Egymagamban
Nem szűkölködöm szeretetben, osztogatom mindenkinek szét kéjeknek boldog sóhajában nyugtalan lelkem csak holtlét. De engem csak hűs vigasz ér szívem dermedt szíveket kér, meddő szerelem mi megmarad szívembe zárom és meghasad. Mert akaratom nagy vágyában szívem lángra gyúl avatatlan, s loholó múlt másnapra talál mi közöny volt könnyen elszáll. Mindennap csak egy-egy sóhaj a szép mától a holnapi napig s meddő életem terhe egy robaj súlya apránként ream tapad. És csak forog körbe- körbe életem repedező vas kereke, s nincsen tér sem idő közte csak boldogságom törött össze. Szivárvány íze van vágyamnak, száz színben ring, oly súlytalan ölelések, csókok forró lázában, kéjjel hevítik szám várásában.