Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Fanyar gyümölcs-szag kóvályog, ilyenkor a szemünk az égre néz, majd földre pillant — egy percig est és öröm jön s ellep az egész. Itt-ott a szél faágakkal harangoz. aztán elül csilingelő  hangja is. kint úgy dől a pihés, kék boltozathoz a hegyi erdő, mint egy bronz pajzs. Az első musttal  ma felköszöntöm az ibolyaszínű, esti hegyeket, vadhús pirul a nyárson és a tönkön. friss a kenyér. És jó, mert én  szelem. Állunk az ablaknál, az égre nézve, a hold patakja zúg nagy mezején, lassan libeg föl egy felhő gomolyag szomjú, sötét folt s issza azt, mi fény. A háztetőről füstöt küldök én ma nézd, áldozatom föl, az égbe fut, nem megy magasra, de tiszta, néma, elnyom az alom, bezárjuk a kaput.[W.B]

Isten áldjon Eric  szülinapodon szeretlek én, hidd el-nagyon-nagyon, soraimmal ma szívvel  k ö sz ön telek  nagyon gyorsan teltek el a percek,évek. Csak most születtél nem is oly rég én meg sehol nem voltam akkor még nem tudtam , mikor világra j ö v ö k másfél éves angyalka várja j ö tt ö m. Bár bébi vagyok s  még nem beszélek de szívemben százezer szó repdes, boldog vagyok ha  közelembe érsz . két kézzel intek neked-gyere még. Te nem is tudod mennyire szeretlek mosolygok egyre ha felém igyekszel de úgy látszik ritkán  veszed észre hogy kistestvéred vagyok én aThomi. Kicsike szívemben te vagy nekem édes barátom,  egy testben egy vérben én leszek neked a legjobb testvéred te is hasonlóan tedd,  ígérd meg nekem .

Mereven, áll bennünk a kötött fájdalom mit egymásnak oly könnyen okozunk harmatos könnyeink nehezen száradnak lelkünkben az érzések csak bólogatnak De ,néha haldoklik valami bennünk bár mindig tüzesen lángol érzelmünk maradt a vágy és lehet alkalmasan eggyé forrva bennünk ébren zavartan . Néha a hétköznapok olykor ridegek csak akkor van ünnep,ha itt vagy velem e rögtönzött szerelem óvja a szívünk de néha lazítunk,szabadságot kérünk. Mert örök szerelemben lehet haldoklunk a megtisztelő álomban ott van a csókunk mert túl tesz mindennél a féltő oltalom születésünkkor kapott csillag jóslatunk. Mit érzünk szívünkben fájó,de való több ezer éves emlék maradandó ámítani nem lehet ,bárhogy is remélünk te maradsz nekem és én tiéd vagyok . [W.B.]

Viruló fényben kergetőznek, hajamon a szél gyermekei, simogatom puha kezemmel csitítom játékuk sebtiben. Fogynak napsugarak sejtően vakítanak arany lángokkal, duzzadt álmatlan éjszakán, csak árnyékuk marad talpán. Sietve ,szétborzolt lombokról perdülnek zizegő levelek, sárga utakon futkorásznak kergetik egymást nevetve. Dudorászva zeng az égbolt kemény hangon figyelmeztet, a fellegek lecsüngnek az égről, és rongyosra tördelik a földet. Kacsint a hold félig meztelen, fújja bánatát szerte szét, bevilágít a szemek tükrébe, kéken ragyogtatja testét a lég..[W.B.]

Olyan különleges ez a nap legjobb bátyus  szülinapja de jó neki hogy ily hamar bevette már az életkanyart. Három év egy külön álom, én is  ilyen napra vágyom, de még csak papucsban járok a három éves mulatságodon.. Rajtad feszül egy új csizma amit boldogan hozott apuka, nekem meg csak  zörgő  dukál bébi szívem dobogva gratulál. Legyél boldog édes bátyám számomra te vagy a bálvány engedd hogy megcsókoljam lángra gyúlt arcod pirosságát. Kívánom ,hogy  nőj nagyra s maradj mindig vidám, pufók, kivel mind jobban boldogulok nincsenek k ö ztünk konfliktusok. Tiszta szívből kívánom neked hogy a tortát étvággyal edd meg még mindig  a legjobb ajándék ahhoz képest amit én eszek. Puszillak sokszor drága Eric ki számomra a legjobb testvér, majd amikor én is nagy leszek több mindent jót kívánok neked.

Alaktalan lettem, de a fő baj nem ok inkább hogy idők alatt folyton változok, mire nagy nehezen leírhatnám okom már nem illik egyetlen szó se arcomon. Gyorsan fut  az  idő, de dolgát megteszi egyetlen napnyi hét,  akár mint egy év s ha fölkelek már annyira más vagyok egészen más mint ahogy tegnap este volt. A tükör csak halvány igazolás arcomon legföljebb vissza néz rám egy vérrokon s mint akinek százszor megfaragták testét érthetetlen metamorfózisai csak ellentét. S alaktalannak lát buján  aki faragott ami  folyton változik  a még változó időkben, válaszom egy önkéntelen szó  egy létező égi kép, pillanatig marcangoló. S a hiteles látszat ma már csak ígéret, hogy  elmaradozik  egyetlen reményem s lehet tavasz, nyár, ősz és újra tél kezdet az új  alakomban a múltam is szenved.