Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

               ..   Nem tudod meg soha,mi voltál nekem annyira csend van benn még felőled, könnyeimmel fátylat vont köréd titkod s föld indái közt nehéz utat találnom.   Újabb társra már soha sem vágytam, s mégis szíved szívemnek lett társa megadtál nekem egy újabb reményt s benned ragyogásom újból remélt..   Csak azt tudom, hogy erős testedért  öröktől ismerős lett az én testem, fejemnek fészke ott honol melleden dobogó szívedbe magam befészkelem.   Szemed nyugodt komolyságát igézem mint egy kis tündér simulók térdedhez elszunnyad bennem az érzékiség vadsága szerelmesen várlak a piros ruhámban.   A történtek, mint álmomban, lebegtek semmit se tettem, csak történt velem benső szemem kinyílt a külső helyett minden belül kavargott, forrt, feszített.                       .             s          

 Vagyok a versek bánatos lánya a lelkem csoda ,álmodik róla telivérű, titkos, aranyos bánya kincse várna rám, ó ha látnád.   Vagyok a rét pipacsa, piros alkonya szívem túlárad az esti alkonyban pipacsok tűznyila egymásba akad egymásra talál játszi bohémsága. És hogyha néha álomtalan esten lelkem kibomlott s elhagyta testem megostromolom más virágok titkát, fellegek álmát, csillagoknak nyitját. Reggel az ég tiszta, oly végtelen csak sejtelem még fent az alkonyat, csak alig sápad lent az égperem, egy  sóhaj,  mint szétfoszló selyem. Vagyok az igézet, elbájolt álma nyitott ajakkal szótlan varázsban a pipacs ,ki még bimbó ,halovány mint alvó gyermek az éjfél karján.         Vagyok az igézet, elbájolt álma nyitott ajakkal szótlan varázsban a pipacs ,ki még bimbó ,halovány mint alvó gyermek az éjfél karján   .

  -  Nem marad  meg, mondta a szülésznő mikor a gyermeket a  világra segítette . Sőt még csak meg sem paskolta, hogy magához térjen ájulásából;  ennyi fáradságra sem   látszott érdemesnek a szegény Peti. Az anyja  szánakozva nézett rá: - Minek gyötörjem magamat vele, mikor úgy se viszi soká. És nem táplálta őt kellőképpen.  Mindazonáltal a fiú nem halt me g mindjárt, hanem csak  hetven esztendő múlva. Az anyja nem vett neki játékot, mint a többi gyermekének. - Kár volna a kezébe egy lejes  fa-ló is, mert eltöri. Ezt mondta. A kisfiú tehát csa k az ingyen pókokkal játszott; l egyeket adott nekik enni és soha  nem történt, hogy elszakított volna egy pókhálószálat. De a pók ok, akik mindenki mástól  elfogadják a legyet, benne nem  bíztak, sanda szemmel néztek rá  a háló legszéléről s csak  akkor nyúltak a jó pecsenyéhez, mikor az adományozó már eltakar odott onnan.         - Igazán nem tudom: érdemes-e is kolába küldeni ezt a kölyköt! s óhajtott az apja. Előre látom, soha nem tanulja meg

 Úgy akartál elmenni, hogy ne tudjam, ablakom nyitva állt, s én aludtam,  alig nyílt a reggel,még álmodtam veled,de ágyam megingott alattam.   Takarod úgy volt még kibontatlan ahogy este tetted,melled betakarva, alatta szíved megállt megfáradva széken a ruháid szerte-szét szórva.   Mint tündérlány,ki leselkedik éjjel rád pergettem égő könnycseppeket, álmodtam, hogy többé sosem látlak, mikor bús könnyem arcodra fáradt.   Néma leheleted úgy csókolta ajkam mint egy sóhaj, fuldoklóan,jajjal nem tudom pontosan én voltam- e a tündérlány,ki úgy siratta magát.   Hol vagy?Merre? Napjaim telnek, homályos ködös hajnalok kelnek, fáradt madarak ülnek csapatostul szárnyuk lecsüggedt,meg sem mozdul.   Céltalan úton azóta is a várost járom, kerget valami zsibbasztó régi álom ahogy újra járom az utcákat iramban téged látni nem lehet csak álomban.   Immár megpihentél nékem e világra fekszel ölén a tenger messze múltjába, ifjúságom ártatlan üde rózsái hullnak rád,s az idő régi szerelmes hantjára.       

