom merre vagy, hova szöktél?

Az élet rövid, bár ezt a gyermekeimtől kaptam az élet rövid, az enyém rövidebb mert -adtam ezeregy aranymézes módszerrel már kioktatott, ezeregy finom átkos, meggondolatlan módon. A gyermekeim elől tartok. Legalább a világ ötven százaléka borzalmas, ez egyhiteles felmérés, bár ezt én gyermekeimtől eltitkolom amennyi madár van annyiféle kővel dobják. A sok imádott gyermek között,egyik tömött zsák elsüllyesztve egy tóba. Az élet rövid s a világ legalább csak félig romlott, és mindenfajta más  idegen között van egy, ki téged tört meg igazán. Bár én a gyerekeimtől titkolom ezt. Próbálják eladni nekik a világot, s hazug házeladó aki sétál csiripelve szarfészken át s magyaráz jó csontokról: Itt ez a hely csodásabb kéne legyen. Sokkal elviselhetőbb kéne legyen az új világ.                              Good Bones [ BY MAGGIE SMITH] Life is short, though I keep this from my children. Life is short, and I’ve shortened mine in a thousand delicious, ill-adv

Tudom fáj ,hogy néma lettem, magam bátorítom érdekelten, tudom csalódtál énbennem de kérek egy kis türelmet. Mert szebbnél szebb szavaim már elfásultak kertek alatt , homlokomon gyűlt apró ráncok, izzadtan kínozzák magukat önzőségem átka értelmetlen , mert tartanálak mindig és örökre keresném átkarolt gyöngédséged de büszkeségem oly kegyetlen. a forró éjszakáknak vánkosában bújtatom szavaim maradékát átkaroltan szépítem álmaimban önnön szívemnek buja fájdalmát nehéz teherként elviselném , ha rám nézel kutatva múltamat , vad viharos szelek vágyaiban csillognak szemeid mámorban . Játszottunk hamisat ,kegyetlenül , másképp akartuk ,nem sikerült , elfáradtan töprengünk magunkban ki a vesztes, s a pálmát ki nyeri meg

Valami megrepedt bennem , dong ,mint egy rekedt tücsök valami vonz tenni ,s megvetni és lopni gondolataidat édesen. Azt teszem ,amit nem akarok, játszok vidáman szerelmet ölelek ártatlan szomorúságot de büszkeségem nem engedem. Nem tudok ellenállni magamnak mert ajkadon látom a csókom itt felejtett szavaid dagadnak és annak látlak,ami nem vagy. Nem értem,de megsemmisülten áhítattal várom az elítélést, vajon nekem is jár megszentelés amit a perc gyönyöre adhat. S ha bennem a kínok hullanak mi lesz ,ha nem hozol vigaszt mi lesz ha nem lesz majd erőd, megtalálom- e magamnak az erő.

A hitek , amikor záródnak kapuk zokogják búsan bűntudatuk nem ismerik közönyös válaszunk megállnak közöttünk egymáson . Fortyog a láva bugyborékoltan kettéhasítva hideg közelségünk buzognak időnként szándékosan tagadva hátramaradt végzetünk . Mordulnak percek hangos gonggal szakadoznak a hitek napkoronggal s minden mi választ vár akarattal ürességet tetéz testünkön gonddal. Volt hited csak egy kisiklott álom oly félelmetes az örökkévalóságon meglátod kegyetlenül a láthatáron kicsúszott bizalmad az üres vágányon.

Hiányod megint bevájt szívembe csak sápadt lehelet száll bennem , minden hitetések győztek kegyelemmel mert győzni szerettem és asszony lettem. Később kiismertem magam erre meg arra kóboroltam az illatok egymásután szállnak utánam tagadva titkodat . Felelet nincs hiányodról szél sem rebben , de meddig várjak utánad ha a csonka híd karfája ami volt kezünk támpontja már rég elmállott a szélben. Kitudja hol és merre ott vagy egy másik szerelemben , s ha keservesen csüggedek csak éveket kesergek hosszasan múló gyűlöletet mely bűvkörödben megreped , csak szenvedély emlékeztet hogy fáj hiányod és minden rossz meg jó mit veled megéltem . [W.B.]