Kék Világ -Vilhelem -Orminisan -Margareta blogja

  Ana María, kígyó szemével néz rám s fürtök, mi rejtik kebled, mialatt dombod ívén gyűrűi tekeregnek. Én is köszönöm - mutatok a mosolyra azzal égéskor elrejtőzik a   azzal égéskor elrejtőzik magad lángja. Mikor az égen átszáll néhány tűnődő felleg, és fémkebled két halmán nyújtózó vihar remeg akár egy lassú és lágy kígyó, aki ott pihent meg. Mikor az égen átszáll néhány tűnődő felleg, és fémkebled két halmán nyújtózó vihar remeg akár egy lassú és lágy kígyó, aki ott pihent meg. Ana María, la trenza que te cae sobre el pecho, me mira con ojos de serpiente desde su piel torcida. Yo entre todas tus gracias señalo la sonrisa con que al arder escondes la llama de ti misma. Es cuando te recorren las nubes pensativas y en tu cuerpo metálico la tempestad se estira, como una lenta y suav serpiente suspendida.-forditas Ana María , la trenza que te cae sobre el pecho, me mira con ojos de serpiente desde su piel torcida. Yo entre todas tus gracias señalo la sonrisa con que al arder escondes la

Céltalan menetben mindig lekések forr a bánat bennem, hiába remélek, gyenge kezemből lazán elveszítem egyetlen vagyonom, a szerelmem.   Fent csillagok hada harcba botladozó holdsugárral takar boldog kéjes almot s mint egy égő gyertya ingadozó lángja, remeg ide -oda mintha szelet kavarna.   Tovább nem próbálkozhatom vétekkel tornyaim helyén végig csupa intelem erőm nyilván újat emelni nem bírná ki sem omlásukat nem tudnám elviselni.   Van amikor semmi sem lesz végleges, de jaj látják néha,  a szemem vérmes keringek-mozgok gyorsan a világban határaim széthullanak ezerféleképpen.   S a szétzilált rend örvénye fölé vesz hibátlanul, tarkán,tele sok ifjú derűvel s láp-gyökerű virág az ég felé nevet sárból, bűzből szivárvány boltja ível.        

 Percei a hideg, lucskos évszaknak vándorlás az ősi otthontalanságra, megfagyott szél már egy- két napja  sodorja élccel az örömét magával.   Saját maguk erején felbőszülve kergeti egymást, a Nap- Hold tere  mind sűrűbben kerülnek cserére, sietnek kajánul hogy ez se, az se   érjen hamarabb , törvényt követve kavargásba tévednek a tél hírére, párás ködös lesben szemtől szembe a szél megtorpan e cseles kilengésre   itt és ott is lihegve, lengén cselekvésre buzdul s befúj vígan madarak fészkébe remegteti a csipogó madársereg honát s decemberi jéggel körbefújja csókját.   Majd vastag ködben leszáll hirtelen  jelképnek képzeli az Advent érkezést, álmokkal kecsegtet az ünnep elején igazolja a december törvény- ünnepét.

 Szent -angyal zenél, szűz tested adósa szerelmi  korszak élén elhaló szavak, habár az átrepesztő harcok alagsorában forróbb  volt a hó, illatosabb a rózsa. Az újonnan  szült, a formátlan, a kósza, s a telt virág bibén a hervadás-irama  immár a újonnan-új és egyre-daltalan helyett énekel neked a hangos új próza. Különleges célját elhagyta, cérnán  mozgatja a szerelem tiszta karéján, melyben nincs  zúgolódás , nyugalma teremt,                          s míg győzelmein felragyog egy új glória, ő maga eltörpül, fülében csupa csendek szemében angyalok nevetnek  új győzelmet. 

 Keresek egy régi, boldog  múltat, az utamat hosszútávon kutatom, a szavak bennem rég elpusztultak, hogy a hiány s az üresség fájjon. Kifolyt  belőlem minden, mi szépség, s bár itt vagyok de szívemben éhség, csókok helyett csak vágy gyűlt a mába így rekedtem benned mint egy árva. Tüzes lámpák  alatt néha felzokogtam ó, hányszor adtak nekem más szerelmet az enyém csak az, mit szívembe zártam egy  vízbe fojtott, keserves  emlékezet. Így maradhattunk egymásnak árvája, egy megtagadott múltért, semmiért, fájdalmak  ösztöne marakodik rajtam, egy utolsó  csók megfizetne mindenért. Minden volt boldogság,mögöttem lohol mit  lassan-lassan belep az emlékezet, fagyos álmok közt birkózom a széllel, remélve, hogy egyszer veled találkozom.   

 A  sötét  kávéházban sokan vannak egy asztalnál.Csak k ö zépkorú  férfiak,akik a homályos  füstfelhőben  ,   érdekl ő déssel hallgatják kedves barátjuk mély bánatát. Lajos szomorúan mesélte el élete történetét ,főleg a fájó pontokat barátainak, amit mély csend fogadott.    - Petra holnap, vagy holnapután férjhez megy; isten veled Petra!Nagyon szerettem Petrát.   - Rám nézve,kezdte Lajos, súlyos ez az eset; nem azért, mert annak idejében hozzám ígérkezett a lány, hanem azért, mert egy igazi jó testvért veszítek el benne. Ha olyan jó volt hozzám, mint amilyen jó volt, hogy tud férjhez menni és intim kapcsolatba  lenni mással?  Miért tagadjam, úgy vagyok vele, ha nem szent, ha nem visel mindent el,  az asszonyt, mindjárt hitszegőnek tartom. Elszoktatott  bennünket az anyánk,  aki csupa önzetlenség, csupa  érettünk és miattunk.  Nos, hát Gabriela is siet hivatásának elejébe, holnap vagy holnapután férjhez megy. De nem erről akarok beszélni, ez kevésbé érdekel, ezen a ponton ő elmúlt nekem

  Novemberi este Apró fagyok,hideg vizes szelek kergetőznek az esti szürkeségben, fagyos ágak görcsbe nyöszörögve hajladoznak áldott sírok felett s alusznak nyálkás ködös temetőben ahol a csönd csak gyöngéden rebben, takarózik gyertya ingadozó égő lánggal semmi más díszes aprósággal. Rozsdás levelek zörögnek talpak alatt, emlékünkben vívódunk a múlttal színes virág koszorúnkat átkarolva, csendben suttogunk az elhunytakkal. Minden láng egy külön élet eltemetve külön szeretettel küldöm mindenfele belém mar édes fájdalmam tiszta heve aranyszállal hímzett neved emlékére.