Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

Kifakadt bűnök virrasztanak felettem bár sokféle emlékek zsibongnak bennem nem félek magamtól semmi el nem vész a titok ott  marad bennem rejtelmesen és hordom magamon rám tapadt keresztem néhai számadások csorbítják életem, bánatos kedvem sorstalan szegénység meztelenre vetkőztette lelkemet. A sok mohó vágyam belém szorult örökre szerelmes kéjben fürdik most szívem, lihegve cipelik megtört léptek keservem nem tudtam betelni az életnek örömeivel. Mert jó adni-kapni váratlan szerelmet hibátlan elmenni ha téves a szerencse s várni szemérmetlen a szépet és jót megbocsájtó szívvel nézni új csillagot./W.B./

Boldogságunk aranyló perceiben kering felettünk a pazar élet kitárulnak a tündérek szárnyai körül fogva álom-kincseinket . Varázslatos bíboros pompával hajunkra tekerednek fények, s lágy mosolyunk egy szentkép parázslik templomi szentélyen. Vannak alkalmak pirult hajnalban mikor szikráznak álmok harmattal szédítő ,titokzatos víg hangulattal egymásra lelünk áhítattal . És suhogó szeleknek komor jöttén hangunk suttogva bujkál ,zenél s bús imáinknak ölelő vágyában szeretkezünk ,de nem vétkezünk. A hitünk csak a miénk, lelkünkben bódító lázban imát suttog nekünk és napsugárban fürödnek eszméink bársonyos harmatban hófehéren./W.B./

Ahogy a homok órán ömlik a homok egymásra tömörülve, úgy gondolataim is egyre -másra halmozódnak réteges elmémben és cseppet sem érdekes jövőt, emlegetnek  szelíden: --mint ahogy neveltek. Először gyermekkorom-csodás mesék nyáron a talpam alatti puha rét messze a hegyek s vizek úttörője játszás az egész hét, belül semmi szenvedés víg nevetések a fények felett tompán tétlenül: mint ahogy neveltek. Majd lánykorom türelmetlensége egyre menő ,futó szerelmek gyomromban ismeretlen remegés vágyak ,hogy nagy legyek bármint esik nyugodt legyek szeretni tanulnom kell szerelmet megvédni kell szeretni érdemesen: -mint ahogy neveltek. Aztán a szép asszonykor élete két gyermek karjai ölelnek, nem megértő  férfi kezekben jóban rosszban egyedül dolog munka ,dolog,könnyek kevés szeretet, kegyetlen sötétség, kialakult egyéniség könnyed futó szerelmek: -mint ahogy neveltek. Most újabban a vénség képviselője újabb gyermekkarok ölelése, belső szervek rendetlen mű

Megtört testem úgy hajlik feléd, letörten nézem, már kezed sem szeret ha te elmentél, nincs álom, pihenés, kezemben remeg  árvalányhaj szíve.    Ma ránk is  pirít a nyár, mindenkire felhő játékát figyelem,lassan élve eloszlatják gondom és reményem,  ör ök  változással,  mindig k ö z ö nnyel. Piros rózsaszirmok hullnak felettem csak úgy hullámzanak a végtelenbe minden szirom egy kicsike belőled meglátogat, mezítelen karod és  tested. Egy emlék  tőled, színes lesz életem k ö nnyebb a mosolyom, ajkamon béke, kisimulnak redők k ö nnyes szememen csókok, búcsúzások,jóleső  beszédek. . Bársony árvalányhaj simogat este elfogadja csalva csalódaásom,remegve szabad vagyok mégis teveled megyek tudtam, hogy elveszítelek érdemtelen.[W.B.]

Gazdátlan ház rég ,ablak nélkül fakó cserepek lyukas tetején falain még látszik hajdani festék akácfák őrzik egyre kinyílt testét. A ház csupa rom ,falai repedtek itt -ott csepeg rajtuk egy vízcsepp gerendás teteje elenyészett rég az ajtók, ablakok üresen lengenek . Hajdanában sok lakója itt élt sok gyermek egymást ölelgették játszódtak vígan virággruppok közt a vakolat ép volt ,ma holt buborék.. Egyeseknek még fáj, emléke meleg, itt kergetőzött nagy gyereksereg arcuk.testük lázban áttüzesedett ma is keresik,ezt a varázs helyet. Udvara akácos ,színes virág sorok körülfogja a házat illatos virágpor , sok emlék kutat magának egy sort lehet pont egy királyfi is itt lovagolt . Ágbogas ösvénye gyermekévek nyoma ma ásító gödröcske koravén magánya akkori gyerekek ma már aggastyánok visszavágynak oda, abba a virágházba . Apróságok futottak nem is olyan régen ma emlékek gőze fürdik békességben este teát kortyoltak nagy kerek asztalon szőke hajuk lengett angyal s

Már rég mendegél legyengülten, az idő elseperte névtelen lépteit a férfi ki tengert kémlel messze egy fájo ég csillog benne a szeme. Sötétben ismeretlen fény bizsereg apró sóhajtások törnek fel önkénten nincs neki semmije :neve, fegyvere, időnként korlátnak dől gyenge teste. Kabátján sorakoznak rendre érmek miért  kapott sok keresztet-rejtélyek, mert a népét keresztre feszítették sok éve már a rendszer üldözöttje. Azóta keresi a tengert - mentségért a szerencse forgandó,ördögi kísértés veszélyes hit-,hirtelen látja a tengert gyönyörűséggel lép felé a hősember. Szíve fáj de a tettnek  áldozata lett, híre elmosódik, a mártír koszorú reped s a honvágy ül benne , hihetetlen érzés hogy titkát magával viszi a kék tengerre.

Üres lett minden hiányodban lázasan keresem kesernyés illatod, s várom nesztelen türelemmel szűz éjszakában kinyílni ajtód. De minden ott van kint dicstelen bennem szunnyad a láz meztelen s tékozló szemrehányások között veszteségbe botlik őszinteségem . Fontos üzenetek érkeztek illatosak tele tiszta sorok halmazával s töprengő alázatom fércén magamban botlanak háborgások. Mert ugye fáj neked is az ébredés körül ölelve ittas melegséggel szédülő fejemben értelmetlen sercegnek közönséges szennyek. S a vágtató szeleknek zűrzavarán még keresem tested melegét , de holt avarban száraz levelek közt már csak alázatom fáj rémek között .{W.B.