  Valamikor nagyon régen,a holló tollai fehérek voltak. Nagyon szép madár volt csak tolvajkodott.Mikor más madarak látták ,hogy érkezik,minden értékes dolgaikat eltüntették iziben,mert tudták,hogy a holló ellopja és többé nem kapják vissza. Egy reggel a holló hallotta egy kicsinyke madár énekét ,ami csodálatosan hangzott. A fenyőfa ahol a holló tanyázott napsugaras hely volt ,szép zöld levelei csillogtak a napfényében ,a kis madárka sárga tollai csak úgy villogtak eltakarva a napsugarakat .Olyan volt mint egy "aranymadár" A holló elhatározta ,hogy ellopja a kis madarat,. -Ellopom,most rögtön  és azzal már be is kebelezte szárnyai alá. A kis madárka keservesen dalolt segítséget kérve,közben reszketett ,mint a nyárfa levelei. Hangosabban dalolt remegve és közben segítségért kiáltott. -Segítség,segítség    !   Senki sem  jön ,hogy megmentsen ?-kiáltotta  reszketve . Éppen abban az időben a legtöbb madár étel után járkált ,így nem hallották a kis madár segély kérését. -A holló el

  Egy faluban szinte mindenki ismeri egymást,mintha rokonok lennének . Viszont egy falunak mindig megvannak a maguk orvosai ,bölcsei,tanítója ,mint minden kis közösségben. Mindenki ismeri  szomszédok családi helyzetét. Sok dolgos ember élt ebben a kis közösségben .Reggelt ő l estig dolgoztak a mez őn,ki ahol érte,vagy az erd őkben favágás ,furészeles hangja hallatszott  kora reggelt ől kés ő estig. Volt egy nagyon békés,de bolcs  teremtés ebben a faluban akiről írok,akit mindenki Pista bácsinak szólította.A falu nem volt messze Régent ő l- Sárpatak a neve. Szeretett tanácsokat adni az embereknek de főleg a fiataloknak .Pista bácsi egyedül élt a nagy kertes házában .Felesége a Júlia nemrég ment el utolsó hosszú útjára ,ahonnan nincs visszatérés. Pista bácsi kezdte megszokni az egyedüllétet szép lassan. Gyakran jutott eszébe Juliska ,de nincs mit tenni-az élet fenyeget ő rendje-szokta mondani . Reggelente elvégezte a ház körüli teendőket ,utána  ő  is megreggelizett. Utána   kiült  a ház

  A nyár vége felé, harminchat éves korában,Sóos Móric összecsomagolta kevés  ruháit néhány könyvét s laptopját, és Sárpatakra utazott. Szerette a rozoga helyiérdekű autóbuszt, melyen oly rég nem ült már. . Egy órai rázkódás után mind bizonyosabbra vélte felismerni a másoknak  semmitmondó tájat. Bezörgetett a kétszobás kertészlak ablakán, azután megkerülte az alacsony épületet. Fiatal  asszonyka  perdült elébe, kezét kötényébe törölgetve. - No, Réka - szólt Sóos Móric . - Hogy vannak? Az asszony el akarta kapni az férfi hátát hogy megsimogassa . Mezítláb poroszkált nyomában a kerti úton lefelé. A férfi egy sápadt színű tökön lépett keresztül. Indái elvesztek a sűrű gaz között. Mindent benőtt a dudva, a gaz. Egy biliárdasztalnál alig nagyobb megkapált földdarab sárgállott ki a gyom közül. - Burgonya - mondta Réka. A kipusztult egres- és málnasor száraz vesszői fölött itt-ott egy kóró élénk lila virágja ragyogtatta selyemszíneit. A kerítés hosszú darabon bedőlt, s egykedvűen feküdt rá a