Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Szeme mint a csillag ragyog ha ránézek boldog vagyok keze mintha bársony volna mikor arcom simogatja Szava mint a cseng ő  harang nincsen benne sosem harag mosolya a legszebb álom boldogság fog el ha látom. A mamámban hogy is lehet ilyen áldott nagy szeretet az én kicsi gyermekszívem sosem fogta  fel ezeket. Nagymamám boszorkányka. be nem áll kicsinyke szája mesélget vagy énekelget fakanállal megfenyeget. Oly jóságos  a  drága szíve amely ott  dobog kebelében nagy családnak  ő  a    tüze mindig tesz-vesz szorgos keze. Megígértem ha nagy leszek én is ilyen mama  leszek, nagymamám  két  szeméből   soha ne hulljanak   könnyek . Majd ha egyszer  megöregszel szép meséid meg keresem, csakhogy meghozzam a kedved s én tartsam benned a lelket.

Lehetett volna A hosszú utcán ahol lakom zavart szél kavarog, kora tavasszal napozunk egy árnyékos padon s mikor tenyered jelzi jelenléted egy nyugodt üzenet kering szívünkben. Csapzott hajjal a melegben ébren álmodunk egymás vállán nyugtatva karunk. Széljárta utcánkon emberek jönnek mennek délután felé, időérzékünk meggyengült mint annyi minden. Ilyenkor könnyű a csevegés nem akadályoznak semmiben csak te kérded egyre kellenek -e ezek a beszédek ? Igazolnak e valamit az eljövendő esélynek? Lehetett volna ,de nem így történt az ész nem kapaszkodott semmiben. maradt a napozás délben. [W.B.]

Kell legyen kell legyen egy férfi, aki nézésével simogatná testem és becsukott szemmel éreztesse, hogy szent-békére virul az életem. Egy férfi aki teljes egyensúllyal helyére billentené szívem ritmusát, egy férfi, aki minden bizalmával tisztelettel átadná optimizmusát. Kell legyen kell legyen egy ember, kitől elporlad minden mi torz ,hamis egy férfi ki gyöngéd s vad erőszak, együttesen korbács és balzsam is. Egy férfi- ember, kiben pokoli játékok robaja mellett is egy égi hang dalol, egy férfi kinek szava csak simogat és csókokba fulladna szájamon.. Kell legyen kell legyen egy férfi kinek szent szava a szívemhez elér medréből finoman kileng majd felém  szerelmen is túl a nagy csendeken. Kell legyen kell legyen egy férfi, kiből a vad láng bénultan kihuny, kiből a dac a semmiségbe hamvad és önmagától megtorpan a gúny. A szomorú és kirabolt szívemnek oly keservesen nincs már semmije, hogy a mágikus, bűvös, drága ember kell valahol legyen nagyon kell ...

Nem tudom, kinek higgyek, mert az egyik azt mondja, hogy Székelykő várát az óriások építették, a másik meg azt, hogy Thoroczkai Vendel vajda őkegyelme., ennek előtte hatszáz esztendővel.     Akkor, mikor jöttek a tatárok. Már akárki építette, a tatárjáráskor Thoroczkai Vendel uramé volt a vár, mely a magas hegy tetejéről büszkén nézett le Nem tudom, kinek higgyek, mert az egyik azt mondja, hogy Székelykő várát az óriások építették, a másik meg azt, hogy Thoroczkai Vendel vajda őkegyelme., ennek előtte hatszáz esztendővel.     Akkor, mikor jöttek a tatárok. Már akárki építette, a tatárjáráskor Thoroczkai Vendel uramé volt a vár, mely a magas hegy tetejéről büszkén nézett le Nem tudom, kinek higgyek, mert az egyik azt mondja, hogy Székelykő várát az óriások építették, a másik meg azt, hogy Thoroczkai Vendel vajda őkegyelme., ennek előtte hatszáz esztendővel.     Akkor, mikor jöttek a tatárok. Már akárki építette, a tatárjáráskor Thoroczkai Vendel uramé v...

Volt egyszer egy varázsló,aki a nagyvilágot járta. jövetelét    es távozását ,erős hangú trombitákkal harsogva jelezte sok gyorslábu legény.   A varázsló mindenütt csak az okosokat ,bolcseket es hatalmon levoket kereste,,mig az egyszeru ,tudatlan embert messze elkerulte.      Egy szovoszeket  hordozott magaval..Nagy urak fenyes udvaraba,amikor megerkezett,felallitotta a hires szovoszeket s az osszecsodult sok bolcsnek ,sok urnak magyarazta.      -Ime a buvos szovoszek amelyen itt szemetek  lattara szovom a vilag legragyogobb,legcsodasabb fatyolat. Szinei a szivarvany minden szineben pompaznak.De ezt a csodat meglatni ,esszel folerni csak okosnak,bolcsnek adatik meg.Nezzetek itt ezt a halvanylila savot,amely gyorsanmozgo ujjaim alatt mer el is keszult. Lattatok valaha ,ilyen bibiborvoro madarat,mint amelynek szarnyait ezen a fatyolon en igy megnovesztettem?     A sok nagyur a sok okos es bolcs ember bamesz ...

Amikor szívem kapuja kinyílik, s rajta besurran a fátyolos bánat halkan, mintegy gyászoló hölgy  bánatos sírás remegteti a számat.   És omladozik szívem ósdi vára megvigasztal a csókod lobogója, feltűzöd lelkem karcsú árbocára erős karjaiddal hízelkedően átfonsz.   Boldogan, kicsiny szobánkban ülve, szürcsölgetjük a csókok szűz borát s felzeng a lelked s a lelkem zenélve, mint nyári éjben illatozó orgonák.   Egymást karoljuk szívvel enyelgőn s fürdünk a mézes, édes csóközönben, szívünk gyorsabban ver, mint vad szellő részegen ringatsz, dédelgetsz csendben.   S ha jönnek szürke hétköznapi órák, mikor a szerelem ruháját, levetjük s egymás helyett az életet, a zsémbes szemek biztató mosolyából keressük.   Morcolódó, vén nénikét dédelgeted aki sokszor hagy lelkeden mély sebet te segítsz akkor is vinni a keresztet lelkem sebeit csakis te kötözgeted.   El sem tudom mondani, hogy ki vagy te? a barátom-e, szeretőm-e, va...

Úgy fáj,fáj minden csontom ize pislogó órák dohos-szagát kergeti testemben, húszéves renyheség, sóhajában hosszan az elnyűtt létem. Úgy fáj,fáj minden porcikám ize forró sóhajt füstöl néma ajkam részeg percek terelgetik fájó lábam csúszós hidak régi korhadt peremén hogy rémület tükre lett az arcom, lankadó percek, most, már ólmosan repedező idők dohos-szagát  űzik szívemben, húszéves bánatom kínján. A szerelem sem titok már előttem, nincsen, mi mentse kedvem e percben, bárgyú higgadt öntudattal fulladok volt-álmaim emlékeivel elballagok. Mozog, a föld még és tüzeket ápol fejemen, vihar verte virágos illatok, fürge, fiatalos ütemmel kergeti azt ahogy akkor,volt- csak az az út sehol. Mit őrzök, őrzi velem viharos álmom futnak a habon híd mellett a part felé, és villog fölöttem a víg nyárfalevele ugyanott megállok s elgondolkodom.[W.B.]