Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Ezt a szerelmet hogy felejteném el, ezt a titkosat,  furcsát, boldogat melyből csak ráncolt homlok maradt és a  tíz éves izgalom szétszakadt. Hogyan érezzem, s hogyan nézzem hisz  mellemre sosem  tűztem fel, előlem is lánc és lakat alá rejtettem látszólag takarja be a por,békével. Figyelem, mások ajkáról be könnyen indulnak szavak, rondák  bűnösek míg én, akármilyen szép vallomásra úgy érzem,hogy  tiltott mérget  eszek. Nem tudhatod , én  belenyugodtam bennem marad zárva,az  örök titok ezt az oldalt  mások hogyha látják, képtelenség, de én  rá sohasem nyitok. Sokszor szerettem volna  kiáltani Neked, míg a Sors  sötéten  közöttünk nem állt: hogy mi voltál nekem: barát, szerető,ember, szerelemem minta és férfi -ideál. Most éghet robbanásig a kályhám a szép  napos tavasz hiába hiteget, én belőlem kint ennyit látnak csak mily vidám s  közben szíve megmered..

Kis lepkeszárnyak verseim szétnyílnak tavaszi aromában négy szárny , pár szín velük van festők kezében mintás tervek. Pillék  vagytok, szegény beszédűek s mégis kicsit olyanok mint magam repüljetek hát hivalkodjatok, a rokonságot meg nem tagadom. hálót vetek oda, ahonnan felszálltatok. Szép kicsi pillangós verseim ha távos  idő majd eltelik, be színesek  lesztek még mindig s be üres lelk ű  lesz az anyátok.[W.B.]

Ha az emberi életet Istenben boldogult papunk hasonlíthatatlanul szemléletes prédikációi szerint valamely patakfélének képzeljük és ahhoz hasonlítjuk, akkor minden nehézség nélkül rátapinthatunk a tyúkszemére és megtalálhatjuk a hübnerót. Azon kezdem, hogy Jóska nem ismerte az apját. Ha az anyjának hinni lehet, aki mosogatóleány volt a maga virágjában és valamerre nyomtalanul eltűnt (hír szerint Bukarestben él), ha tehát az anyjának hinni lehet: nem is volt apja. E szerint tehát Józsi parthenogenezis útján jött volna a világra és életének a patakja nem két ágból eredt, mint a rendes embereké, hanem csak egy ágból, mint a Duna s az sem valami nagyon finom volt. Úgy, hogy Jóska egyáltalán nem született mágnásnak. De a Gondviselés a maga verebecskéi között az ő buksi fejére is kiterjesztette gondoskodását és úgy rendezte, hogy az anyja éppen Kozáknéhoz adja dajkaságba és ne máshoz. Miután az anyja két hónapi tartásdíj kifizetése után, amely eléggé fedezte erre az időre eső krumplipép-sz

Az ajtót mögöttem becsaptam mint aki utoljára van otthon.Ebből elegem van! vajon meddig tart ez a helyzet -egy életen át? --Köszönöm ,de nem kérek belőle többet.Meguntam a mindennapos háborgatását a féltékenységi jeleneteit ok nélkül. Elég. A fejéhez vágok valamit . Tíz év elveszett, közöttünk, egy asszony   élete a szemétbe dobódott . Miért?Mert azt hittem, szeretem. Úgy érzem, ez most más, mint a másik huszonkilenc alkalommal, amikor veszekedtünk és  tudom ,hogy magában megbánta amiket mondott ,de  nem éreztem hogy szüksége van egy  sajnálatra hogy megígérje, hogy jó lesz. Tudom, hogy nem lehet. Nem tud, nem hiszem  hogy még  akarom. Július van  meleg és tele van szúnyogokkal  az egész Kolozsvár. A Szamos  valahol jobbra halad, de alig hallható. Több mint egy hónapig nem esett, és vizei történelmi minimumra csökkentek. Nyugdíjasok sétálnak  láncos  kis kutyákkal, közben folytatják a nosztalgikus beszélgetést arról, hogy mi volt a „jó”. Ahogy kiérek a  sikátorok közül a cipőm sar

Mindig állítom-ringott örökké a világ hajunk selymén maga a haj csigák vállán tündökölt , füstben szálldogált a gyermekek nevetése ami zongorált . Néha felriadok egy -egy éjszakán foxtrottot énekel vígan, nagymamám hallgatom kedvvel,füst ,zongoraszó , tündököltek esték a nyári éjszakán.. Majd jöttek körülöttem zavart lépések eltűntek esték, egyre azon tűnődök hogy elnémultak a füstös jókedvek még búcsúra sem nyújtották kezüket. Úgy elszálltak az évek és a kedvek, mind ritkábban hallszik zongora ének tavaszi szél száll lázasan közöttünk nagyi foxtrottját hallom egyre mögötte.. És megtanultam az örök törvényeket a vihar mindig arat ,szelet vet ,esőt ver megtanultam hogy a hit néha kitaszít csak a szeretet, mi sohasem vakít.[W.B. ]

Úgy dobban szívem ütemesen telnek percek ,órák, évek úgy sietnek az ütem léptek, én csak dermedten figyelek. Ma néma lettem, a gyönyör velem, bár mosolyom örök remény és szabadon repülhetek fényben arany boldogságom közelében . Holnapra díszben áll a lelkem ajkamról vergődik halk remény pillám verdesi lehunyt szemem, szívtelenséggel telt el minden. Mert e csodáknak vége felé csilingelnek apró színes fények, hallom hangom,énekem rezeg kaput nyitnak nekem színes rések. [W.B.]