Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

 Világosodik már a hajnal, nyílik szeme színe s bimbója kibomlik hűlt helye az éjnek,rémek,  árnyak  nyomát bottal ütheted nyugodtan. S a reggeli szellő is serényen válogat lobogó sörényével a cél s az üldözött  gondolat, akár a légszomj, akár összhang, véres idill s félelem egyformán fojtogat. Becsukja  perzselő  hevét a Nap  heve, zavartan tolakodnak vissza   az árnyak, a csapdába zárt  pillangók keservére vesztébe  szalad a bosszúálló indulat. A hangulat, maga sem lázad elvégre csupán-csak mulattat mint igaz beszédben a hangsúly, figyelem és lélek együtt és külön, tisztán kihallható,  erkölcstelen. 

Zárt autóban összezsúfolt kis csirkék utaznak, biztos egyetlen végzetük felé, a sok rácsos vasrekeszekben pihegnek, nem csipognak,de izgatottan lihegnek.   Zárt kocsi mögé húzódtam egyenest nem előztem,szívem nyugtalan lett, egy adventi ünnep kora délelőttjén sok fehér tollpihe a hajam befedte.   Visz minket a gonosz, erősen csipogtak: hiába csipogunk a világ nem velünk tart, tápláljuk egymást, kis sorsunkba harapva pici tollpihék,bilincsbe zártan, zavartan.   Minden mindennek része, és egészbe egymáshoz tapadva halálfélelemben, tollpihék szállnak közöttünk leverten míg sötét vér csillog fehér tollpihékre.

 Lakat nélkül szabadon állnak a polcokon  emléktárgyak, kitartanak mellettem, a gond gyötrelmei vigyáznak ,s a szél valami régi forró csókokról suttog,s elporlad tőle a csont. Eljön az én időm is, megöregszem nélküled, mértéket vesz rólam a halálhoz az életem mert,csak az igazolhatja gyönyörűen, édes szerelmemet,mit semmiért sem adhatok. Az ablakhoz ütődő elefántcsont fehér nesz egy valaha szeretett személy nevét szólítja feketék az ingó árnyak, de porcelán fehéren hallgat minden, ami eddig sem volt beszédes. Legtöbb perc  várakozással telik, csalódások lassú kora  végez terveiddel, elszárad a rózsád amit a remény idején öntöztél s legtöbb időd gondokra megy el,s egy árny tárja feléd karját. Vágyaid gála üzenetét bekormozta az elmúlás fagyott ágakon nagyot roppant a kétségbeesés, de aztán a jég kiengedte rabságából a faágat s a megfagyott tócsákban minden újjászületés.                          

  .Az erdő lombját,alig festette még át rozsdavörösre a közeledő őszi lány, sekély tavakban brekegnek már békák a nagyvárosban bűzlik minden kanális.   Csak a szeméthordók terjesztik az utcán kellemetlen szagot.Néhány sötét fejecske bukkan eresz mögül.Hangosan zörögnek az autók. S keringve száll egy gerle pár.   Kedves arany verőfény!!Boldogan árad, kitárulnak a fekete hosszú szárnyak s már a fiókák tolla is varázslat.    Csicseregve szállnak.S gyerekek bámulják amint átszelik az eget s annak azúrját hogy elérjék vágyuk déli otthonát.

  Hadakozni szeretek Világgal,kimérten szélviharként állok esőnek meztelen , jeges termésnek töredékén,tevékenyen megállítanám e ronda Időt engedékenyen. Fáradt arcomat tenyeredbe tenném , bár győzhetetlen vagyok legyőzötten mert megbűvölten az elvarázsolt égen, a dús fellegek enyémek az éjben . Mert bölcs isteneknek szülötte vagyok megengedett hogy sorsomat én íróm , vad orkánoknak szerelmetes keblén, ápolgatnám fájdalmam megelégedvén. A haragjaim dúsan szaporán terhelnek, bár harcommal élni bármikor merészelek, ostorral kivívnám a tenger vad haragját hullámaival fedném be arcom aggodalmát. Nem unalmas éltem, de harc lesz vesztem, mert az élet mindig buzgón felülkerekedik az ostora keményebb, több ,s beteljesedik , mit tervezett és vitatkozik halkan velem. És így én leszek a legyőzött a semmiben , testem megtelik csúf sebekkel sebtiben, vértanúságot odahagyom holtamig veszni, de kínomban minduntalan fogok harcolni.

 Az évek sebesen szálltak tova. Egyre nagyobb lettem, és testileg is kezdtem éretté válni. Szívesen olvastam szerelmi történetekkel és szerelmi gondokkal foglalkozó könyveket és közben saját személyiségem egyre mélyebb rétegeibe hatoltam. Azzal az elhatározással tekintettem a jövőm elé, hogy olyan férfit keresek, aki teljesen megért engem. Így a könyvek helyett lassan egyre inkább a fiatalok, majd a fiatal férfiak kezdtek érdekelni. Ők is érdeklődtek irántam. Anya hiába is próbált szerénységre nevelni: már gyerekkorom korai szakaszában felfigyeltem arra, hogy valami  vonzerő van bennem.  Vakságomban azonban azt hittem, ez a sok emberre ható vonzerő csak a személyemnek szól.  Végül azonban rájöttem, a vonzerőm nem a magánéletem jobbá tételét szolgálja,   Akkoriban azonban még csak a saját személyiségem foglalt le, és azt hittem, az igazi boldogságra a férfi és a nő közötti szerelemben lelhetek rá. Így velem is sok minden történt, ahogy az ezen a világon szok...

  Egy  nap  meglátogattuk  édesanyámmal és testvéremmel Mártival  az  egyik  unokahúgát,  aki  a  férjév el  és  a  fiaival  a  városba  költözött.  A  család  már  az  udvaron   várak ozott.      A  két  fiú  alaposan   végig  mértek     minket ,  mi,  lányok  pedig  őket  vettük  szemügyre  szótlanul,  amíg  azután  a  néni  a  gyerekszobába   küldött  valamennyiünket. Berontottunk  a  fiúk  felségterületére.  Volt  ott  síneken  futó  játék-   vonat,  kis  könyvnyomda és diavetito készulék .Mindez  nagy  hatást  gyakorolt  rám,  de  leginkább  az  fogott  meg,  hogy  a  fiúknak  olyan  sok  könyvük  van ,mint p...