Bejegyzések

A Hold emderei

 Oly, üres lett a szívem,lezárult , csak egy kis rés naradt nyítva rajta  hol ki s be leng egy kis  gyenge szél még csenevész ,még tanulatlan.. Minden üres lett korülottem Igy én   ülök    a kerek Hold peremén lábaiml  óbálom   a nyugtalan ürbe s a Holddal együtt,vigan nevetünk.. Csak a zsinoros lajtorját figyelem, mely  ö sszek ö ti a Holdat a Folddel és emberek sokassága jon felfele kik sietnek utánam rongyosan,étlen sietnek a megrozzant kotélen. felém. Egyesek óly árvák mint az  ö regek mint akik  ö rsszel padon üld ö gélnek hideg szélben kalappal fejükon osszetorten néznek a Hold szemebe  

Mint Coreley

Kép
 Bús ködön át a május lángja Szikrázva, játszva rám ragyog És elringatnak, fölzaklatnak Piros, tüzes káprázatok.   Úgy érzem: égő, nagy tavaszban Járok a rózsák szigetén, Hol ringva, lengve, száll kerengve Májusi szín, májusi fény.   5 a nagy tavaszból idecsillan Egy-egy rejtelmes asszonyfej Susogva-zengve, rám üzennek mint ősük, a nagy vidék Coreley.

Az én lelkem

Kép
 Az én lelkem a felhőkkel rokon Tépett szárnnyal, búsan, borongva jár, Várat épít ködös hegyormokon, Szegény kolduskirály.   Arany palástját néha ráveti Incselkedőn a gazdag alkonyat S megcsillannak a felhők szirtjei 5 a szürke ködfaiak.   Meg se pihen, már húzódik tovább A búzatermő, barna föld felett Hol a fürtös, fehér tarlóvirág mind néki integet.   köszönti régi játszótársait a könnyelmű pipacs virágokat Az öreg nyárfák beszédes ágait akiktől úgy elszakadt   Bolyong, míg egy karcsú rózsát talál A rózsa szirma egyre, egyre hull  fölötte halkan, csöndesen megáll És sírva ráborul . . .

Oszi dallam

Kép
 Az erdőben kihalt minden élet Vetve már az ágya a levélnek, A juharos méla lombhullása Tanítgatja lelkünk lemondásra.   Elszállott az erdő édes álma Nem szűrődik dal a lombzúgásba, még a kis madár is mintha félne Ebbe a riasztó csendességbe!   Szegényesek lettek a virágok Viseltes a selyem zöld ruhájuk Hol tavasszal esküvőjük tartják Dér fedte be a kis patak partját   nyoma sincs már a gyalogösvénynek,  minek ösvény, ha kihalt az élet! S itten járni ugyan ki kívánna, Hol hallgat a pásztor furulyája?   Csend, néma csend lakik az erdőben S panaszolok rajta átmenőben  Szívemre is őszi napok járnak, Vége van a nótás szép világnak

Meghalnék boldogan

Kép
 Meghalnék könnyen, büszkén boldogan Csak egyszer szépnek álmodnám magam Olyan örömmel térnék a sírba Csak egyszer hullna lábamhoz sírva.   De oly borús és oly reménytelen, Örök vergődés így a szerelem A lelkem tiszta, ragyogó, fehér Mesevilági drága kincset ér.    A szívem is jó , fiatal, meleg S a mélyén gyöngyös nóták rejlenek Bátor, erős és dolgos a kezem, S az érintése lágy habos selyem   De a szemem józan, hideg, komoly Az ajkam szélén nem villan mosoly A lépésemnek nincsen ritmusa, Vállam se hajlós, csábító, puha.    A csókomnak is hideg lángja van Álmodva hull, fehéren, hangtalan Örök vergődés így a szerelem! Mindig borús, mindig reménytelen.   Csak azt tudnám, hogy vágyott utánam Nem volna többé, ah ! semmi vágyam, Csak egyszer hullna lábamhoz sírva Olyan örömmel térnék a sírba!   S ha egyszer szépnek álmodnám magam Meghalnék könnyen, büszkén, boldogan S nem volna többé, ah! semmi vágyam Csak azt tudnám, hogy vágyott utánam. 

Az a csók

Kép
 Hideg  az  ajkam, névtelen,  bágyadt Amikor szólna,  hangtalan  reszket Szomorú,  sápadt. Búcsúzó,  könnyes  tavaszi  éjjel Pirosán  izzó  csók  lángolt  rajta Szerelmes  kéjjel Rég  elfeledte,  rég  megtagadta Mérgező,  édes,  megölő csókját Az,  aki  adta. Én  is  feledném,  én  is  tagadnám Ó,  azt  a  csókot vissza  is  kérném, Vissza  is  adnám De  soha többé,  már soha többé Utamba  nem jön  Kerül  már  engem Mindig, örökké. Hideg  az  ajkam,  névtelen,  bágyadt, Koldus betegje  annak  a  csóknak Annak  a  vágynak. S gyötrődve  értem,  híven  halálig Egy  bús, forró  száj  én  beteg  ajkam Csókjára  vágyik.

Ide le

Kép
 Itt lenn a Virág mind halandó S a madárdal rövid nagyon Én az örökké tartó Fényes Nyarakról álmodom.   Itt lenn az ajkak elpirulnak S nincs méz a fonnyadt bíboron Én az örökké tartó Édes Csókokról álmodom.   Ide lenn minden szeretőnek S barátnak ajkán siralom Én az örökké tartó Páros Hűségről álmodom.